Ujjlenyomat-történelem

A daktiloszkópia a személyazonosság megállapítására alkalmazott ujjlenyomatvételen alapuló tudományos módszer. Története régibb, mint gondolnánk, hiszen már négyezer éve is használták!

A kezdetek

Igen, nincs tévedés. Az ember már nagyon korán észrevette ujjain a bőrlécek eltérő mintáit és összehasonlítva társaival látta, hogy nem talál két egyformát. Így már az ókorban is alkalmazták az ujjnyomatokat, például a személyazonosság igazolására ujjnyomatos agyagpecséteket használtak. Az asszírok és a babilóniaiak fontos okmányaikra agyagból készített pecsétet tettek, amibe belenyomták a hüvelykujj végét. Már Hammurapi, babilóniai király, a világ első, csaknem teljes egészében ránk maradt törvénygyűjteményében szerepel, mint a szerződéseket szentesítő metódus a puha anyagba nyomott ujj!

Az ókori Kínában is számos hivatalos aktus érvényességét agyagpecséttel hitelesítették. A szerződéseket, üzletkötéseket, válásokat(!), zsoldfizetést, büntetőügyeket pedig ugyancsak ujjlenyomattal igazolták.

Persze az első modern kriminalisztikai felhasználásra még nagyon sokat kellet várni. Bár többen is leírták az ujjnyomatok különbözőségét és felvetették a kriminilasztikai felhasználásának lehetőségét, erre csak a 19. század legvégén került sor.

A fotografálás feltalálása után szinte azonnal el is kezdték a bűnözők nyilvántartásba vételekor a fénykép készítését, amely a későbbi azonosítást elősegítette. Azonban eltartott egészen 1888-ig, amíg Alphonse Bertillon a francia rendőrtiszt kidolgozta azt a fotózási és azonosítási módszert, aminek segítségével a gyanúsítottakat “megmérték”, gyakorlatilag antropológiailag és biometrikusan. Az alábbi képen láthatóak ennek a mérési metódusnak az elemei.

measure

Azonban a Bertillon módszernek több gyenge pontja is volt, ikreknél egyáltalán nem működött és egy olyan eset hívta fel a figyelmet hiányosságaira, ami után például az Egyesült Államokban elkezdték az ujjlenyomatos azonosítást.

 

Will és William West

1903-ban a kansasi Leavenworth büntetésvégrehajtó intézetbe egy új rab érkezett, nevezetesen Will West. Az ekkor kötelezően előírt Bertillion módszerén alapuló azonosító lap elkészítésekor a fotót készítő tisztviselőnek feltűnt valami. Én már láttam magát itt – mondta a jövevénynek, aki tagadta, hogy valaha járt volna az intézményben. Az erősködő tisztviselő diadalittasan előhúzta a fotók közül a kérdéses képet, amin az újonnan érkezett rabnak is  leesett az álla. A képen Willian West néven szereplő fogoly kiköpött mása volt Willnek, és a fizimiskájukon kívül egyéb “bertillon-adataik” is megegyeztek. Rövidesen kiderült, hogy két különböző fogolyról van szó és felmerült a kérdés, hogy a továbbiakban hogyan különböztessék meg őket. No és mi van ha ez többször is elő fog fordulni a jövőben? Például egy halálos ítélet végrehajtásánál?

west

Will és William West

A két elítélt ügye rávezette a hatóságokat az ujjlenyomat fontosságára és ez a vizsgálati módszer villámgyorsan szorította ki Bertillon hosszadalmas és mégis megbízhatatlan mérési procedúráját. Az említett BV intézetben 10 hónappal később elindították az ujjlenyomatos azonosítást.

FBI

Az Egyesült Államokban attól az évtől kezdve felpörgött az “ujjlenyomatbiznisz”. New York államban elsőként 1903-ban, a seregben 1905-től, a haditengerészetnél 1907-től vezették be a mindenkire kötelező ujjnyomatvételt.

A bűnügyi helyszínen vett ujjlenyomatminta akkor ér valamit, ha va mihez hasonlítani.

Az igazi áttörés az USÁ-ban 1924-re datálható, amikor a törvényhozás elrendelte az FBI elődszervezetén a BOI-n belül egy ujjnyomatnyilvántartási részleg felállítását. Ez akkor 20 alkalmazottal dolgozott és mintegy nyolcszázezer ujjlenyomatot gyűjtött össze és katalogizált jellegük és mintázatuk szerint.

1946-ra már túl voltak a százmilliomodik (!) ujjlenyomat begyűjtésén és csaknem húszezren dolgoztak a részlegnél.

Files of the Federal Bureau of Investigation being set up on floor of armory. (Photo by Wallace Kirkland/The LIFE Picture Collection/Getty Images)

fbiscolossalfingerprintfilingsystemduringthe1940s%288%29

Overall view of large file room at FBI headquarters. (Photo by George Skadding/The LIFE Picture Collection/Getty Images)
Overall view of large file room at FBI headquarters. (Photo by George Skadding/The LIFE Picture Collection/Getty Images)

Women working in file room of FBI. (Pho

FBI agent examining fingerprints. (Photo by George Skadding/The LIFE Picture Collection/Getty Images)
Close-up of file drawer at FBI office. (Photo by George Skadding/The LIFE Picture Collection/Getty Images)

fbi0

fbi17

fbi18

A háborús évekre a washingtoni katonai bázis egyik hangárjába költözött részleg havonta 400 ezer új ujjnyomatot dolgozott fel

 

Az “első” sikeres magyar, ujjnyomattal történő azonosítás

“A hírhedt dánosi négyes rablógyilkosság. 1907. július 19-én éjjel, valamikor tíz és éjfél között a dánosi csárdában brutális rablógyilkosság történt. Szarvas Istvánt, a feleségét, Szarvasné Vrana Juliannát, fogadott lányukat, Szarvas Terézt (18 éves volt), valamint Tabányi Pál kocsist összekaszabolták, meglőtték, baltával jóformán lefejezték és a lányukat meg is becstelenítették. A csárdában található értékeket elvitték, a csárdát pedig felgyújtották. A dánosi négyes rablógyilkosság a magyar kriminalisztika, és kifejezetten a biometrikus személyazonosítás elsőszámú „ereklyéje”, a dualizmus korának legnagyobb port felvert bűnügye, amelyben kriminalisztikai alapvetések mellett társadalmi problémák is felmerültek,  és amelyben az ujjnyomat alapján a köztudat szerint első alkalommal sikerült tetteseket beazonosítani és ítéletet produkálni. A dánosi rablógyilkosságban a helyszíni ujjnyom a járásőrmester különös ügyessége folytán került a nyomozó hatóság birtokába. A dánosi csárda ivójában az asztalon talált boros üvegeket, poharakat a nyomozás alatt alapos vizsgálat alá vette. Mivel azok egyikén ujjnyomokat vett észre, azt biztonságba helyezte abban a reményben, hogy az ujjnyomatrendszer segítségével esetleg a tettes azonosíthatóvá válik. A későbbiekben pedig a szakértő által ezekről az ujjnyomokról készített fénykép alapján sikerült is megállapítani, hogy az ujjnyom Lakatos Balog János (cigány nevén Sztojka Párnó) ujjlenyomatával azonos. Ez alapján életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Bár a magyar kriminalisztikában nem a dánosi bűnügy volt az első eset, amelyben az ujjnyom azonosítás jelentette a döntő bizonyítékot, de az óriási felháborodás és médiafigyelem, amelyet keltett a civil lakosság körében is ismertté és elismertté tette a módszert.”Hadmérnök X./3. Földesi Krisztina

A mai bűnügyi nyomozás már elképzelhetetlen ujjlenyomatvétel nélkül. A legújabb technikai vívmányok (pl. DNS-vizsgálat) mellett még sokáig helye lesz a kriminalisztikában.

Mentés

Mentés

Mentés

One thought on “Ujjlenyomat-történelem

  • 2017.01.04. at 18:29
    Permalink

    A Facebook hozzászólások kivezetése miatt törlődött Virasztó Tamás következő hozzászólása:

    “Lehet, hogy a West történet csak legenda:
    http://www.scafo.org/library/110105.html
    Nem semmi az a hangárnyi szorgos alkalmazott :)” (2017. január 1. 22:27)

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.