Morozov, a szovjet propaganda gyermekmártírja?

Az 1920-as években a hajdani cári Oroszország területén hatalmas mértékűvé vált a nyomor és az éhínség. Lenin 1917-ben magához ragadta a hatalmat, majd ezután sikeresen lezárta a polgárháborús, intervenciós időszakot.

1922-ben viszont súlyosan megbetegedett. Ez év decemberében egy teljesen új államalakulat született meg: a Szovjetunió, vagy más néven, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége.

1924-ben Lenin halála után a pártban egy elhúzódó hatalmi harc vette kezdetét, s csak a húszas évek végére dőlt el ténylegesen, hogy a grúz származású Joszip Visszarionovics Dzsugasvili (Sztálin) lesz a bolsevikok vezéregyénisége.

Sztálin teljesen felhagyott Lenin korábbi, mérsékeltebb NEP-es politikájával. Az új rendszer gyakorlatilag három alappilléren nyugodott: intenzív iparosítás tervgazdálkodással, kollektivizálás és ideológiai ”agymosás”. Ez utóbbi ”áldozatává” vált a 13 éves Pavel Trofimovics Morozov (Павел Трофимович Морозов).

Érdekes vitatéma a mai napig is, hogy egy gyermek ilyen korban mennyi erkölcsi felelősséggel rendelkezik és megbocsátható e neki, az, amit tett, arra hivatkozva, hogy könnyen befolyásolható? Az viszont tény, hogy egy olyan korban született, amikor a család, a vérségi, rokoni kapcsolatok alávetett szerepet kaptak a nagyobb bolsevik, világforradalmi ideológia mellett. Ebben a világban még apád, anyád, testvéred is lehetett a szovjet-munkáshatalom ellensége, akiket a felsőbb utasítás szerint elárulni nem bűn, sőt hősies, dicső tett.

Morozov 1918 novemberében született, szegényparaszti családban. Az iskolában az úttörőcsapat vezetője volt, így hamar megismerkedett a kommunista ideológiával. E szellemiségben túlfűtött kamasz 1932-ben végzetes hibát követett el. Édesapját, aki a falu szovjetének elnöke volt, feljelentette a kor titkosrendőrségén, a GPU-nál. A férfit elsőnek kényszermunkatáborba vitték, majd kivégezték.

Az ifjabb Morozov viszont súlyos árat fizetett a tettéért. A feldühödött család a gyerekre támadt és megölték. Arról, hogy mivel vádolta meg édesapját, sok minden terjedt el. Talán a legismertebb változat az, hogy nem tett eleget a beszolgáltatási kötelezettségnek. A világhálón olvashatunk arról is, hogy a férfi iratokat hamisított és külföldieknek eladta.

Később a szovjet értékrend felmagasztalta a gyermek tettét. Életrajzi munkák és színházi előadások témája lett a kisfiú története. Kialakult személye körül a Morozov-kultusz és az iskolákban egyfajta példaként beszéltek róla a tanárok a diákoknak. Egész generációk nőttek fel a tettét dicsőítve. Az író, Maxim Gorkij is azt követelte, hogy mindenki tisztelje a morozovokat, mert ők „a vérrokonsággal mit sem törődve felfedezték a lelki rokonságot.”

Elképzelhetjük, milyen rémes korszak lehet az, amelyikben a szülők a saját gyermekeikben sem bízhatnak meg és amelyikben az ártatlan gyermeket egy ideológia a családja ellen nevel. Arról is szól ez a történet, hogy a felnőttek vállán mindig nagy a felelősség, mert amilyennek neveljük a fiatal generációkat, olyan lesz a jövő is.

Morozov kisgyerekek között

Gyerekek egy Morozov szobor előtt

Morozov Szovjetúnió zászlóval

Morozov szobor

A Szovjetunió összeomlása után többen is kutattak Morozov után. Egyes elmélet szerint a GPU ölette meg, más, szélesebb körben elfogadott elmélet szerint viszont falubeli gyermekek voltak felelősek Morozov haláláért, akikkel egy fegyveren veszett össze. A Szovjetunió mindenesetre jól kihasználta a halálát a saját propaganda céljaira.

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük