Dagen ‘H’, azaz a ‘J’ nap – 1967

1967 szeptemberében ezen a napon tértek át Svédországban a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira. Egy ilyen átállás nem olyan egyszerű, mint ahogyan gondolnánk…

A jobboldali közlekedési módra való átállás gondolata már többször megfogalmazódott a svédek fejében. Már 1927-ben 1934-ben és 1945-ben is foglalkoztak a törvényhozásban a gondolattal, hogy a motorizáció fejlődésével a többséghez kéne hasonulni. Akkoriban a szárazföldön szomszédos országok jobbos közlekedésével indokolták a változtatást, ám egészen a II. világháború végéig nem született meg a döntés.

1954-ben azonban, amikor újra felvetődött a kérdés már a motorizáció nagy iramú fejlődése volt az ok, ami miatt a változtatást sürgősen be kell vezetni. Ám az 1955-re kiírt választáson a svédek 83 %-a nemmel szavazott a változásra. Mégis, hat évvel később, 1961-re elkészült a törvényjavaslat, ami már konkrét időpontot és költségeket is tartalmazott.

A svédek nagy része már évek óta balkormányos autót használt ami – a balos közlekedéssel kombinálva – sok esetben a balesetek kiváltó oka lett.

Dagen H (Dagen = Nap, H, mint Högertrafik = Jobboldali közlekedés)

Az átállás dátuma látható a fenti képen, ami az esemény egyik hivatalos logója lett. Ahogyan közeledett az időpont egyre több helyen lett látható. A kampányban elképesztő helyeken jelent meg az áttérést népszerűsítő H-betű.

Tejes dobozokon, csomagolópapírokon (a szeletelt szalámit ebbe tekerték be), férfinadrágokon és női fehérneműkön, de érméken és autóra (és mindenre) ragasztható matricákon is naponta több százszor láthatta egy átlag svéd. Jellemző a kampány méretére, hogy a dalfesztivált abban az évben a The Telstars együttes: „Tarts jobbra Svensson” című dala nyerte.

Az autós magazinokban, autós naptárakon még a lányok bugyján is a Högertrafik logója virított

Az átállás egyik felelőse az akkori kommunikációs miniszter – a későbbi meggyilkolt miniszterelnök – Olof Palme volt (az autóban).

A terv szerint 1967 szeptember harmadikán hajnali 4.50-től lassan, óvatosan kell a másik oldalra áttérni. 5.00-ig nem szabad továbbhaladni. A forgalom csak 5.00-kor indulhat újra.

Szeptember 3. hajnali 5 óra.

A kampány sikere borítékolható volt, ezért volt meglepő a reggeli órákban készült néhány stockholmi és malmői fotó:

Ennek ellenére az áttérést sikeresnek minősítették, hiszen halálos baleset nem történt, sőt az átlagosnál 25%-kal kevesebb volt a koccanások száma.

Az átállás percei a svéd televízió élő körkapcsolásos közvetítésében. Az illetékesek között Olof Palme (középen).

Propagandafotó a sikeres áttérést ünneplő politikusokról (érdekes, hogy „rossz oldalra” nyíló ajtajú busszal jöttek)

Gondoljunk bele mivel jár egy ilyen változtatás közlekedéstechnikai szempontból. Jelzőtáblák, jelzőlámpák, útburkolati jelek, gyorsforgalmi utak fel- és lehajtói… A gyakorlati megvalósítás a következőképp zajlott:

Hetekkel, hónapokkal előbb elkezdték az új táblák és a jelzőlámpák felszerelését. Ezeket fekete nejlonzsákokkal takarták le, amit az átállás hajnalán az útkarbantartók és katonák távolítottak el. A régi táblákat értelemszerűen letakarták a későbbi eltávolításukig. Azon az éjszakán csak a legszükségesebb esetben ülhettek a svédek autóba. Minden nem szükséges forgalmat leállítottak 01.00 és 06.00 között (a nagyobb városokban tovább tarthatott a tilalom). Nem minden útburkolati jelet festettek át egyetlen éjszaka alatt, ezek egy része ideiglenesen érvénytelenné vált. De még persze számos más „apróságot” is meg kellett oldani: vasúti kereszteződések sorompói, lámpái, egyirányú utcák autóbusz-megállóhelyeinek áthelyezése, stb.

A másik nagy probléma a tömegközlekedés átszervezése volt. A buszok és trolik ajtajai a bal oldalon voltak, ezért tovább nem lehetett használni őket. Néhány buszt átalakítottak (a jobb oldalukra is tettek ajtót), ám legtöbbjüket eladták Pakisztánnak és Kenyának. Az átállás legnagyobb költsége a 8.000 új autóbusz beszerzése lett.

Egy „régi” svéd busz…

…és egy „új”.

„Ne távolítsa el 1967. szeptember 3-ig.”

Az újonnan üzembe helyezett gépkocsikon a lámpatestek, már a jobb oldali közlekedés igényeihez készültek, azért a matrica az átállásig takarta a „rossz oldalra” fókuszáló, vakító sugarat.

Svéd rendőr tépi le a fényszóró matricáját az átállás után.

Hogy autós körökben mennyire sokkolt a jobb oldali közlekedésre történő váltás, azt mi sem jellemzi jobban, hogy ötévente megemlékeznek az eseményről. A fenti képen a harmincadik évforduló 1997-ben, korhű autókkal, természetesen a bal oldalon.

H-Dagurrin – az izlandi átállás

Alig nyolc hónappal később Izland is meglépte, amit a svédek. A H-Dagurrin (Hægri dagurinn), azaz a „jobb-oldal nap” 1968 május 26-án jött el. Reggel hat órakor tértek át a jobb oldali közlekedésre, ami igazából csak Reykjavikban volt esemény, lévén a lakosság legnagyobb hányada a fővárosban élt.

A Közlekedési Bizottság (Umferðarnefnd) feladata volt a táblák átszerelése. Egyetlen éjszaka alatt oldották meg az 5.727 közlekedési jelzés megváltoztatását. Természetesen ott is a tömegközlekedés átszervezése rótta a legnagyobb terheket az illetékesekre. A néhány tucat új autóbusz vásárlása alaposan megterhelte a költségvetést.  Az átállás teljes 45 millió koronás költségvetésből 33 milliót tett ki az új buszok beszerzése.

Reykjavik-i buszok, bal oldali ajtóval.

A régi buszokra Egyiptom tartott igényt, ám egy tűzeset meghiúsította az üzletet. A járműgarázs 1970-ben leégett és az összes busz odalett. Problem solved.

Magyarország

Magyarországon az 1941. június 26-i 187 000/1941. BM rendelet szerint az áttérés két lépésben történt. Július 6-án hajnali 3-kor – Budapestet és környékét kivéve – az egész országban, november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és környékén tértek át a jobboldali rendre.

Az előmunkálatokat áprilisban kezdték: a rádió figyelmeztette a lakosságot, a lapok tájékoztató cikkeket közöltek, az iskolák az új rendet elmagyarázták a gyerekeknek. Július 6-ától a Budapest körüli határvonalon burkolati jelek, táblák terelték a járműveket megfelelő sávokba.

A fővárosi tömegközlekedés november 8-án 23 órakor leállt, hajnalig elvégezték a műszaki átalakításokat! Az átállás nem okozott gondot a Beszkárt villamosainál, ezeknek ugyanis mindkét oldalon volt ajtaja, de a buszok másik oldalán ajtót kellett vágni. Az átállás teljes költsége 12 millió pengő volt.