Múzeumlátogatás: San Francisco Maritime National Historic Park

„Ismét egy új sorozattal rukkolunk elő: olyan múzeumokat, kiállítóhelyeket szeretnénk bemutatni ahol jártunk és melyeket érdekesnek tartunk a figyelmetekre.” – Sam. Joe

Az első ilyen az Egyesült Államokban, Kaliforniában, közelebbről az amúgy is fantasztikus San Franciscóban található Tengerészeti Nemzeti Történeti Park. Ha sikerül ebbe a városba eljutnotok, én azt tanácsolom, hogy semmiképp se hagyjátok ki!

Ez egy hagyományos múzeumból és a kikötőben megcsodálható hajókból áll. Az utóbbiak többségének fedélzetére is lehet lépni! A Nemzeti Park az amúgy is turistalátványosság Pier 39, illetve az Alcatrazhoz induló hajójárat kikötőjének szomszédságában van, tehát igazán könnyű megtalálni. Praktikus tanácsom, hogy hétköznapra időzítsétek a látogatást ide – meg úgy általában a környékre bárhová –, mert hétvégén óriási a tömeg. A szomszédságban van más hajós látványosság is, a második világháborús, Balao osztályú USS Pampanito tengeralattjáró és a szintén az ebből az időből származó SS Jeremiah O’Brien, Liberty Ship teherhajó. Ha ezek is érdekelnek – én azt mondom érdemes rájuk szánni az időt –, akkor érdemes körültekintően megvenni a jegyet, mert – legalábbis amikor én ott jártam 2007-ben –, létezett kedvezményes kombó belépő a Nemzeti Parkba és a tengeralattjáróra.

 

A múzeumrészt – úgy vettem észre –, hogy sokan kihagyják, ami a vízen ringatózó hajók miatt egyfelől érthető, másfelől butaság, mert az amerikaiak hagyományosan nagyon értenek ahhoz, hogy hogyan kell show-t csinálni és bizony ez is alaposan meg van tömve érdekességekkel, profi tálalásban.

 

Mint azt már említettem, a fotók 2007-ben készültek és azóta biztosan változott a múzeum. A hajókat folyamatosan karban tartják és ezért nem mindig lehet mindenhová bejutni, olyan prózai okok miatt is, minthogy éppen szárad a festék. Illetve folyamatosan fejlesztik, már akkor szó volt róla, hogy a gabonaszállító fedélzetén álladó kiállítást rendeznek be a korabeli tengerészéletről – ez gyanítom azóta megvalósult.

 

Előre bocsátom, hogy kis, „célozz és lőj” turistakamera volt nálam olyan, ami nagyon szereti a fényt, ezért a zárt térben készült fotók messze vannak a tökéletestől.

Balclutha

A nemzeti park legfontosabb attrakciója ez az 1886-ban épült háromárbocos. A lexikális adatokat megtaláljátok róla itt, úgyhogy inkább a személyes benyomásaimat osztanám meg róla. Ez is olyan hajó, melynek a fedélzetére lehet lépni és ettől hatalmas élmény. A nemzeti park kikötője meglehetősen védett, de az öböl jelentős teherhajó forgalma azért fodrozza a vizét. Ezeket az egészen minimális hullámokat is megérezni a fedélzetén, ami azért elgondolkodtatja az embert, hogy milyen lehetett egy komolyabb vihart megélni a fedélzeten. A másik fontos benyomásom, nos a hajó illata! A tengeri sós levegő kombinálva az öreg, fa hajó illatával valami egészen különleges.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a hiányzó betűt azóta pótolták a nevéből.

Ez a felvétel a szomszédos Hercules – lásd alább – fedélzetéről készült. A háttérben San Francisco egyik jelképe, a Golden Gate híd.

A far és a nyitott kormányállás. Tengerésznek lenni most sem a legkönnyebb meló, de akkoriban igazán embert próbáló lehetett!

Legénységi szállás az orrban. Igen, azok ott priccsek.

A hajó időnként utasokat is szállított. Kínai bevándorlók utazási körülményeit felidéző rész az úgynevezett „Shelter Deck-en” – kb. „Menedék Fedélzet”.

A kapitány kabinja…

…egészen más színvonalat biztosít. A rács a földkerekség legostobább állata, a turista ellen véd.

San Francisco egy másik nevezetessége, az Alcatraz a Balclutha fedélzetéről.

Hercules

Az 1907-ben épült, nyílttengeri vontatógőzösről itt lelitek a tudnivalókat. Ez a hajó azok közé tartozik, amelyre nem lehet felmenni, gyanítom azért, mert túl szűk, illetve nem elég stabil hozzá. Ez utóbbit úgy értem, hogy az öböl hajóforgalma keltette kis hullámok ezt a hajót hintáztatták meg a nagyobbak közül leginkább.

Hercules nyílttengeri vontatógőzös, a már említett Eureka komp fedélzetéről.

A „kiállított”, nagyobb hajók közül őt hintáztatták meg leginkább a hullámok. Gyanítom, hogy ez lehet az oka, hogy nem lehet a fedélzetére lépni.

A Balclutha fedélzetéről fotózva. A masszív feljáró azt sugallja, hogy nem mindig volt tilos a feljárás a látogatók számára.

 Meglepően magasra nyúló híd.

Eureka

A komphajó 1890-ben épült és akkor még Ukiah-nak hívták. 1922-ben kapta jelenlegi nevét egy jelentős átépítés után. A Golden Gate híd 1937-es átadása pecsételte meg a kompok sorsát, hogy aztán 1941-ben véglegesen leállítsák azokat. A hajó ismerős lehet a Nash Bridges sorozatból is, de a további lexikális érdekességekért inkább keressétek fel a Wikipédiát. Nekem azért különösen kedves, mert a gyomra olyan érdekességeket rejt, amikre egyáltalán nem számítottam.

Hercules nem szándékosan ugrott a képbe, Eureka akkora, hogy nehéz olyan nézőpontot találni, hogy teljes egészében beleférjen a képbe.

A komphajók szolgálatának a végnapjai a Golden Gate híd 1937-es átadásával kezdődtek.

A komp oldalán az utolsó tulajdonos, egy vasúttársaság emblémája.

Nos, erre nem számítottam, a komp gyomra számos, gyönyörű oldtimer autót rejt! Dodge Express Wagon, 1924.

Dodge Sedan, 1930.

1930-as Graham Paige Sedan szemből…

…és ugyanő hátulról.

1931-es Chevrolet Woodie. Hogy a woodie mi fán terem – aki tisztában van vele, az most elkönyvelt egy rettenetes szóviccet -, az itt olvashat róluk bővebben magyarul.

Dodge teherautó 1934-ből.

A nemzeti park ennél persze több hajót mutat be, de semmiképp sem szerettem volna lelőni az összes „poént”. Merem állítani hogy a fenti képeken látható hajók is kínálnak még bőven érdekes látnivalót!