Az Egyesült Államok leginkább ismert belső fegyveres konfliktusa 1861 tavaszán kezdődött és négy évig tartott. Odaát minden kisiskolás fújja a tábornokok neveit és mint dicső háborúra emlékeznek, ahol a szabadságpárti északi államok legyőzték a csúnya rabszolgatartó délieket, felszabadítva ezzel százezreket és örök szövetséggé kovácsolva a megerősödött Uniót.
Az amerikai történelmet ismerők persze jól tudják mennyi csúsztatás van e fenti mondatban és az egész dolog sokkal összetettebb volt, mint ahogyan ezt kisiskolás szintre lebutítva tanítják.
Az általánosan elterjedt hittel szemben a rabszolgatartás nem a fő oka volt a konfliktus létrejöttének, azaz ez sem teljesen igaz, mert annyiban okot szolgáltatott az északiak számára, hogy a déli államok gazdaságai ingyen munkaerővel megtermelt javaival szemben az ő drágábban előállított termékei nem voltak versenyképesek. Szóval nem az emberi jogok védelme, vagy romantikus képzelgések vezették az északi seregeket dél ellen, sokkal inkább a gazdasági verseny kényszere. Hiszen gondoljunk csak bele a színesbőrűek kirekesztése egészen az 1960-as évekig tartott! Északon akkoriban is a fajok egymástól való elhatárolását tekintették célnak, ezt törvényekkel és büntetésekkel támogatták.
Észak több államában (Oregon, Illinois, Indiana) törvényileg tették lehetetlenné a szabad négerek letelepedését, pl. New Jerseyben a rabszolgák behozatalát tiltó 1788-as törvény egyidejűleg ezt is betiltotta. Más államokban olyan magas jövedelmi korlátot állítottak a bevándorló színesbőrűek elé, ami teljesíthetetlen volt. Massachusetts korbácsolással büntette a két hónapnál hosszabb ideig ott tartózkodó nem helybeli négereket. Ohio államban 500 dolláros kauciót kellett letenni a hatóságoknál, amennyiben valaki egy színesbőrűt akart letelepíteni az államban. 1829-ben azonban Cincinnati városa a néger lakosok növekvő számán felháborodva a feketéket érintő törvények megszegésére hivatkozva pogromot rendezett. Ennek keretében a néger lakosság felét Kanadába űzték. Pennsylvania, Rhode Island, Massachusetts és Maine a fajkeveredés megakadályozása végett tiltotta a fehérekkel való házasodást. A rasszista atrocitás tehát korántsem korlátozódott Dél viselkedésére, hanem az Egyesült Államok egészére jellemző volt.
A háborúról rengeteg forrást találni és nem szeretnék a heroikus csatákra kitérni és – amint tudjátok – ez a blog elsősorban a képekre koncentrál.
A polgárháború eseményeiről a kor egyik újdonsága a fotográfia is tudósított. Számtalan – az akkori színvonalhoz képest is remek, ám természetesen fekete-fehér – felvétel készült. Azonban a különböző alapítványok, szervezetek mellett ma már amatőr fórumozók, vagy főiskolai klubok tagjai is készítenek belőlük utólag színezett képeket.
Ebből gyűjtöttem össze néhányat az érdekesebbek közül.
1862. szeptember. Abraham Lincoln elnök meglátogatja az antietami csata helyszínét. A kép jobb oldalán látható McClellan tábornokot az elnöki látogatás után leváltották, mert nem volt hajlandó üldözőbe venni Lee tábornokot és a déli államok területére visszavonult csapatait. A csata az egyik legvéresebbek közül való: 23 ezren estek el, körülbelül azonos arányban. Tulajdonképpen döntetlennek mondható, hiszen egyik fél sem ért el sikert általa.
Ugyanakkor készült kép, az elnöki látogatásról.
Déli államok valamelyikének ültetvényén dolgozó rabszolgák.
1862. április. Richmond – a déliek erősségének – sikertelen ostroma után készült kép. Újra felhasználható ágyúgolyók összegyűjtése. Lehetségesnek tartom, hogy egy munícióraktár robbant fel.
Halott déli (konföderációs) katona.
Az északiak második lovas hadseregének főtisztjei.
Déli (konföderációs) katonák holttestei Fridricksburgnél.
Az északiak 170-es gyalogos hadosztálya pihenőn.
Powder monkey, azaz ágyútöltésben segédkező fiú. Erődökben és hadihajókon egyaránt igénybe vették a fiatalokat.
Grant tábornok csapatai
Északi tüzérek.
William T. Sherman északi tábornok, aki bevette Atlanta városát. Sikere nagyban segítette Lincoln éppen zajló újraválasztását. Később Savannah-t is elfoglalta.
Aki előtt a déliek, Lee vezetésével letették a fegyvert, Ulysses S. Grant
George Custer, aki 23 évesen lett tábornok.Ő is jelen volt a déliek fegyverletételénél Appomattoxnál.
George Custer (kutyával) még tábornoki kinevezése előtt.
A kép közepén Ulysses Grant.
Cunningham az északiak tábornoka.
James H. Childs tábornok (középen fent), aki Antietamnál halt meg.
Ambrose Burnside tábornok az északiak Potomac hadseregének vezetője. Több súlyos hibát is elkövetett, melynek következtében a legsúlyosabb vereséget csapataira Fredericksburgnél mérték. A sikertelen csata után leváltották. Érdekes fizimiskája és sikertelensége miatt a nevetség tárgyává tették a katonák.
Északi erődítés.
Szemle az antietami csata előtt.
Atlanta déli védőinek erődítménye.
Katonák tűzoltókocsit rekvirálnak Petersburgben.
Két kép egy halott déli fiatalemberről
Ismeretlen helyszín.
Tüzér portré.
Déli halott egy csata után.
Sullivan’s Island, Dél-Karolina erődjének tábornokai.
Az UCT, azaz az északi színes csapatok egyik osztaga. Nekik hatalmas rizikó volt harcolni, hiszen a déliektől elfogásuk után azonnali kivégzésre számíthattak.
UCT katonák harc közben.
Felszabadított déli rabszolga család. Rá kellett jönniük, hogy még sokáig másodrendű állampolgárok maradnak.
1863. július 4. A gettysburg-i csata halottai. A vég kezdete a déliek számára.
Déli hadifoglyok Gettysburgnél.
Lee tábornok a fegyverletétel után néhány nappal, már otthonában két tábornokával. A vereség után Lincoln rendelkezése szerint a déli tisztek oldalfegyvereiket és lovaikat megtarthatták.
Ugyanakkor készült kép a tábornokok nélkül.
Lincoln portréja.
1865. április 14-én a győzelem hírére felhúzták a USA zászlaját a Sumter-erődre és még ugyanezen az estén egy színházi előadás alkalmával John Wilkes Booth halálosan megsebesítette az elnököt.
John Wilkes Booth kivégzésére várva.
Az utolsó kép nem John Wilkes Booth!
Hanem Lewis Powell, az egyik társa Boothnak, akivel együtt több vezetőt szándékoztak meggyilkolni. Köszi Sunsetjoy!
[hirlevel]
