Pellengér, kaloda és társai

A pellengér – szorosabb értelemben véve – a középkorban, de még inkább a feudalizmusban a bűnösök megszégyenítésére, megfenyítésére szolgáló eszköz volt. Lássuk hogyan használták és vele egy időben milyen hasonló módszereket alkalmaztak!

Pellengér az egykori Tabánban, a Fehér Sas téren a huszadik század elején

A pellengérállításhoz való jog kiváltságnak számított akkoriban. Mondhatni, az önálló városi bíráskodás jelképe volt. Amennyiben egy település kiérdemelte magának a jogot, hogy pellengért állítson, az a felsőbb hatalomtól elnyert bizalom jele volt. Hazánkban először a betelepített német ajkú lakosság hozta magával a pellengér, vagy szégyenfa intézményét és a 13. századtól kezdett elterjedni. Magyar neve is a német “Pranger” szóból eredhet, amely elhallás útján változott prengél, perengél, pellengér szóvá.

A települések főterén, a közigazgatási intézmények előtt (bíró, elöljáróság) felállított először fából, majd – a gyakori igénybevételt jobban bíró és a város tekintélyét növelő okból – kőből épített oszlop használata az 1400-as, 1500-as évekre napi gyakorlattá vált. Az oszlopokhoz mindenütt bilincseket rögzítettek, esetleg kirakták rájuk a város igazságosztó hatalmát jelképező pallost is. Egészen a 18. sz. közepéig a falvak, városok képéhez hozzátartozott a piactéren, a községháza előtt vagy a malom mellett felállított pellengér.

Valószínűleg házasságtörők pellengéren. Ismeretlen helyszín

V. Károly 1532-es törvénykönyve említi, mint a büntetés helyszínéül szolgáló oszlopot. Célja a konkrét büntetés mellett a megszégyenítés és a környezet gúnyolódásának való kiszolgáltatás. A pellengérre állítás lehetett fő- vagy mellékbüntetés és elsősorban kisebb vétségekért lehetett odakerülni. Ilyen volt a tolvajlás, a paráznaság, istentelen beszéd, hajadonok bűnbeesése, hamis vád.

Mesterembereknek a céhből való kizárás mindig megjárt a pellengér után. Mellékbüntetésként mondjuk vesszőzés, botütés, korbácsolás vagy a legrosszabb esetben: csonkítás (fül, orr, kéz) után kötötték a bűnöst az oszlophoz, hogy mindenki értesüljön bűnéről, aki arra jár. Gyakran a bűnösnek bizonyos időnként fennhangon el kellett mondania bűnét az őt bámulóknak.

Lássunk egy eredeti ítéletet a Kőszeg közelében fekvő Csepreg településről, amiben nagy szerepet játszott a pellengér (Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története című munkájából 1887-ből):

Özv. Németh Jánosné, Orsolya asszonyt 1638. január 27-én ítélte el a bíróságként eljáró városi tanács, hamis vádaskodása miatt. Egy bizonyos Geregye Palkó nevű legényt azzal vádolt ugyanis, hogy teherbe ejtette őt, ezt azonban nem tudta tanúkkal bizonyítani (LOL – Jtom). Ítélete:

„az pellengéren marok vesszőkkel meztelen az hóhér hatalmasul megverje”

Remélhetőleg nem a hóhérnak kellett meztelen lenni a bámuló sokaság nagy gyönyörűségére. Az ítélet végrehajtó lehetett a hóhér, vagy a bíró, esetleg a rendfenntartó poroszló. A hóhéroknak jellemzően nagyobb körzetük volt és generációk óta gyakorolták mesterségüket, mert általános megvetés érte őket a lakosság részéről és fiaikat senki sem vette fel inasnak, így maradt az apjuk szakmája mint megélhetés.

A mai Magyarország területén az egyetlen eredeti helyén megmaradt pellengért Fertőrákoson tekinthetjük meg (a bejegyzés kezdőképén is ez látható), mostanra visszakerült köré a hatvanas években eltűnt kovácsoltvas kerítés. A ma is álló közeli pellengérek közül a burgenlandi (Ausztria) Monyorókerék (Eberau), Vámosderecske (Drassmarkt), Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) és Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) említhető meg.

A szégyenketrec a pellengér speciális változata. Ebbe napokra, vagy hetekre is bezárhatták a bűnöst. A Jókai Mór regényében a Lőcsei fehér asszony-ban megismert híres szégyenketrec ma is látható Lőcse főterén.

Szégyenketrec Lőcsén. Nézd meg a Google Streetview-on is

Kaloda is kiegészíthette a pellengérre állítást, de önálló büntetési eszköz is lehetett. Ez a jellemzően fából készült eszköz a mozgást akadályozta, lehetett fixen telepített, vagy hordozható. Nyakra és/vagy a végtagokra helyezve “viselték”. Ez a büntetési mód a világon majd’ mindenhol elterjedt, Kelet-Ázsiában a közelmúltig használták egyes fajtáit.

Pellengérkaloda
16-dik századi ülőkaloda
“Klasszikus” mozgó kaloda, Magyarországon is ilyet használtak.A bűnöst ebben vezették végig a városon
1874. Súlyos kalodát viselő rabok és őrzőjük Kínában
Mongol kaloda 1913-ból
1907. Három kínai nő közös kalodában
Kaloda a magasban az egyik Egyesült Államokbeli börtönben az 1900-as években

A pellengérhez hasonló megszégyenítő hatású, rendszerint a templomok előtt elhelyezésre került alkalmatosság volt a szégyenkő. Erre elsősorban a legkisebb vétségekért kerülhetett a delikvens, mint a káromkodás, részegeskedés, vagy a paráznaság.

Kiskunlacházán megtekinthető a mai Magyarország egyetlen eredeti helyén fennmaradt szégyenköve a helyi református templom előtt.

A nagy kőhöz láncoltan a kisebb kőre kellett ülnie a bűnösnek

A templom előtti üldögélést jellemzően az istentiszteletek idejére időzítették, hogy az istenfélő polgárok szembesülhessenek a büntetéssel.

Német földön ahol nagy hagyományai vannak a pellengérnek és a kalodának az egyes városokban sajátos büntetéseket is alkalmaztak a különböző cselekedetekhez. Az alábbi rajzos képeken látható, hogy miként:

1. Kicsapongó életmód  2. Iszákos és tolvaj  3. Kényszermunka  4. A rossz zenész büntetése  5. A káromkodó  6. Veszekedő asszonyoknak kaloda járt  7. A pék büntetése a túl kicsi kenyerekért  8. A hamiskártyás  9. Házisárkány

A fentieken látható, hogy a bűnösöket sok esetben felruházták, díszítették bűneik jelképeivel is. Ezt a gyakorlatot Magyarországon is feljegyezték. Egy ízben a pellengérre állított kocsmai verekedő mellé helyezték a tépett ruházatot és a véres inget.

Hazánkban a 18. század végére a városi pellengérek eltűntek. II. József (a kalapos király) törvényben tiltotta ezt a gyakorlatot. 1790-es halála után azonban még néhány helyen újra elővették az évszázadokon át “jól bevált” eszközt.

 

[hirlevel]

Mentés

Mentés

3 thoughts on “Pellengér, kaloda és társai

  • 2017.03.11. at 19:20
    Permalink

    Nem-e lehetne-e visszahozni-e a pellengér és a szégyenketrec meg a többi használatát-e? Meg módosítani (eggyel többször vagy kevesebbszer, szerintem nem számtana) szóval módosítani azt a gránitba vésett alaptörvényt, amely szerint a bűnözőnek jogai vannak, az áldozatnak meg úgyismindegy. És akkor lenne néhány jelöltem 🙂

    Reply
  • 2021.01.04. at 15:57
    Permalink

    A felsorolt retorziók (pellengér, stb.) fizikailag taszítók. A társadalmakat szabályozó (és ezzel életben tartó) mintákat viszont keményen be kell tartani, mert különben széthull a mindennapi élet. A szabályokat be nem tartó személyeket személyükben kell lehetetlenné tenni, magyarán meg kell alázni, hogy még egyszer ne kerüljenek megalázotti helyzetbe. A “megalázni” kifejezés biztosan sokakban negatív érzéseket vált ki. Pedig az “alázat” minden társadalomban alapvető érték-kategória, az “utasító” és az “utasított” közötti hierarchikus viszonyt jelzi. (Messze vezetne, ha francia forradalom “egyenlőség” – meglehetősen életszerűtlen – jelszavát boncolgatnánk.)
    Tehát gondolkodni kell azon, hogyan lehet a köz elé tárni a szabályszegők (pl. gyilkos, pedofil, hasonló társadalmi devianciák) személyét, ezzel ellenük tartós ellenszenvet kialakítani (merthogy fizikai erőszakot nem humánus ellenük alkalmazni). Az un. “személyi szabadságjogok” (semmi gúnyos felhang!) ezekben az esetekben irrelevánsak. Ha valaki nem fogadja el a többségi vélemény évszázados szabályait (nem ölünk, nem érvényesítjük beteges szexuális vágyainkat, stb.), annak meg kell barátkozni az “utasított” státusszal. Ha tényleg demokrata, ezt örömmel és a mindenkori szabályokat csinálók iránti tisztelettel teszi. Ha majd egy tömeges és ellenőrzött véleménynyilvánítás ellenkező támogatottságot jelez (ölhetünk szabadon, megronthatunk kiskorúakat, a szexuális devianciák nem betegesek), akkor majd ezeket az embereket kell tisztelni.
    No, most ennyi. Ha valaki beszélgetni szeretne, szívesen folytatom.
    Csak semmi fröcsögés!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük