A német retrofuture legjobbjai 1.

A retrofuture szónak nincs jó magyar megfelelője. Jelentése kb. „a múltban elképzelt jövő” lehetne.

Ahogyan nemrégiben a szovjet retrofuture újságcímlapok bemutatójának végén ígértem, itt a német „jövőbelátók” néhány alkotásának első válogatása.

Az óceán közepén lebegő, helyváltoztatásra is képes mesterséges sziget. A hosszú úton járó repülőgépek, hidroplánok, léghajók és óceánjárók fogadására is képes. Az utasokat üzletek, éttermek de még mozi is várja. A műszaki hibás járművek javíthatóak és itt biztonságban kivárhatják egy-egy nagy vihar végét is.

Mint a múltkor, igyekszem most is időrendben haladni, így legelőször a harmincas és a kora negyvenes évekbe látogatunk.

A német „Echte Wagner” margaringyártó cég – a többi prémiumtermék (kakaó, csokoládé) gyártójához hasonlóan – évente színes képekkel teli albumokat jelentetett meg. Az 1930-as év egyik témája a jövő volt. Az album rajzolói sok más mellett ezeket a találmányokat „látták előre”:

Egysínű, nagysebességű szuperexpressz

Rakétameghajtású (sugárhajtású?) repülőgép. A Berlin-Tokió távolságot alig 8 óra alatt tenné meg.

Mobil videotelefon. A hölgyek viselete is érdekes. Pilótaruha és -szemüveg mindenkin, hiszen nagy sebességű, repülő járműveket vezetnek.

A 400 utas szállítására alkalmas csupaszárny, rakétahajtóműves repülőgép.

Egy átlagos gyorsforgalmi út a „jövőből”.

A 20 ezer utast szállító óceánjáró-koncepció. A kémények hiánya valamilyen alternatív energia használatára utal, talán éppen az atomenergiára? Rajzolója szerint a Hamburg-New York távolságot két nap alatt tenné meg. Akkor ez csaknem 130 km/órás átlagsebességet jelentene.

A nagy sebességgel száguldó forgalomtól szintben is jól elkülönítve haladnak a gyalogosok. Az előzőekben már látott pilóta egyenruha-szerű (talán prémgalléros), gomb nélküli (cipzáras?) ruhák egyetlen különbsége a színük. A kistáskában a videotelefon van, ahogy fentebb láthattuk.

Ez a léghajó (szó szerint), nem gázzal van töltve. Lebegését egy antigravitációs szerkezet biztosítja, amit akkoriban egy transzformátornak neveztek, ami a Föld vonzását, taszítássá fordítja át.

Űrhajó landol a Holdon. Jól láthatóak a fékezőrakéták.

Lebegő köztes állomás a Föld és a Hold között. A rajzoló szerint a Hold ásványkincseinek kiaknázása már javában folyik.

Privát, nukleáris-hajtású közlekedőeszköz landolása a tetőn. Jobbra a garázsok.

Az előző „találmányok” rajzolói ismeretlenek, de az első „nevesíthető” retrofuturistákra sem kellett sokáig várni. Az alábbiak Hans és Botho von Römer elképzelései: