Ma ismét Kajon Árpád által beküldött képeket láthatjátok, amikhez személyes kutatómunkája által felderített részletes képaláírások tartoznak. Tudjátok mi volt például a „menázsi faszolása”? Ebből az összeállításból ezt is megtudhatjuk. Magyar katonákkal emlékezzünk a 101 éve kitört Nagy Háborúra!
Valószínűleg a cs. és kir. 16. gyalogezred tisztjei sífelszereléssel egy sítanfolyamon. Hadosztályonként nagyjából 40 fős síosztagokat alakítottak, ezek feladata elsősorban felderítés és járőrözés volt.
Gyalogsági százados eltávozáson valahol egy nagyvárosban.
Osztrák-magyar tisztek olasz fogságban, 1919 elején. A két szélen és a háttérben olasz katonák. A képeslap küldője azt írja, hogy jól tartják őket, ő maga 10 kg-mal több a szokásos súlyánál. Az öt osztrák-magyar tiszt egy szobában lakott, amihez a jobbra fent megjelölt két ablak tartozott.
Tábori cigányzenekar. Valószínűleg nem az ezredzenekar tagjai, mivel nem viselik a zenészek lantjelvényét a gallérjukon. Bal oldalt egy tábori lelkész áll, talán ő lehet a zenekar vezetője. A zene fontos szerepet játszott, meneteknél és ünnepélyes vagy hivatalos alkalmakkor, de talán még fontosabb volt a tisztek és a legénység szórakoztatása a háború sötét napjaiban.
II. Vilmos német császár egyenruhájára Marzsó ezredes feltűzi a cs. és kir. 34. gyalogezred jelvényét 1917. júliusában.
II. Vilmos volt a 34-esek ezredtulajdonosa, ami ebben az időben már csak szimbolikus jelentőséggel bírt és nagyjából kimerült abban, hogy az ezred felvette az ezredtulajdonos nevét. Ettől függetlenül a császár a szívén viselte az ezred sorsát, figyelemmel kísérte a harcaikat, komolyabb fegyvertények után kitüntetéseket küldött az ezred tagjainak, és ha alkalma adódott rá, akkor meglátogatta az ezredet. A fénykép az egyik ilyen alkalommal készült, az ezred egy kombinált zászlóaljat küldött hátra a frontról, hogy tisztelegjenek a császárnak.
A 40. honvéd gyaloghadosztály tüzérei üldögélnek egy erdőszéli tisztáson valahol az orosz fronton.
A gyaloghadosztályhoz egy – általában a hadosztály számát viselő – tábori tüzérdandár tartozott. A tüzérséget sokszor átszervezték a háború folyamán, de általánosan egy tábori ágyúsezredből, egy tábori tarackosezredből és némi nehéztüzérségből állt. A háború utolsó évében a 40. tüzérdandár az alábbi alakulatokból állt:40. honvéd tábori tüzérezred (ágyúk), 140. honvéd tábori tüzérezred (tarackok), 40. nehéz honvéd tábori tüzérezred, 40. honvéd hegyi tüzérosztag (1-1 üteg hegyi ágyú és hegyi tarack)
IV. Károly és Ferdinánd bolgár cár elhagyják a bolgár főhadiszállás épületét Kjustendilben, 1918. május 18-án.
Érdekesség, hogy mindketten a másik uralkodó hadseregének tábornagyi egyenruháját hordják (azaz Károly bolgár, Ferdinánd pedig osztrák-magyar egyenruhát). II. Vilmos még 1900-ban megkapta az osztrák-magyar tábornagyi rendfokozatot, Ferdinánd bolgár cár 1916 januárjában kapta meg, V. Mohamed pedig 1918 májusában.
Honvédek a frontra indulás előtt, a háború elején, 1914 októberében. Valószínűleg egy menetzászlóalj egyik szakasza lehet.
Érdekes módon mind a puskájuk (88 M. Mannlicher), mind a tölténytáskájuk a régebbi modell. Talán a mozgósítás után elfogytak a készletek a modernebb darabokból és ideiglenesen a régebbi darabokat adták ki, amíg a gyárak nem tudtak elegendő új fegyvert és felszerelést előállítani.
Hegyi csapatok távírászai és eszközeik valahol az olasz front alpesi részén 1916 körül. A katonák egy heliográfot (fénytávírót) mutatnak be használat közben.
A m. kir. 7. honvéd huszárezred géppuskás osztaga, 7/12. M. Schwarzlose géppuskával, valahol az orosz fronton. A huszárok ekkor már gyalogosként harcoltak, huszár voltukra már csak a lovassági sapkájuk utal.
A 37. nehéz tábori ágyúsezred jól álcázott tiszti lakja. Az ezred 1916 júniusában alakult meg és két 10,4 cm-es ágyúsütegből és négy 15 cm-es tarackosütegből állt.
Tüzér alezredes pózol a tekintélyes méretű, 30,5 cm-es 11/16. M. Skoda mozsárágyú előtt.
Bár alapvetően beton erődítmények ellen szánták, minden fronton jól bevált. A mozsár a nehezebb, 384 kg-os lövedékét is közel 10 km-re tudta eljuttatni. Egy közvetlen találat ellen még 2 méter vasbeton sem nyújtott védelmet, a becsapódó lövedék repeszei még 100 méterre lévő szilárd építmények falán is áthatoltak és 400 méterig halálosak volt a szabadban tartózkodó emberekre.
Kilátás egy 7/12. M. Schwarzlose géppuska fából épített állásából. A géppuska pajzsát és a másik lövészpajzsot valószínűleg a fotó kedvéért rakták félre.
A háború kitörésekor a monarchia hadseregében zászlóaljanként két géppuska volt rendszeresítve, ez a háború végére nyolcra növekedett, ami még mindig sokkal kevesebb volt, mint pl. a német vagy az ellenséges hadseregeknél rendszeresített mennyiség.
29-es népfelkelők orosz katonákkal barátkoznak, valószínűleg a Breszt-litovszki békét megelőző tűzszünetben, 1917 végén vagy 1918 elején, valahol Tarhavas környékén.
Az eredménytelen 1917-es nyári orosz-román offenzíva után aránylag nyugodt hónapok következtek a román fronton. Október végére szinte teljesen megszűnt az ellenségeskedés, december 6-ától pedig hivatalosan is fegyverszünet lépett életbe.
A cs. és kir. 52. gyalogezred katonái pózolnak a harc elengedhetetlen kellékeivel (puska, gránát, bor), frissen kiépített állásaikban Zagvozdz-nál 1916 őszén.
Az osztrák magyar csapatok a Bruszilov-offenzíva hatására több helyen kénytelenek voltak visszavonulni és területeket feladni. A 36. gyaloghadosztály, amihez az ezred is tartozott, szeptemberre a Bystrzyca mögé volt kénytelen visszavonulni. Itt sikerült megszilárdítani az állásokat és a frontvonal egészen 1917 nyaráig itt is maradt.
Osztrák-magyar katona teljes menetfelszereléssel, puskával és szükségszuronnyal. Felszerelése az egyenruhán kívül ezekből állt: hátbőrönd (váltás alsóruha, tisztálkodó szerek és eszközök, sátorfelszerelés), köpeny a hátbőröndre szíjazva, tölténybőrönd (80 lőszer), kenyértarisznya (tartalék élelem), két kettős tölténytáska (40 lőszer), 95. M. Mannlicher puska, szurony.
Tüzér hadnagy (balra) és autócsapatbeli katonák egy 12. M. Austro-Daimler tüzérségi vontató előtt. A közel 10 tonnás járművet egy 100 lóerős motor mozgatta, ami maximum 16 km/h-ás sebességet tett lehetővé. Leggyakrabban a 30,5-es mozsár részegységeinek (lövegcső, lövegbölcső és lövegtalp) mozgatására használták.
Tüzérek, „Gizi” nevű 14. M. 10 cm-es tábori tarackjukkal a román fronton 1916 novemberében. A közel 1,5 tonnás tarackot hatlovas fogat vagy gépjármű vontatta, a maximális lőtáv 8 km körül alakult.
Valószínűleg vonatcsapatos (az utánpótlást szállító csapatok hivatalos elnevezése) lovas katonák orosz foglyokat kísérnek.
Lelőtt orosz repülőgép elfogott pilótái, valószínűleg a cs. és kir. 83. gyalogezred katonái között.
16. M. légaknavető és hősi halált halt kezelője.
A légaknavetők sűrített levegő segítségével lőtték ki a lövedékeket, így hang és füst nélkül működtek, ami megnehezítette a felderítésüket. A 12 cm-es 16. M. légaknavető 4,5 kg-os lövedékeit (ebből 1 kg robbanóanyag) 1100 méterre tudta ellőni.
Gáztanfolyamot végzett tisztek csoportképe, Bécs, 1917-18. A tanfolyamra vezényelt tisztek megismerkedtek a különböző harci gázok hatásával, alkalmazásuk módszereivel és legfőképpen az ellenük való védekezéssel. Alakulatukhoz visszatérve a megszerzett tudást továbbadhatták a többi tisztnek illetve a legénységnek is.
Péntek Ignác őrvezető (balra) feleségével és testvérével, Péntek János szanitéccel. Az őrvezető már az 1908-ban rendszeresített csukaszürke egyenruhát viseli, testvére azonban még a korábbi sötétkék zubbony hordja, vöröskeresztes karszalaggal és az egészségügyi személyzet részére a szurony helyett rendszeresített utászkardot.
Szász Ágoston alezredes (balról a második), a 310. honvéd gyalogezred egyik zászlóaljparancsnoka, német tüzéreknél tesz látogatást. A löveg egy német 15 cm-es nehéz tábori tarack (15-cm-schwere Feldhaubitze 13)
Utánpótlás szállítása keskeny nyomtávú, lóvontatású vasúton. A 0,76 m nyomtávú tábori vasútból több ezer kilométert építettek a háború alatt. Létezett ló-, gőz-, elektromos és benzin-elektromos vontatású is.
„Menázsi faszolása”. Katonák élelemosztásra várnak, egy 9. M. mozgókonyha mögött. Előtérben a konyhaszolgálatos katona éppen minőség ellenőrzést végez. A mozgókonyhán nagyjából egy gyalogszázad egyszeri étkezését lehetett elkészíteni, azaz 250-260 adag ételt. Ehhez az élelmiszereken kívül 10-15 kg fára volt szükség és 2-3 óráig tartott.
A m. kir. debreceni 3. népfelkelő gyalogezred VI. zászlóaljának tiszti kaszinója Jakobeny-nél (most Iacobeni, Románia) 1917 júliusában. A zászlóalj ekkor az ezredtől kikülönítve, a Papp-dandár kötelékében harcolt a román fronton.
1917 tavaszán ez a front aránylag nyugodt volt (ezt az is mutatja, hogy ráértek ilyen szépen kidolgozott tiszti kaszinót építeni) egészen a nyári orosz-román offenzíváig.
A cs. és kir. 51. gyalogezredbeli Buzogány tartalékos hadnagy és tisztiszolgája hóval lepett fedezékük bejáratánál, 1917 februárjában. Ekkortájt az ezred az 35. hadosztály kötelékében harcolt a többi osztrák-magyar csapattesthez képes egészen északon, Breszt-litovszktól keletre.
Tizedes úr ülve felügyeli az élelem kiosztását egy kezdetlegesen kiépített lövészárokban.
Szögesdróterdő a m. kir. 29. népfölkelő gyalogezred állásai előtt Tarhavas környékén valamikor 1917 végén.
Az 1917 nyári sikertelen orosz-román támadás után a román front aránylag nyugalmas lett. A tüzérség volt néha aktív, a gyalogsági támadások ritkák és elszigeteltek voltak. A barátkozási kísérletek is ismét egyre gyakoribbak lettek, bár ezúttal az osztrák-magyar hadvezetés szigorúan ellenezte ezek viszonzását.
Tábori mészárosok szerszámaikkal és vágásra szánt szarvasmarhákkal pózolnak. A háború elején egy katona napi fejadagja 400 gramm húst tartalmazott.
Ennyi ritkán jutott a katonák evőcsészéjébe, a háború végére az adagot hivatalosan is leszállították 200 grammra. Ebbe beleszámolták a csontot és a zsiradékot is, így ritkán jutott 100 gramm húsnál többhöz a baka, ha egyáltalán eljutott az étel hozzá.
Hansa-Brandenburg C.I-es repülőgép kétfős személyzetével.
Felderítő, tüzérségi megfigyelő, könnyűbombázó és kiképző feladatkörökben használták. A német Hansa-Brandenburg gyár 84 gépet gyártott a császári és királyi légierő számára, az osztrák Phönix gyár 400-at, a magyar UFAG pedig 834-et. Jól repülhető, könnyen vezethető típus volt, a pilóták szerették, bár a háború vége felé már nem volt ellenfele a modernebb vadászgépeknek.
Az előző részt ITT megnézheted, ha kimaradt volna!
