Kedvenc fűszereink meglepő eredete

Tűnődtél már valaha is azon, hogy a mindennap használt fűszereink honnan származnak? Mielőtt kis tasakokban az üzletek polcaira kerültek volna, hosszú és kalandos utat tettek meg a nagyvilágban. Most felfedjük a kedvenc fűszereink titkait!

Vanília

Az orchideák nemzetségébe tartozik és a mai Guatemala, valamint Mexikó területéről származik.

A vanília az egyik legáltalánosabb hozzávaló az édesség receptekben, termesztése viszont meglehetősen bonyolult. A vaníliabab az orchidea alsó részén terem és leszedik, még mielőtt teljesen érett lenne. Ezt követően forró vízbe merítik, majd 2-6 hónapig szárítják.

A vanília napjainkban a második legdrágább fűszernövény a sáfrány után, ennek pedig jó oka van. Amellett, hogy magát a vanília növényt nagyon időigényes nevelni, a beporzását a kolibriknek kell elvégezniük vagy olyan méhfajtáknak, melyek Közép-Amerikában őshonosak. Ezenkívül a vanília kizárólag az Egyenlítőn és attól 10-20 foknyira délre és északra terem meg.

Fahéj

A fahéjat az ember már az i.e. 2. évezredben is használta. A legkorábbi időkben az egyiptomiak használták illatosításra. Európába az arab kereskedők révén került, mivel korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és nagyon drága volt, a középkorban státuszszimbólummá vált.

A fahéj nagyon gyorsan vált rendkívül kedvelt fűszerré. Az arab kereskedők egészen a 16. századig őrizték eredetének titkát, amikor a portugál hajósok rátaláltak Ceylonban, a mai Sri Lankán.

Sáfrány

A sáfrány nemcsak a legdrágább, de a legragyogóbb színű fűszer is. Fél kiló sáfrány fűszer előállításához 72.000 virágra van szükség, nem csoda tehát, hogy ennyire aranyárban mérik.

Betakarításának egy bizonyos időben kell megtörténnie és valamennyi bíborvörös sáfrány szálat kézzel kell felszedni.

Már évszázadok óta nagyon népszerű fűszer és igen sokra tartják. A középkorban kínhalállal büntették – elégették vagy élve eltemették – azt, aki hamisította a sáfrányt. Ma ilyen szankciók már nincsenek szerencsére, a sáfrány továbbra is őrzi renoméját.

Bors

Ha jó sok borsot eszünk, izzadni kezdünk. Ez magyarázza, hogy őseink miért tulajdonítottak neki gyógyerőt.

A kínaiak felhasználták a borsot malária, kolera, vérhas kezelésére, az indiai szerzetesek pedig azért fogyasztották, hogy túl tudják élni a zord körülményeket. Később olyan értékes lett, hogy fizetőeszközként szolgált, bérleti díjakat, adókat egyenlítettek ki vele.

Só

Valószínűleg a világtörténelemben a legfontosabb fűszer, főként azért, mert segítségével tartósították évszázadokon át az élelmiszereket, mielőtt feltalálták a hűtőt.

Egy kb. 5000 éves kínai írott forrásban több mint 40 különböző sófajtát sorolnak fel. A római katonák bérük egy részét sóban kapták és a rómaiak ezt a fűszert használták friss salátáik ízesítéséhez is.

Az angol királyságban hosszú története van a sóval történő adózásnak, csempészéséért emberek ezreit vetették börtönbe.

A só nemcsak arra való, hogy ízesítse az ételeinket. Valójában nélkülözhetetlen az élethez.

Kakukkfű

Az ókori Rómában a császárok kedvenc fűszernövénye volt, mivel úgy gondolták, a kakukkfű a mérgek ellenszere. Emellett a bátorság szimbólumaként is tisztelték, a csatába induló katonáknak adták ajándékba.

A római katonák kakukkfű ágakat cseréltek, otthonaikban és a templomban elégették őket, hogy megidézzék a bátorság szellemét.

A 14. században a pestis idején a kakukkfüvet a gyógyításhoz, a betegséggel szembeni védekezéshez, fájdalomcsillapításhoz használták, fertőzésgátló hatása miatt ma is alkalmazzák.

A cikk szerzője a Kuffer.hu.