Az amerikai autó története katalógusokban 3.

Eddig még soha nem volt olyan nehéz számomra betartani a blog ars poeticáját, mely szerint „sok kép, kevés szöveg”, mint most, a sorozat harmadik részében – az előzőt itt találjátok. Olyan jelentőségű autóhoz érkeztünk el, melynek a történetéről könyveket írtak, filmekben és popslágerekben énekelték meg.

 

littledeucecoupekezdo.jpg

Ford 1928

Az elképesztően sikeres és felettébb hosszú ideig – 18 évig – gyártott T modellt az A modellel váltotta a cég. Ekkorra a konkurencia méltó versenytársat állított szembe a T-vel – lásd a fentebb linkelt postban –, tehát mindenképp valami olyasmit kellett mutatnia a FoMoCo-nak, ami azon is túltesz. Állíthatom, hogy sikerült. Az 1928 és 1931 modellévekben gyártott A modellből körülbelül 4 850 000 darabot adtak el. (Közbeszúrnék itt egy kis pontosítást, ami majd a későbbi postokra is igaz: Amerikai szokás szerint a modellévek nem fedik a naptári éveket. Jelen esetben az első A modell 1927 októberében gördült le a gyártósorról, míg a szalonokban az első példányokat 1927 decemberében értékesítették. Jellemzően amikor amerikai autókkal kapcsolatban bárhol évszámok hangzanak el, azok a modelléveket jelentik.)

Az autó 3,3 literes, soros, négyhengeres motorja 40 lóerőt adott le a hátsó kerekekre, egy háromfokozatú váltón keresztül. A gyártás végére már összesen kilencféle gyári kivitelben készült – a karosszériaépítők ezt is kezelésbe vették –, amiből az első év katalógusában hétféle látható. Az első modellévben négy színben volt rendelhető. A Ford A mindezektől még nem lenne feltétlenül érdemes egy helyre az amerikai autós panteonban, hiszen „csak” a General Motors – Ford Motor Company örökrangadó, második fordulójában, a Chevrolet Capitol AA-ra – lásd a fentebb már linkelt postban – adott csattanós válasz volt. Bezzeg az utódja!

1928_ford-01.jpg

1928_ford-02.jpg

1928_ford-03.jpg

1928_ford-04.jpg

Ford 1932

Bár az A- és B modell nagyon hasonlít – én konkrétan nem mernék nagyobb összegben fogadni saját magamra egy A-t a B-től megkülönböztető versenyen –, szó sincs arról, hogy az utóbbi, az előbbi egyszerű ráncfelvarrása lenne csupán. Míg a négyhengeres blokkja tényleg az A modell 3,3 literesének 50 lóerő leadására finomított változata csupán, új alvázat kapott és… A Ford az amerikai autó történetében először, a széles tömegeknek szánt, megfizethető áru autót V8-as motorblokkal is kínált. Egyértelműen a Ford B „tehet arról”, hogy hosszú évtizedekig az amerikai köztudat a V8-as blokkot azonosítja a teljesítménnyel, tartja számon, mint a tápláléklánc csúcsát és némi lenézéssel van minden iránt, amiben ennél kevesebb dugattyú szaladgál. Nyilván a Ford B előtt is volt V8-as motorral szerelt amerikai autó – sőt, V12-es is – csak azokon olyan árcédula fityegett, hogy a rajta szereplő összeget egy gyári munkás, a mozdonyvezető, vagy egy hivatalnok egészen biztosan nem tudta volna megfizetni. A premierkor a 3,6 literes V8,-as 65 lóerős és az ezzel a blokkal szerelt példányok az orrukon, a két reflektor közt büszkén viselik a „V8” feliratot. A konstrukcióban óriási a tartalék, amit a gyár is kihasznál és az időben előre haladva emelkedik a teljesítmény. Az eladások valahol 4,3 millió környékén tetőznek.

 

1934-ben, már 85 lóerőt ad le a V8-as a Fordokban. Egy bizonyos Clyde Barrow nevű úr, az oklahomai Tulsából ír köszönő levelet ebben az évben Henry Fordnak. Ő ugyanaz a Clyde, aki egy Bonnie nevű hölggyel alkot bankrablások területén igen sikeres bűnözői duót. A vonzódás halálos: egy négyajtós V8-asban lelik halálukat, amibe hat rendőr, körülbelül 130 golyót küld, 1934 május 23-án.

bonnieclyde.jpg

 Fedezze fel az apró különbségeket! A három képen elvben az a hamisítatlan és eredeti, 1934-es, Ford B V8 található, amivel Bonnie és Clyde a túlvilágra utaztak. (Kattintásra megnövekszik!) Ha ez így van, akkor ők az elsők a világon, akik képesek voltak egyszerre több autóban is erre. (A két szélső kép ugyanott készült, de ilyen elrendezésben talán könnyebb összehasonlítani.)

 

A Ford B, Deuce Coupe változata – és tulajdonképpen az A és a T is – még valami miatt tudhat magának örök helyet az amerikai autózás képzeletbeli dicsőségcsarnokában. A relatíve kicsi és könnyű Ford autók, gyártó szándékán kívül, a második világháború után azok lesznek a Hot Roddereknek, ami a mai Streetracereknek a Honda Civic.

 

Nos, itt érkeztünk el oda, amikor már csak a Hot Rod… – Húha… Nevezzük szubkultúrának! – is már olyan szintű magyarázatra szorulna, ami messze túlmutat a Ritkán Látható Történelem blog keretein, hiszen semmiképp nem szeretnénk „Hosszasan Olvasható, Gyakran Unalmas” történelem bloggá aljasítani.

 

Éppen ezért engedtessék meg nekem, hogy azokat, akiknek sikerült felkeltenem az érdeklődését, ajánljam Hot Rod témában ezt a bejegyzést. Aki pedig arra lenne kíváncsi, hogy mi fán terem a Deuce Coupe, miért énekel egy Beach Boys nevű banda 1963-ban arról, hogy neki ilyenből van egy „aminek ha szárnya lenne akkor repülni tudna”, illetve mit is jelképez a belső visszapillantó tükrön lógó, szőrös kockapár, azt pedig ide invitálnám meg.

A bevezető kép a WallpaperUp.com-ról származik.

A sorozat előző része itt olvasható,

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük