A megtévesztés művészete a háborúkban

A megtévesztés filozófiája :

„Mutassuk meg ami nincs, s rejtsük el ami van!”

1918. Német harckocsik, vesszőből

A hadviselésben igen jelentős szerepet kapott már szinte a kezdetektől a dezinformáció. A hadviselő felek igyekeztek minél többet tudni az ellenségről. Egy csata, vagy a háború menetét döntően befolyásolhatja az ellenség terveinek, létszámának, felszerelésének ismerte. Amíg az egyik fél igyekezett a lehető legtöbbet megtudni a másikról, addig az ellenfél igyekezett elrejteni potenciálját, vagy hamis információval ellátni a kémkedőket. A megtévesztés hadszíntéri művészete jelentősen az első nagy háborúban fejlődött igazán, de már korábbról is szólnak érdekes beszámolók. Várak, erődítmények nem létező tornyokkal, palánkokkal való átépítése,hogy nagyobbnak erősebbnek látszódjon. Hadihajókra hamis ütegsor festése, lovas csapatok tartalék lovakkal való megtöbbszörözése stb.

Természetesen a haditechnikai álcázás, annak kialakulása, fejlődése, tagozódása (élőerő álcázása, technika álcázása) az itt ismertetettnél sokkal összetettebb. Jelen írásban nem célunk szakmai elemzésbe és történetírásba fogni, csak a blog profiljához igazodva, néhány érdekes képpel bemutatva a témát, teszünk egy kirándulást a történelem ritkán látható szegmensébe.

1932. Német ” harckocsi” a Reichstag előtt

Az első világháború sok újat hozott a haditechnikában. Színre léptek az első harckocsik, s ezzel együtt azok álcázása is. A harckocsik alkalmazása még gyerekcipőben járt, az otromba, lassú és nehezen kezelhető gépek hadászati jelentősége máig vitatéma. Az viszont tény, hogy ezeknek a hatalmas gépezeteknek a harctéren való megjelenése jelentős demoralizáló erővel bírt. Előállításuk hatalmas összegekbe került, üzemeltetésük szintén jelentős terheket rótt a harcoló felekre. Éppen ezért megóvásuk, felvonulási körzetük elrejtése és a mozgásuk leleplezésének elkerülése, s nem utolsó sorban tényleges darabszámuk eltitkolása érdekében álcázásba fogtak.
Hogy az álcázás minél sikeresebb legyen, egész sor mérnök foglakozott a témával, időnként művészeket is bevonva a munkába. Az álcázásnak létezett statikus és dinamikus formája. A statikus álcázás során fából, nádból, hulladékból készítettek harckocsikat, ütegeket, teherautókat .Így csak korlátozottan egy területre tudtak hatást kifejteni. Ezzel szemben a dinamikus álcázással, már hadműveleti mozgásokat, átcsoportosításokat tudtak szimulálni. A kívánt cél elérése érdekében különféle minőségben és módon készültek az álcák. Az akkori felderítési technikák miatt nem kellett ezeknek pontos másolatoknak lenni, elég volt, ha csak körvonalaiban emlékeztetett valamire.

Első világháború, ló vontatta csali

Első világháború, faszerkezetes csalitank

1925. Németország, kerékpár vázra szerelt csali

1928. Németország, csalik mozgásban

1926. Németország, acélváz és vászonborítás

1931. Gépkocsialvázra építve

1931. Német katonák szemléltetik a gépkocsira szerelhető álca harckocsi elemeit

1932. folyami átkelés szimulációja

A második világháború a haditechnika újabb hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ennek következménye volt a megtévesztés fejlődése is. Már nem csak egyes harceszközöket, állásokat, átcsoportosításokat rejtettek el, vagy hoztak létre megtévesztésül. Odáig mentek, hogy komplett üzemeket tüntettek el, ál-hadsereget hoztak létre, egész hadműveletet szimuláltak.

Szimulált lengyel légvédelem

1940. Brit katonák felfújható harckocsival

1944. Franciaország, amerikai katonák egy fa modellt vizsgálnak

1944. Franciaország, fa és lemez installáció

1945. Egy japán alkotás

1945. Köln, Németország

Így készül a megtévesztés

1945. Japán fa repülők egy szigeten

1944-45. Európa, kötelekkel biztosított ágyúmakett

Az amerikai hadsereg egy egész fantomsereget alkalmazott, FUSAG néven. A nem létező hadseregnek volt főhadiszállása, folyamatosan rádiózott, hadi eszközei is voltak. A megtévesztéshez a képen látható hangszórót is felhasználták, hadműveletek zaját keltették vele.