A szexualitásnak, a meztelen test bemutatásának, az árja testkultúra részeként mindig is volt helye a Birodalomban. A tökéletes állampolgárok létrehozásának tervéhez – akik majdan benépesítik a meghódított végtelen keleti területeket – nem lehetett a női és férfi test látványát szemérmesen eltakarni.
Freikörperkultur Németországban
A XIX. század végére visszanyúló freikörperkultur (FKK, avagy meztelen test kultúra) már Heinrich Pudor könyvében a Nacktende Mensch-ben (1893) és a három részes Nacktkultur-ban (1906) megjelenik. Ezek szabadon hozzáférhető művek voltak, melyeket bárki megvásárolhatott.
Ezeken a műveken kívül később is megjelentek a test szépségét méltató könyvek, például a lenti galériában látható Schönheit des Leibes (1938). Vagy Gerhard Riebicke munkái, aki a kor legnagyobb német aktfotósa.
1920-ban kialakították az északi-tengeri Sylt-szigeten a világ első naturista strandját, ahová 1925-től már tízezrek jártak nyaranta.
Fasizmus előretörésével sem szorult háttérbe az FKK a Birodalomban. A meztelenség természetessége tetten érhető volt a nácik által támogatott művészetben csakúgy, mint a Hitlerjugendben.
Nudizmus a háború után Ahogy a második világháború szele elült, az NSZK-ban, de legfőképp a keleti országrészben hódított tovább a nudizmus. Az NDK-ban Rügen szigetén már az ötvenes években kialakítottak FKK kempinget Ahrenshoop-ban. A nyolcvanas években már 12 nudista strand üzemelt Rügenen, több, mint 10 kilométeres parthosszon.Ernst Horst keletnémet szociológus 1970-ben megjelent könyvében a „Die Nackten und die Tobenden“-ben foglalja össze a már 1949-től kibontakozott FKK mozgalmat. A keleti blokkban egyetlenként nudista lapok is megjelentek az NDK-ban. A legnépszerűbb, a Sonnenfreunde ami 1949-től jelenik meg. És ha a jelenleg legismertebb egykori NDK-s naturista hölgyet keressük az egyesült Németországban, akkor tudnunk kell, hogy az illető nem más, mint...
...Angela Merkel
Hitlerjugend tábor a Nordsee-nél
Az eredeti nudistaszövetségeket a náci szervezetekbe tömörítették és Németország résztvevőket küldött az első meztelen olimpiai játékokra Svájcba, Thielle-be 1939 augusztusában.
Különböző német naturista magazinok borítói 1926-tól, a galériában
Egyrészről a fent említett nagyravágyó birodalombenépesítő tervek mellett kívánatos volt a meztelen testkultúra léte és támogatása a Birodalom felső vezetése részéről, másrészről azonban volt az egésznek egy nagy hátránya. Valami, ami békeidőben – a propaganda által harsogott erkölcsi tartással – kontrollálható volt, az az 1939-től kezdődő tevőleges hódító tervek megindításával – azaz a háború kitörésével – már egyre nehezebben volt kivitelezhető.
A nemi betegségek
Ugorjunk kicsit vissza az időben. Az első világháború hatalmas emberveszteségei és a harctéri sérülések mellett sajnos a nemi betegségek (és azok szövődményei) is egyre nagyobb fejfájást okoztak a hadviselő feleknek. Pontos kimutatások persze nem nagyon léteznek mennyi német, brit, vagy orosz katona szenvedett például szifiliszben az első világháborúban, de egy igen alapos kanadai tanulmány azért rávilágít a nagyságrendekre.
Kanada 418,606 katonát küldött Európába az első világháborúban. A háború végén, egészen pontosan 1919. augusztus 31-ig lezárt egészségügyi jelentésben a következőket olvashatjuk:
Halottak száma: 56,638 fő, harctéri sérültek összesen: 144,606 fő. Aztán a tanulmány az orvosilag ellátottakat két csoportba osztva taglalja, a harctéri sérülteken kívül az egyéb betegségek miatt kezelteket is számba veszi.
Van itt minden a skarláttól a reumatikus betegségeken át mumpsz-ig és influenzáig. Nemi betegségek is.
A teljes Európába áthajózott katonai létszámból 66,083 fő jelentkezett nemi betegségekkel a tábori orvosnál. Ebből bizonyíthatóan 18,612 esetnél állapítottak meg szifiliszt. A betegség természetéből kifolyólag nem tudhatjuk hányan maradtak csak hordozók az elsődleges tünetek múlásával (azaz nem jelentkeztek orvosi kezelésre).
És ne feledjük, ez csak Kanada hadereje. Német katona 13 millió volt a harctéren. A teljes harcoló létszám a háború időtartama alatt kb. 65,5 millió fő. Ha a kanadai kb. 4,5 %-os átlagnál maradunk, akkor vélhetően a háborúban ~2,95 millióan lettek szifiliszesek, hogy többi betegségről most ne is beszéljünk.
A szifilisz valódi népbetegséggé vált. Mivel Hitler is részt vett a Nagy Háborúban, tudta, mire számíthat ha megindítja csapatait. Még könyvében a Mein Kampf-ban is ír a szifilisz veszélyeiről.
Hitler és a szifilisz2007 óta pszichiáterek egy csoportja azt állítja, a kezeletlen szifilisz okozta Hitler mentális és magatartásbeli zavarait és a zsidók elleni őrjöngő gyűlöletet váltott ki a náci vezérből. Többen feltételezték korábban is, hogy Hitlernek szifilisze volt. A náci vezető személyes orvosának, Theo Morrellnek a naplója árulkodik a betegségről. A jelentős orvosi és politikai bizonyítékok ellenére ezt a teóriát soha nem vizsgálták meg alaposabban. Beszámolók szerint Hitlernek még 1908-ban, Bécsben volt viszonya egy zsidó prostituálttal. A szifiliszről is pontosan tudjuk, hogy az egyik fontos téma volt a náci vezető számára, hiszen 13 oldalt szánt neki a Mein Kampfban.
Hogy Hitler szifiliszes volt-e, vagy sem, valószínűleg már sohasem tudjuk meg biztosan. Ám amit tudunk az az, hogy fontosnak tartotta katonái ilyetén forma egészségét.
Mint a haditechnikában Németország az egészségügyben is az élen akart maradni és ha a nemi betegségeket is vissza tudják szorítani a harcoló alakulatoknál az hozzávetőlegesen 4-15 %-kal több hadra fogható katonát jelenthet az évekig tartó háborúban.
A másik ok, amiért meg akarták óvni a katonákat az idegenbéli nemi aktusoktól az ideológiai kérdés volt. Egyszerűen a német faj védelme, hogy „idegen, fertőzött női nyájjal” párosodjanak.
Ennek eredményeként jött létre a Borghild projekt.
Hogy kinek az ötlete volt, a hordozható ginoid (nőnemű szexbaba), csak találgathatjuk. A legvalószínűbb azonban, hogy a Deutsches Hygiene-Museum kutatóitól származik a „harctéri higiénia bábu” ötlete. Az intézet a náci-éra alatt meglehetősen kétes hírnévre tett szert. Lelkesen asszisztáltak a faji ideológiához és falai között végezték a hírhedt erőszakos sterilizációs programokat is, melyben több tízezer (más források szerint több, mint százezer) fajilag nem tiszta, cigány, fogyatékos, vagy homoszexuális sterilizálását végezték el.
Tehát a higiéniai intézet kutatói – élükön Franz Tschakert-tel a rendkívül tehetséges preparátorral és technikussal – a nemi betegségek elkerülésére és hogy a „fajok ne keveredjenek”, a német katonáknak guminőket akartak kifejleszteni, amelyeket először a keleti fronton vetettek volna be. Három alapvető dolognak kellett megfeleljen a baba:
– A mesterséges bőrnek/húsnak realisztikus tapintásúnak kellett lennie.
– Hordozható legyen (az átlagkatona magával vihesse).
– Az a bizonyos testnyílás zavarba ejtően élethű legyen.
Tehát a fej, a mellek és a genitália speciális anyagból készültek volna, többi testrészeket (végtagok, has, hát) felfújhatóra tervezték. Így mindhárom kritériumnak megfelelt volna.
Magas rangú német politikusok és katonai vezetők 1935-ben a higiéniai intézetben Tschakert munkáját nézik
A baba esetében rögtön már a tervezésnél meg kellett válaszolni egy fontos kérdést. Ki legyen a modell? Lehet-e találni olyan nőt, akire egyaránt felizgul minden katona? Heinrich Himmler SS-vezető ötlete alapján először a svéd színésznő, Kristina Söderbaum lett volna az „embernagyságú gumibaba” modellje.
Az SS dán orvosa, Olen Hannussen – aki projektben aktívan részt vett -, azonban a szőke, „árja verzió” mellett egy barna modellt is javasolt. Erre teljesen véletlenül a Szabadkán született, Nagy Katót (Käthe von Nagy) szemelték ki. Ő azonban nemet mondott, nem adta az arcát a tervhez.
A szexbabák kiszemelt modelljei
Nagy KatóA nemesi családból származó Nagy Kató, színésznő, táncosnő és énekesnő volt, aki Bécsben végezte felső tanulmányait. Apja a bankár finanszírozta, hogy a gazdag úrilányok életstílusát élhesse. Tanult vívni, lovagolni stb. Ezután Budapestre utazott és kisebb cikkeket írt társasági lapoknak. Beiratkozott egy színitanodába hogy színész- és énekesnőként folytassa karrierjét, de hogy apjának megfeleljen, hazautazott és néhány évet tisztviselői munkával töltött bankjukban, közben novellákat írogatott. Úgy érezte többre hivatott, ezért 1926-ban Berlinbe utazik, hogy színésznői karrierjét kiteljesítse. Korda Sándor több filmet is forgat vele, de Katónak még arra is marad ideje, hogy a Pesti Hírlapnak tudósítson, elsősorban a berlini színházi és filméletről. Népszerűsége csúcsán - 1927 és 39 között - 44 fimben szerepelt, cigarettakártyákon milliós példányban jelenik meg arca a német férfiak örömére. A nemzetiszocialistákkal való szimpatizálását sem rejti véka alá, több Szovjetunió-ellenes kampányfilmben is szerepel. A háború végén az Egyesült Államokba távozott, ahol továbbra is játszott, énekelt. 1973-ban halt meg Kaliforniában.
Ezért aztán Dr. Hannussen javaslatára végül rövid haja lett a guminőnek, amelyet Borghildnak neveztek el, és három méretben – 168, 176 és 182 centis kivitelben – adták le rá a megrendelést. Az IG Farben vegyipari konszern – amelynek leányvállalata a gázkamrákban használt Zyklon-B-t is kifejlesztette – ígérete szerint olyan polimert állított elő, amely minél élethűbbé tette volna a guminő testét, főleg ami a „leglényegesebb” testrészét jelenti. További vegyszereket ajánlottak a baba tisztán tartásához. Gondolom ez ugyancsak a „leglényegesebb” testrésszel kapcsolatos.
A projekt 1940 végén kezdődött és már 1941 októberére Franz Tschakert előállt az első prototípussal. Még ebben az évben megtartották a bemutatót az SS-tisztek előtt, ami állítólag annyira jól sikerült, hogy Himmler azonnal rendelt ötven babát (vajon kinek?).
Tschakert munkában
Körülbelül így nézhetett ki Borghild, mint egy mai próbababa
Az ezt követő háborús nehézségek azonban éket vertek a teljes megvalósítás, addig remekül pörgő kereke elé. A Szovjetunióban elszenvedett vereségek, a nyersanyaghiány: egyik sem kedvezett a projektnek. De talán a fő ok a penicillin használata. 1942-ben kezeltek először sikeresen emberi beteget penicillinnel és a háború második felére a szifilisz kezelhető lett a „csodaszerrel”.
A tervek végül Franz Tschakert irodájában várták meg 1945 februárjában Drezda bombázását. A babák további sorsa ismeretlen.
