KEEDOOZLE – Az automata bolt

Clarence Saunders álma – az automata bolt – első tagja Memphisben (Tennesseeben) nyílott meg 1937-ben. A feltaláló-tulajdonos szerint a következő öt évben a sorban nyíló üzletek évente 5 milliárd dollárnyi forgalmat fognak lebonyolítani.

1280x1004xvendingmachine1_jpeg_pagespeed_ic_xpegpf4_y3.jpg

KEEDOOZLE, azaz: “key does all” ferdítve, kb. a “kód elvégez mindent”. Hogy miért nem látunk százával ilyen üzleteket az Államokban? Mindjárt megtudhatjuk.

keedoozle_memphis.jpg

999x1280xvendingmachine8_jpeg_pagespeed_ic_tmd80iktgh.jpg

Clarence Saunders a feltaláló-tulajdonos

Az automata bolt ötlete már inaskorában megfogant az ifjú Clarence fejében. Milyen jó is lenne, ha nem kellene fárasztó munkával a polcokat töltögetni, kerülgetni a vevőket a piszkos ládákkal.
Miután már saját üzletláncát létrehozta (a ma is üzemelő Piggly Wiggly-t), újra az automata bolt kifejlesztése felé fordult (aminek ötletét már 1916-ban szabadalmi oltalom alá helyeztette). Első automata üzletét 1937-ben Memphisben nyitotta meg.

Alapjában véve a bolt az akkori üzletektől két dologban különbözött. A bejáratnál minden vevő kapott egy szerkezetet, amely egyben nyomtató is volt (1937-et írunk, még vagy ötven évig nem léteznek megfizethető számítógépek, tintás-, vagy lézernyomtatók!), benne papírhengerrel. A “kulcsot” a kívánt áru melletti lyukba illesztve a papíron megjelent az áru neve és az ára. Ha befejeztük a vásárlást, a pénztárnál a blokkot bemutatva fizettünk és mire a kijárathoz értünk, jó eséllyel megérkezett a papírzacskó az árukkal és átvehettük.

A másik nagy különbség (ami szvsz az egész ötlet gyors halálát okozhatta), hogy a vevők nem vehették kezükbe az árut, hanem mindössze egy kirakatdobozban vethettek rá egy pillantást. Ha ismeri valaki a terméket, akkor ez nem nagy baj, de egy új áru bevezetéséhez, megismeréséhez elengedhetetlen, hogy “megtapogathassa” a leendő vásárló a csomagot. Gondoljunk bele ma mennyire lehetetlen volna így bármit eladni, hiszen mára fontossá vált az összetevők felsorolása, a kalóriatartalom feltüntetése és még tucatnyi dolog, ami kötelező és csak hátul/alul, stb. van elég hely hozzá.

Szóval a kísérlet nem volt hosszú életű, alig három hónap után (bár forgalma nagyon nagy volt) a bolt bezárt. A pontos okokat nem tudni, de valószínűsíthetően a vásárlási szisztéma nem volt elég gyors. A nagy forgalmat nem bírta el az üzlet, az emberek sokat álltak és vártak, leginkább egymásra, hogy felszabaduljon egy “kulcs”, amivel elkezdhetik a vásárlást, hogy odaférjenek a szekrényekhez és szemügyre vehessék a árukat, majd a pénztárnál (egy volt mindössze) és az áruátvételnél is. A logisztikai problémákról nem is beszélve, mert kielégítő méretű raktár híján az áruk gyakran gyorsan elfogytak és a kor felkészültségi szintjén nem lehetett naponta többször árut rendelni a gyártóktól.

99.jpeg

Sorbanállás a KEEDOOZLE előtt

Rövid átszervezés után, körülbelül egy év múlva az üzlet ismét megnyílt, majd szinte azonnal – a korábbi problémákkal újra szembesülve – megint bezárt. A feltaláló ezután mintegy tíz évet várt és próbálta tökéletesíteni a rendszert, aztán 1948-ban ismét megpróbálkozott vele. A poszt képei az 1948-as, memphis-i Poplar és Union Extended sarkán nyílt KEEDOOZLE üzletben készültek. A blokkok lyukkártyaként is működtek ekkorra, tovább növelve a papírszalag hosszát. Az egykori sok lyukat a szekrények mindegyikén egyetlen dokkolóval és kódokkal helyettesítették. A vásárlótér már csak kb. egy harmadát foglalta el az épületnek, a többit a raktárak és az áruválogatók/feltöltők, csomagolók használták.

mad4518.jpg

Korabeli újsághirdetés

1280x990xvendingmachinesupermarket_jpeg_pagespeed_ic_zsxo7ghljj.jpg

856x1280xvendingmachine10_jpeg_pagespeed_ic_yizvjgenxg.jpg

80.jpg

81.jpg

vendingmachine3.jpeg

1280x948xvendingmachine9_jpeg_pagespeed_ic_bcp-mo3jel.jpg

1280x1006xvendingmachine4_jpeg_pagespeed_ic_lx9ncrrlu.jpg

997x1280xvendingmachine5_jpeg_pagespeed_ic_i94de5hm5h.jpg

1280x998xvendingmachine6_jpeg_pagespeed_ic_ec2gyf9czn.jpg

82.jpg

vendingmachine7.jpeg

Kevesebb, mint egy év után azonban ez az üzlet is bezárt. Az egész mechanizmus nagyon bonyolult volt, egy apró hiba az egész rendszert megakasztotta. A dolgozói létszámon sem lehetett spórolni, ahogyan ezt egy automatizált üzlettől elvárták, sőt a KEEDOOZLE-ban mintegy háromszor annyian (!) dolgoztak, mint egy hasonló méretű átlagos boltban. Bár a vásárlótérben három dolgozót láthattak a betérők, a színfalak mögött csaknem tucatnyian dolgoztak azon, hogy a szisztéma folyamatosan működjön.

Saunders haláláig ötletelt tovább a teljesen automatizált üzleten, több lehetséges brand-et is levédetett, ám ezek megvalósítására sosem került már sor.

Az eredeti – 1937-ben nyílt – KEEDOOZLE üzlet működéséről a Popular Science készített egy rövid dokumentumfilmet, amit a képre kattintva nézhettek meg (sajnos nem tudom beágyazni, mert PopSci 300 Euró-ért árulja a jogait:)).

000.jpg

A fotók a LIFE magazintól valók

One thought on “KEEDOOZLE – Az automata bolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük