1913 június 4-én, az epsomi derbin Emily Davison szüfrazsett, a verseny alatt a pályára berohanva megpróbálta a király lovát megállítani, aki halálra gázolta. A kattintás utáni felvételen a szörnyű esemény látható.
A nők egyenjogúságáért alapított feminista mozgalmak példaképe lett.
De kik is voltak a szüfrazsettek? Miért vállalkoztak egyre kegyetlenebb, önkínzó, vagy öngyilkos akciókra?
A XX. század elejére kiteljesedő feminista mozgalom, elsősorban Angliában a női egyenlőségekért (beleértve a politikai szavazati jogot) küzdött. Legismertebb és talán legradikálisabb szervezetük a londoni Women’s Social and Political Union (WSPU). Ennek a szervezetnek volt tagja Emily Davison is.
Londonban született sokgyermekes családban. Felsőfokú tanulmányaira nevelőnői munkával szerzett pénzt. Irodalmat, biológiát és kémiát hallgatott, kiváló eredményekkel végzett. 1906-ban lépett be az Emmeline Pankhurst vezette WSPU soraiba; két évvel később felhagyott tanári munkájával, hogy teljes egészében az Ügynek szentelhesse magát. Aktívan küzdött, a figyelemfelkeltő, akár botrányt kavaró tettek erejében hitt, és ehhez a börtönbüntetést sem félt kockáztatni. 1909-ben négy alkalommal zárták el forgalomakadályozásért, rendezvények megzavarásáért, kődobálásért. 1910-ben betörte a Parlament Alsóházának ablakát, 1912-ben gyújtogatásért kellett felelnie.
A börtönben éhség sztrájkolt, ellenállt a kényszertáplálásnak (a börtönben, attól való félelemben, hogy, a mozgalmat erősítendő, mártírrá válnak, nem hagyták a szüfrazsetteket éhen halni, de szándékosan fájdalmas módszerrel – orrukon levezetett szonda segítségével – táplálták őket), egy alkalommal, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a szüfrazsettekkel különös kegyetlenséggel bánó intézményt, kivetette magát az ablakon.
1909. Szüfrazsett kényszertáplálása
Ezek után úgy gondolta, még radikálisabb tett, egyesek szerint a „végső áldozat” vezethet csak eredményre.
Ekkor döntött úgy, hogy a király lova elé veti magát.
Kertész Magda A szüfrazsettek c. könyvében a következőket írja róla:
„Miss Davison már korábban is sokat szenvedett az Ügyért. Egy alkalommal, amikor kirakatüveg betöréséért ítélték el, a börtönben azonnal éhségsztrájkba kezdett. Naponta kétszer mesterségesen táplálták. Maradék erejével elbarikádozta az ajtót az orvos és a börtönőrnők előtt. Nem tudtak bejutni, ezért a cella ablakán keresztül öntözőcsővel jéghideg vízsugarat zúdítottak rá. Végre sikerült a torlaszokat eltávolítani, és Miss Davisont újra mesterségesen táplálták. Ez alkalommal olyan rosszul lett, hogy átmeneti időre kénytelenek voltak szabadon bocsátani.
Mary Richardson (megj.: egy másik szüfrazsett, a Rockeby Vénusz megrongálója) az 1913-as lóversenyen meglepetten fedezte fel a nézők közt Emily Davisont, aki nem szokott részt venni ilyen divatos eseményeken.”
„Miss Davison mindössze családjának tett előző este homályos célzást arra, hogy az epsomi lóversenyen súlyos baleset történik majd.
Miss Richardson visszaemlékezéseiben leírja: Miss Davison elég messze állt tőle a derbin, de látta, hogy egy kártyát vagy valamilyen papírlapot emel a szeme elé, amikor a verseny kezdődött, s amikor a száguldó lovak patáinak dobogása már közelről hallatszott, Emily elmosolyodott. Hirtelen a korlát felé szaladt, átbújt rajta, és ott termett a versenypálya közepén. Mindez szinte pillanatok alatt zajlott le. Emily máris az egyik száguldó ló patái alá került. A ló megingott, és levetette hátáról a zsokéját.”
A zsokét különösen megviselték a történtek, sokáig kísértette a nő arca, a temetésére is koszorút küldött.
Köszönet Antoni Ritának! nokert.hu
