Magasan, az Északi-sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport fekszik, félúton Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. A táj jéghideg, hegyvidéki és távoli, otthont adva több száz jegesmedvének és néhány ritka településnek. Ezek közül az egyik Longyearbyen, a világ legészakibb városa, és a település határában, egy lezárt szénbányában található az Északi-sarki Világarchívum (AWA) – egy földalatti adattároló. Az ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve, a tárolóban őrizzék, potenciálisan több száz éven át. Rune Bjerkestrand, az alapító így fogalmaz: „Ez egy olyan hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
Bjerkestrand vezetésével belépünk az archívum sötét folyosójára, és csatlakozunk a régi sínpályához, amely 300 méterre visz a hegy belsejébe, egészen az archívum fém ajtajáig. A tárolóban egy szállítódoboz áll, tele ezüst csomagokkal, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyek az adatokat tartalmazzák. „Ez rengeteg emlék, rengeteg örökség” – mondja Bjerkestrand. „Itt találhatók digitálisan rögzített műalkotások, irodalom, zene, mozgóképek, mindez egy helyen.” Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 betét érkezett intézményektől, vállalatoktól és magánszemélyektől, több mint 30 különböző országból. Az archívumban található digitális tárgyak között szerepel a Taj Mahal 3D-s szkennelése és modelljei, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, műholdas megfigyelések a Földről, valamint Norvégia nagybecsű festménye, Edvard Munch Sikoly című alkotása.
A AWA kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek vezetője szintén Bjerkestrand. Az archívum a Globális Magbank inspirációjából jött létre, amely mindössze néhány száz méterre található, és ahol a növények visszanyerhetők természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. Bjerkestrand kiemeli: „Ma rengeteg kockázat áll fenn az információk és az adatok szempontjából. Létezik terrorizmus, háború, kiberbűnözés.” Állítása szerint Svalbard tökéletes hely a biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla Celsius-fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a film megőrzésére évszázadokig. Bjerkestrand biztosítja, hogy ha a globális felmelegedés következtében az Arktiszi permafrost megolvadna, a tároló még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Code Vaultot tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt tárolta a nyílt forráskódú kódok százait, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, webhelyek és alkalmazások alapját képezik. A programozási nyelvek, AI eszközök és minden aktív nyilvános adattár is itt található, amelyet 150 millió felhasználó írt a platformján.
Kyle Daigle, a GitHub műveleti igazgatója hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftver jövőjének biztosítása, mivel az életünkhöz kritikus fontosságúvá vált. „Feltérképeztük a különböző hosszú távú tárolási megoldásokat, de vannak kihívások” – mondja. „Néhány meglévő mechanizmusunk nagyon hosszú ideig tárolható, de technológiára van szükség a leolvasásukhoz.” A Piql központjában, Norvégia déli részén, az adatok fényérzékeny filmre kerülnek. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmagyarázza, hogy „az adatok egy sor bitekből és byte-okból állnak.” „A kliensek adataiból származó bitek sorozatát képekké alakítjuk. Minden kép körülbelül nyolc millió pixel.” Miután ezeket a képeket kifejlesztik, a feldolgozott film szürkének tűnik, de közelebbről nézve hasonlít egy apró QR-kódok tömegére. Az információk nem törölhetők és nem módosíthatók, és könnyen visszakereshetők.
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban felmerülő kulcskérdés, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mi lett megőrizve és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql számára ez is fontos kérdés, ezért a filmre nyomtatott útmutató, amely nagyítható és optikailag olvasható, szintén szerepel. A világban napról napra több adat keletkezik és használódik, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy lehetséges „digitális sötét kor” beköszöntére, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti a korábbi szoftvereket és hardvereket. Az archívum évente három alkalommal fogad betéteket, és amikor a BBC látogatott, a legújabb rögzítések között szerepeltek veszélyeztetett nyelvek és Chopin zeneszerző kéziratai. A globális éghajlatváltozás következményeit bemutató felvételeivel Christian Clauwers, egy fotós is hozzájárult az archívumhoz. Az archiváló, Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője úgy nyilatkozott, hogy a fájlformátumok folyamatosan változnak, és folyamatosan figyelni kell arra, hogy a jövőben is hozzáférhetők maradjanak. „A digitális világ tele van problémákkal” – zárta le gondolatait.
