Történelem

Szovjet hómobilok

A Szovjetunió végtelen hó borította sztyeppéin, a szibériai és távol-keleti országrészein még ma sincsenek mindenhol kiépített szilárd burkolatú utak. Elképzelhető, hogy mennyivel volt rosszabb a helyzet például a negyvenes, ötvenes években. A lánctalpas járművek mellett ideális megoldásnak tűntek a propelleres gépek is.

24.jpg

A lánctalp és annak meghajtása sokkal bonyolultabb műszaki megoldásokat kívánt, ezért a repülőgép-propeller sítalpakra szerelése egyszerűbbnek tűnt. Bár az első világháborúban használtak néhány kezdetleges propelleres szánt, a Szovjetunió első igazi propelleres hómobiljait a húszas években építették. Ezeknek még természetesen nem volt túl sok gyakorlati hasznuk. Inkább sportoláshoz használták, de előfordult néhány, amelyeket téli járőrözésre is használták.

Néhány korai hómobil. Az első és az utolsó a fiatal Sikorsky munkája.

1927.jpg

1927. Leningrád. Motorosszán-verseny résztvevői.

1933-as moszkvai verseny résztvevői

Az áttörés a motorosszánoknál a második világháború idején következett be. Az első finn téli háború alatt mindkét harcoló fél használt propelleres hómobilokat.

finn.jpg

1941. Finn motoros mentőszán

A kizárólag lánctalpasokat használó németeket 1941 telén meglepte néhány, hómobilokkal gyorsan érkezett szovjet ellentámadás. A három leggyakrabban használt szán az RF-8, az NKL-16/41 és az NKL-26-os.

06.jpg

RF-8, mint egy harci helikopter. Elöl a tüzér, hátul a pilóta.

10.jpg

RF-8-asok

12.jpg

NKL-16/41. Négy főt szállított, általában fegyvertelen volt.

09.jpg

NKL-16/41

14.jpg

NKL-16/41

13.jpg

NKL-16/41 felpakolva. 500 kilogrammnyi rakományt is elbírt.

05.jpg

NKL-26. A 16-os továbbfejlesztett változata. Az íves orrot sík kazánlemezre cserélték a könnyebb gyárthatóság érdekében és toronygéppuskával is ellátták.

07.jpg

NKL-26. A sítalpak szélesítésén néhány katonát is tudott szállítani.

08.jpg

NKL-26

21.jpg

NKL-26-os hómentes időben kerekekkel.

Az orosz szánok sikerén felbuzdulva a németek a cseh TATRA-val 1942-re legyártatták a V 855-öst a TATRA 97-es karosszériájával, amit kipróbáltak a keleti fronton, ám végül nem állították hadrendbe.

15.jpg

16.jpg

A háború után a Szovjetunióban a korábban a hadiipar által gyártott eszközöket polgári szolgálatba állították. A távoli – télen hónapokig is elzárt – települések eléréséhez, tudományos kutatásokhoz, vagy meteorológiai megfigyelésekhez látszottak ideálisnak a járművek.

19.jpg

20.jpg

22.jpg

23.jpg

Az egyedi karosszériák legyártása helyett inkább meglévő járművek felépítményeit kezdték felhasználni. A legtöbb példányban a GAZ-20-as, azaz a Pobeda karosszériával szerelt hójáró készült Ka-15 és Jak-18 motorokkal.

24.jpg

25.jpg

27.jpg

28.jpg

29.jpg

30.jpg

31.jpg

A másik – lényegesen nagyobb – jármű a Ka-30-as, ami amolyan mikrobuszféle volt. Érdekessége, hogy képes volt kisebb tavon is átkelni.

31_1.jpg

26.jpg

32.jpg

33.jpg

33_1.jpg

34.jpg

35.jpg

A két fenti jármű mozgásban:

1955-re a szovjetek is eljutottak az Antarktiszra. Az expedíciókhoz propelleres hómobilokat is akartak magukkal vinni, ám később kizárólag lánctalpas járműveket szállítottak az elsőként felállított Mirnij bázisra.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük