Szóval ott tartottunk, hogy 1954. január 4-én a Nash Corporation és a Hudson Motor Car Company cégek, az amerikai vállalattörténelem addigi legnagyobb értékű vállalategyesítésével létrejött az AMC.
Mason a Nash vezére az egyesülés kitalálója, szilárdan hitt abban, hogy az Egyesült Államok még megmaradt független autógyártóinak a túlélése azon múlik, hogy sikerül-e egy nagy, sok márkát gyártó vállalattá egyesülniük, amely vállalat már egyenlő félként lenne képes felvenni a versenyt a három naggyal, a General Motorsszal, a Forddal, és a Chryslerrel. Ki gondolt akkor még olyan válságra, ami a nagy hármakat is szinte romba döntötte később?
De vissza a kezdetekhez. Az American Motors a Nash és a Hudson termékfejlesztési vonalait egyetlen közös gyártási stratégiája alá rendelte 1955-ben azáltal, hogy a Hudsonokat újratervezték a Nash karosszériastílusának megfelelően, valamint a Nash és Hudson autók gyártását is összevonták.
A márkaspecifikus viszonteladói hálózatokat viszont továbbra is fenntartották. A sikeres Rambler modellt pedig mind Nash, mind pedig Hudson márkanév alatt értékesítették tovább. Ezek a Ramblerek, hasonlóan a szintén különböző márkanév alatt futó Metropolitanek-hez, a dísztárcsáktól, márkajelzésektől és egyéb apró részletektől eltekintve teljesen megegyeztek egymással.
A Nash korábbi nagykategóriás, azaz amerikai besorolás szerint full-size modelljeit szintén megtartották az AMC-ben.
1957. Rambler Rebel hardtop
Az 1958-as modellévtől a Nash és Hudson márkanevek megszűntek. A Rambler önálló márkanévvé vált és az új cég zászlóshajója lett.
A brit gyártmányú Nash Metropolitan szintén önálló márkaként maradt a piacon a gyártás 1962-es megszűnéséig. A Nash Ambassador / Hudson Hornet 1958-as prototípusát az utolsó pillanatban átnevezték Ambassador by Rambler névre.
A 60-as évek és a 70-es évek a hullámhegyek és -völgyek évtizedei voltak az AMC-nél. Némely újonnan fejlesztett izomautóiknál minőségi problémák léptek fel, és állandó pletykák tárgya volt a cég átvétele is a hullámzó pénzügyi helyzet miatt.
A hatvanas évek végére fejcserés támadással új vezetés került a cég élére a Hudson tulajdonosának fia személyében, akinek első döntése az volt, hogy a Rambler árát 200 dollárral a Volkswagen Bogár ára alá csökkentette. Innovatív marketingmegoldásai közé tartozott a légkondicionáló alapfelszereltséggé tétele az összes 1968-as Ambassador modellben.
Ezzel az AMC lett az első autógyártó, amely szériatartozékként kínálta légkondicionálót egy teljes típuspalettán, kiütve ezzel olyan luxusautókat is versenyből, mint a Lincoln, Chrysler Imperial és Cadillac.
1958. Ambassador Hardtop Wagon
1958. Rambler Sedan
1964. Rambler 440H
1964. Rambler Convertible
1964. Rambler Classic 770
1965. Marlin. Kicsit görgessünk vissza az 1958-as Rambler Sedan-ig! Alig hét év telt el és mekkorát változott az AMC formavilága.
1967. Ambassador 990
1968. AMX
1969. Scrambler
1969. Javelin BBO
1970. Javelin STT
A 71-ben bevezetett Matador a NASCAR-ban is szép eredményeket ért el és még mai szemmel is felveszi a versenyt a Ford Mustang-gal szemben. Sajnos a hetvenes évek eleje, közepe, az elhúzódó olajválság az izomautók hanyatlását okozta.
Az AMC előállt a spórolós Pacer, később pedig a Gremlin modellekkel, ami az átlagvásárlót egyenesen megbotránkoztatta. Rossz hírüket a későbbiekben néhány szerencsétlen tűzeset is keltette, miszerint az autók ütközéskor könnyen kigyulladhattak.
A Gremlin és Pacer akkoriban a kispénzű, hippikorszakból kinőtt, polgárpukkasztáshoz szokott vásárlóréteg kedvelt autója lett. Emlékezhettek rá a Wayne világa című filmből, ebben éneklik a Queen Bohemian Rhapsody-áját a főszereplők.
A hetvenes évek végére az olajválság lecsengett, a munka gyümölcse beérni látszott. 1979-ben 3.1 milliárd dolláros forgalom mellett, 84 milliós profitot termelt az autógyártó szekció. Emellett a külön gyártott Jeep és busz üzletág is nyereséges volt.
1971. Ambassador 2door
1974. Ambassador Brougham
1974. Hornet
1974. Hornet a James Bond filmben. Melyikben is? És ki volt akkor James Bond? 😉
1975. Pacer
1975. Matador Coupe
1975. Matador Coupe
1976. Hornet Sportabout
1977. Gremlin
1977. Jeep Cherokee Chief
1978. Jeep Grand Wagoner
1978. Jeep Grand Wagoner
1978. Concord
1979. AM General busz
1979. Spirit GT V8
Ám a siker nem tartott sokáig, az eladások a nyolcvanas évek elejére csökkenni kezdtek. Míg a három nagy amerikai autógyártó egyre nagyobb autókat vezetett be a piacra az AMC George W. Romney vezetésével a kompakt kategóriájú, gazdaságosabb üzemanyag felhasználású autókra koncentrált már 20 évvel azelőtt, hogy ezekre valós igény lett volna a piacon.
A csökkenő eladások és a növekvő verseny arra kényszerítették a AMC-t is, hogy – mint egykor a Nasht – stratégiai szövetségest keressen, és ennek eredményeképpen a francia Renault-val jött létre egy szövetség, amely egészen 1987-ig tartott amikorra a Renault szintén válságba jutott, korszerűtlen motorjaival és divatjamúlt formavilágával.
A bajt tetézte, hogy 1986 novemberében Georges Besse Renault vezért a kommunista-anarchista szervezet az Action Directe meggyilkolta.
A Renault kényszerhelyzetben a részvények további esését meggátolandó 59.000 embert bocsátott el, ami az európai autógyártásban példátlan döntés volt. Ekkor a Chrysler Corporation mentőövet dobott a vergődő AMC-nek, akiben az elmúlt évtizedekben komoly ellenfelet látott és néhány heti tárgyalás után felvásárolta az AMC-t.
Ezzel a felvásárlással az AMC és Renault márkanevek megszűntek az amerikai piacon, a Jeep márkanév viszont használatban maradt, és az Eagle, az AMC modellje önálló márkává vált, ha nem is hosszú időre.
1981. Eagle
1982. Eagle Wagon
1986. Alliance (Renault 11)
2008-ban a Hot Rod magazin néhány skiccet közölt a titokban feltámadni készülő legendás AMC-ről. A rajongók ujjongtak, az internetes oldalak forrni kezdtek, amikor valaki felfigyelt a cikk dátumára. Április 1.
2008. Áprilisi tréfa a HOT ROD Magazinban
A következő részben a BORGWARD-ról olvashattok.
[hirlevel]
