Alberta, Kanada buja erdőségei alatt hatalmas tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz maradványai találhatók. Ezek az óriási állatok egyetlen, pusztító esemény következtében vesztek oda, és most egy paleontológusokból álló csapat érkezett a Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek az állatok? A szakemberek munkája a hatalmas kalapács csapásával kezdődik, mivel a vastag kőréteget át kell törniük, hogy hozzáférjenek ahhoz, amit Emily Bamforth professzor, a kutatás vezetője „paleo aranynak” nevez. A csapat, miután a durva munkát elvégezték, a finomabb feladatokhoz lát, és a föld és por rétegeit eltávolítva lassan megjelennek a fosszilis csontok. Bamforth professzor bemutatja a felfedezéseket, köztük egy nagyobb csontdarabot, amely vélhetően egy csípő része, hosszú, karcsú bordákat, valamint egy lábujj csontot. A területen végzett kutatás során számos új felfedezés születik, és a csapat már több ezer fosszíliát gyűjtött össze.
A csontok mind a Pachyrhinosaurushoz tartoznak, amely a késő kréta időszakban élt, és a Triceratops közeli rokona volt. Ezek az állatok körülbelül öt méter hosszúak voltak, és két tonnát nyomtak, jellegzetes bonyolult fejdíszük és három szarvuk volt. A nyár elején megkezdődött ásatás során Bamforth professzor becslése szerint akár 300 csont is lehet egy négyzetméterenként, a csapat eddig egy teniszpálya méretű területet tárt fel, de a csontok ágyazata akár egy kilométerre is kiterjed a domboldalon. A professzor elmondja, hogy a terület sűrűsége lélegzetelállító, és valószínűleg Észak-Amerika legnagyobb csontágyának számít. A paleontológusok úgy vélik, hogy a Pachyrhinosaurusok hatalmas csapatban vándoroltak, hosszú utat megtéve a déli területekről a nyári táplálékforrásokhoz. A terület, amely egykor melegebb volt, gazdag növényzettel borított vidék volt, ideális környezetet biztosítva a növényevő dinoszauruszok számára.
A kutatás során Bamforth professzor hangsúlyozza, hogy ez a terület nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Más, még nagyobb dinoszauruszok is éltek itt, és azok tanulmányozása elengedhetetlen az ősi ökoszisztéma megértéséhez. Két órás autóúttal elérjük a Deadfall Hills-t, ahol a csapatnak nem kell ásnia, mert a hatalmas csontok a part mentén várnak arra, hogy felfedezzék őket. A folyó által kimosta csontok között különösen érdekesnek tűnik egy dinoszaurusz koponyájának egy darabja. Jackson Sweder paleontológus, aki a helyszínen dolgozik, elmondja, hogy a legtöbb, amit itt találnak, egy Edmontosaurus nevű kacsás csőrű dinoszauruszhoz tartozik, amely körülbelül 10 méter hosszú lehetett. Az Edmontosaurus, szintén növényevő, a Pachyrhinosaurushoz hasonlóan a dús erdőkben élt, és hozzájárul a paleontológusok ismereteinek bővítéséhez a terület ősi élővilágáról.
Bamforth professzor és csapata folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket tesz, és már több mint 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtöttek össze az évek során. A laboratórium falain fosszíliák sorakoznak, köztük a Pachyrhinosaurus minden korosztályából származó csontok. E sokféleség lehetővé teszi a kutatók számára, hogy jobban megértsék a dinoszauruszok biológiáját, és válaszokat találjanak arra, hogyan fejlődtek és milyen közösségekben éltek. Az egyedi eltérések is érdekes kérdéseket vetnek fel, mint például, hogy miként különbözhetett egy Pachyrhinosaurus a többiektől.
A kutatók számára a legfontosabb kérdés az, hogy miért halt meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creek területén. Bamforth professzor szerint valószínű, hogy a dinoszauruszok egy szezonális vándorlás során egy katasztrofális esemény következtében pusztultak el. A bizonyítékok arra utalnak, hogy egy hirtelen árvíz okozta a tragédiát, amely fákat tépett ki a gyökereikből és sziklákat mozdított el. A Pachyrhinosaurusok nem voltak képesek gyorsan mozdulni a nagy számuk miatt, és mivel a testfelépítésük is kedvezőtlen volt a vízben való úszáshoz, nem tudtak elmenekülni. A helyszínen talált kövek a gyorsan áramló víz örvényeit mutatják, mintha a pusztítás egy pillanatára időzítve lenne megörökítve.
A Pipestone Creek felfedezései nemcsak a dinoszauruszok jövője szempontjából fontosak, hanem a paleontológiai kutatások általánosan is. Minden egyes látogatás során biztosak lehetnek abban, hogy újabb csontokat találnak, és a kutatás során folyamatosan új ismeretekkel gazdagodnak. Ahogy a csapat csomagolni kezd, tudják, hogy még rengeteg munka vár rájuk, és hogy a múlt titkai még mindig felfedezésre várnak.
