„A mai napi érdekest – hosszú idő után ismét – Sam. Joe szerkesztette. Érdeklődési köre az autók és ez meg is látszik. :)” – Jtom
1964. A világító kerekű Chrysler 300K
Van úgy, hogy az ember lát egy érdekes képet és csak évekkel később bukkan rá a részletes magyarázatára. A világítani tűnő kerekű, 1964-es Chrysler 300K-ról felbukkanó képekről sokáig azt gondoltam, hogy nagyon ügyes retusálás eredményei, messze a Photoshop előtti időkből.
Évekkel később derült ki, hogy szó sincs erről. A világító gumiabroncsok ötletével egy független kutató és fejlesztő cég jött elő az 1950-es évek végén, a 1960-as évek elején. A Goodyear és úgy általában az egyesült államok autóipara nagyon is odafigyelt azokra az ötletekre amik a mai fogalmaink szerinti tunerek és modderek agyából pattant ki. Így vevő volt az áttetsző és kivilágítható gumiabroncsok ötletére és úgy döntöttek, megvizsgálják az életképességét.
Akkoriban a cég nagyon sok pénzt és energiát fordított a szintetikus gumikkal kapcsolatos kutatására és kísérletezett egy kőolaj alapú gumival, ami közel átlátszó volt. Ebből készítettek négy autógumit és olyan felnikre húzták fel azokat, melyeknek amúgy a műszerfal megvilágítására használatos izzólámpákat építettek a belső peremére – természetesen a működtetésükhöz szükséges vezetékezés kiépítésével.
A projektben résztvevő egyik mérnök úgy nyilatkozott róla, hogy „Napközben egyáltalán nem nézett ki hatásosan, de éjszaka nagyon vadul mutatott.” Aztán – mint tudjuk – az egész ötletből nem lett semmi néhány hatásos fotón kívül.
A legfontosabb ok, hogy ez a fajta gumi egyszerűen túl drága volt ahhoz, hogy gumiabroncsokat készítsenek belőle, ami persze a tömeggyártással nyilván csökkenthető lett volna. Ezen kívül közrejátszott pár praktikus ok is: Az áttetsző gumi néhány saroknyi autózás után egyszerűen összepiszkolódott, illetve azoktól az erőbehatásoktól, amik egy hétköznapi autógumit érnek, ez az anyag elvesztette az áttetszőségét. A mérnököknek nem volt rá jó ötlete, hogy hogyan juttassanak elektromos áramot a kerekekben lévő izzókhoz, hogy a forgásban lévő kerékben azok folyamatosan világítsanak, az izzólámpák ne törjenek össze a napi használatban, viszonylag egyszerű legyen azokat kicserélni, az egész miskulancia megbízható legyen és megfizethető.
1962. San Francisco, Sacramento Street a háttérben a Bay Bridge. Ugyanez az utca napjainkban, közel ugyanonnan fotózva.
1958. Párizs. Gázrobbanás következtében összeomlott parkolóház. Mintha egy óriás széthajigálta volna a játékautóit.
1938. valahol a Mississippi folyón. A gyöngyhalász egy régi autó üzemanyagtankjából eszkábált sisakban készül merülésre.
1956-os tabló, amit a Packard kereskedések falán lehetett látni felirata szerint: „Az 1899-óta készült Packardok több mint 53%-át még mindig használják.” Ami miatt számunkra érdekes, hogy remekül nyomon követhető rajta az automobilok fejlődése, a megjelenésük változása.
1939. augusztus 28. A Townsley Üteg egyik 16 hüvelykes (40,64 cm) lövegének ágyucsövét szállítják rendeltetési helyére.
A kép a Golden Gate hidat és Sausalito-t összekötő, Waldo Alagút közelében lévő meredek emelkedőn (Waldo Grade) készült. Az üteg San Francisco városát és a San Francisco-i Öblöt volt hivatott védeni. A két hatalmas ágyú, 2100 fontos (kb. 952 kilogrammos) lövedékeket volt képes több mint 25 mérföldes (kb. 40 kilométer) távolságba kilőni. A kor leghatalmasabb hadihajóit akarták lőtávolon kívül tartani az öböl bejáratának két oldalán elhelyezett óriásfegyverekkel. Élesben sohasem használták őket. Mivel elavultakká váltak, 1950-re a San Francisco-i Öböl környéki összes partvédelmi létesítményt deaktiválták, köztük a Townsley Üteget is.
1964. New York. A Chrysler nyolchengeres pavilonja épül a Világkiállításra.
Mivel egy korábbi postban is szerettétek a témát: 1939. útburkolati jeleket festenek valahol Oregonban.
1910-es évek. Detroit rendőrségének egyik első, rádió adóvevővel felszerelt Ford T modellje, látványos antennával.
1935. New York. A Herald Square at 34th utca és a Broadway találkozásánál. A környék így fest napjainkban.
1894. Klösz György felvétele. A Lánchíd az Akadémiából nézve, villamos végállomás. A környék napjainkban.
Az 1940-es évek eleje, az amerikai B-17, B-20, B-24, B-25, és B-26 bombázók személyzetének kiképzéséhez használt teherautók.