Pár nappal ezelőtt híres festők életrajzait olvasgatva találtam rá Henri de Toulouse-Lautrec (teljes nevén: Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa) különös történetére. Nehézségekkel telitűzdelt pályafutása leginkább azért ragadta meg a figyelmemet, mert önkénytelenül is párhuzamot vontam közte és a Trónok harcából jól ismert Tyrion Lennister kitalált figurája között.
Felvetődött bennem a kérdés: vajon George R.R. Martin is ismerte műve megírásakor a 19. század végén élt francia festő életútját és ihletett merített belőle? Azt tudjuk, hogy a legjobb, legszaftosabb sztorikat maga a történelem teremti meg, ugyanakkor az sem titok, hogy a fantasy műfajában alkotó írók is, páratlan képzelőerőjük mellett sokszor veszik alapul a már megtörtént eseményeket.
Nem állítom természetesen, hogy ez esetben is ez történt, mindenesetre Henri de Toulouse-Lautrec története önmagában is elég érdekes ahhoz, hogy megoszthassam az olvasókkal.
Henri egy grófi családban, komoly vérfertőző házasságból született, anyja és apja ugyanis első unokatestvérek voltak, de ez abban a korban nem számított kirívó dolognak.
Tyrion Lennisterrel ellentétben, aki születésétől fogva törpe volt, Henri egészen kamaszkoráig kortársaihoz hasonlóan normális ütemben fejlődött. A később róla készült képek alapján az orvosok ma úgy vélik egy örökletes rendellenességtől, úgynevezett pycnodysostosistól, azaz tömöttcsontúságtól szenvedhetett.
Amikor kamasz éveiben járt, mindkét lábát eltörte és onnantól kezdve, betegségéből adódóan, azok megálltak a fejlődésben. A festő alig volt magasabb 150 cm-nél. Úgy tartják, később azért növesztett szakállat, mert álla is fejletlen maradt, így próbálta azt takargatni.
Édesapja (Alphonse de Toulouse-Lautrec Monfa gróf) a balesetet követően elfordult a fiától, mivel belátta, Henri soha nem lesz képes valódi úri életet élve lovagolni, vadászni és más férfias játékokat játszani, amiket a kor elvárásai megköveteltek volna tőle. Tyrion apja hasonlóan gondolt fiára az író által megteremtett, szigorú szabályok szerint működő világban.
Henri már egészen kicsi gyermekként érdeklődést mutatott a festészet iránt, rendkívül szeretett rajzolgatni és tehetséges is volt. Ifjúként különböző műtermeket látogatva egyre több tapasztalatot szerzett és olyan művészekkel kötött barátságot, mint például van Gogh.
A baleset után az arisztokrata társasági életből egyre inkább kirekesztetté vált, Tyrionhoz hasonlóan azonban ő is sokkal jobban el tudta magát fogadni, mint ahogy a környezete és a saját családja tette azt.
A viszonylag nyugodt, szellemileg felemelő időszaknak 1884 vetett véget, amikor Montmartre-ra (Párizs) költözött, ahol nem a legmegfelelőbb társaságba keveredett.
Az éjszakai életet állítólag Aristide Bruant költő mutatta meg Henri-nek és onnantól kezdve ez adta festményei témáját is, örömlányokat, táncosnőket és lóversenyeket festett meg álnéven, hogy családját ne érje megvetés. Nem mondott ellent az ivásnak sem és szívesen időzött a bordélyházakban is, néha oda is költözött.
Züllött életvitele mellett azonban sokat alkotott, több kiállításon is részt vettek a munkái, 1888-ban még Belgiumban is megcsodálhatta a közönség Henri alkotásait. Festményei mai napig őrzik a 19. század végi bordélyvilág hangulatát.
Az éveken át tartó egészségtelen életvitel megviselte a festő szervezetét. Alkoholproblémákkal küzdött, többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült az alkohol rabságától megszabadulnia. Idegrendszeri gondjai is voltak, amiket valószínűleg szifilisz okozott nála.
Nagyon fiatalon, 36 évesen távozott az élők sorából.
