A londoni gyilkos szmog (1952)

Az emberiség számos természeti katasztrófától szenved minden évben, de úgy tűnik, hogy gyakran minden megtesz azért, hogy ne maradjon alul a saját maga alkotta katasztrófákkal sem. London robbanásszerű fejlődése és a sajátos időjárási körülmények olyan katasztrófát okoztak 1952-ben, melyben 12.000-en meghaltak, s 200.000-en megsérültek.

Ész nélkül ömlöttek a káros anyagok a levegőbe

A városban az 1952-es év tele nagyon hideg volt, így december elején az emberek még többet fűtöttek, ez pedig még több szén elégetését jelentette. Ez a főleg helyi szén pedig gyenge minőségű, s egyben kénben gazdag volt, a jobb minőségű szenet a britek exportálták. A tüzelés hatására megnőtt a levegő kén-dioxid tartalma, ráadásul a London környéki hőerőművek szén alapú működése szintén szórta a káros anyagokat a levegőbe.

Minden nap megközelítőleg 2000 tonna szén-dioxid, 140 tonna sósav, 14 tonna fluortartalmú vegyület és 370 tonna kén-dioxid került a légkörbe. Utóbbi a megfelelő körülmények között 800 tonna kénsavvá kénes savvá (a javítást köszönjük Tamásnak) is átalakulhatott. A szokatlanul csendes, szélmentes időjárás pedig rásegített a katasztrófára, a szennyezőanyagok egyre csak dúsultak a londoniak felett húzódó légrétegekben. December 5 és 9 között elállt a szél, s a városra rátelepedett a fent említett anyagokkal feldúsított köd.

Londonban az emberek hozzászoktak a ködhöz, de az 1952-es valami más volt, egy sokkal tömörebb és tovább tartó valami. A csupán néhány méteres távra korlátozódó látótávolság szinte lehetetlenné tette a közlekedést. Leállt a tömegközlekedés és a mentőszolgálat is, az embereknek saját erőből kellett eljutniuk a kórházakba. A köd még nagyobb zárt terekbe is beszivárgott, emiatt koncertek és vetítések maradtak el!

Hajó áll a londoni szmogban

A szél végül 1952. december 9-én támadt fel, s fújta ki a káros anyagokat London fölül.

A szmog hatása

A Londoniak nem estek pánikba a számukra egyáltalán nem ismeretlen ködtől, ennek ellenére az első becslések szerint kb. 4000-re volt tehető a halálos áldozatok száma. Többségük nagyon fiatal vagy nagyon öreg volt, esetleg már meglévő légzőszervi betegséggel küszdött. 1953. februárjában már 6.000 áldozatot említettek, illetve további 25.000 személy sérülését. A későbbiekben további emberek haltak meg a köd során szerzett károsodások miatt, napjainkra az az elfogadott nézet, hogy a gyilkos szmog összes áldozatának száma elérte a 12.000 főt.

Az események fontos lökést adtak napjaink környezetvédelmi erőfeszítéseinek, a hivatalos szervek újragondolták a légszennyezéssel és szmoggal kapcsolatos szabályozásaikat. Nagy-Britanniában is új törvényeket és rendeleteket vezettek be, mely visszavetette a tüzelőanyagok környezetkárosító hatását, s a tisztítás nélkül kibocsátott füst mennyiségét. A lakosok pénzügyi segítséget kaptak az olyan alternatívákra való áttérésre, mint pl. a gázzal való fűtés, s aki ragaszkodott a régi tüzeléshez, azt koksz használatára ösztönözték, mely sokkal kevesebb füstöt termel.

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.