A múlt héten kezdett tavaly nyári kirándulás képei most folytatódnak…
149. km: Berchtesgaden
Már megint egy Adolf Hitlerhez kapcsolódó objektum. Berchtesgadenban az egykori Sasfészekbe (mostani Kehlsteinhausba) is érdemes ellátogatni, elsősorban a panoráma miatt. Ennek oka egyszerű. Az eredeti épületből a kandallón kívül nem sok minden maradt a második világháború után.
Az épületet gépkocsival nem lehet megközelíteni. Félóránként indul buszjárat a lenti parkolóból, ezekkel a Sasfészek liftjéhez vezető gyalogos alagút bejáratáig lehet eljutni. A fel- és lefelé ingázó buszok kb. az út felénél egy kiálló segítségével tudják egymást kerülni. Eddigi túránk alatt itt kellett először belépődíjat fizetni, ez 16,10 EUR és a lenti buszvégállomásnál fizetendő, ez egyben a buszjegy is.
A felső parkolóból a már említett hosszú alagútba begyalogolva jutunk a lifthez, ami a hegy gyomrában 124 méter magasra emel minket és már a Sasfészekben szállunk ki belőle.
Gyalogosan is fel lehet jutni, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.
A kilátás kétségtelenül gyönyörű.
Az épületet Martin Bormann ajándékozta a Führernek annak 50. születésnapja alkalmából. Hitler kb. 10 alkalommal járt benne. Múzeum helyett csak egy éttermet találunk bent, amiben talán az 1938-as kandallót érdemes megnézni. Egy rövid panorámafolyosón érdekes fotókat láthatunk az épület építéséről és történetéből. Érdekesség, hogy az amerikaiak csak 1960-ban adták vissza Németországnak, addig katonai pihenőhely volt.
156. km: Königssee
A Sasfészekből már láthatjuk a Königssee-t, amit semmiképp se hagyjunk ki, ha Berchtesgadenig eljöttünk. A Königsseen áthajózva páratlan környezetbe juthatunk és amolyan igazi világvége hangulatba kerülhetünk. 16,90 EUR az oda-visszaút, de létezik családi kedvezmény. A gyermekeknek 5 éves kor alatt ingyenes, felette féláron.
A tó túlpartján élőket kizárólag hajóval, csónakkal lehetett megközelíteni és nincs ez ma sem másként, út nem vezet át, hiszen nincs rá lehetőség a magas hegyormok miatt. St. Bartholomä az első kikötőhely a Königsseen, ez egy állandó település volt, szép templomát érdemes megnézni. A hajón remek idegenvezetést tart a kapitány, többek között elmeséli a tragikus zarándokút történetét, amikor 1688-ban egy túlterhelt hajót a hirtelen jött vihar felborított és 70 zarándok lelte halálát az alig pár száz méter széles tóban, mindössze néhány méterre a meredek partfaltól, ahol nem volt hová kikapaszkodni.
De az igazi csoda, ha a végállomástól pár perc sétával elbaktatunk az Oberseehez. Innét aztán nincs tovább. Hatalmas hegyek ölelik körbe a csodás kis tavat. Érintetlen természet, kristálytiszta víz. Két család él itt mindössze, ők is csak a nyári szezonban, télre elköltöznek. Egyikük a Saletalm éttermet üzemeltető család és alkalmazottai, a másik pedig egy biogazdálkodással foglalkozó pár. Tőlük isteni házilag, helyben készült tejtermékeket lehet vásárolni, vagy egy igazi Bauernjauset ehetünk. Vigyázzunk, hogy elérjük az utolsó hajót visszafelé, mert itt aztán tényleg semmilyen lehetőség nincs, csak a szabadban éjszakázhatunk, ha nem sikerül a két helybéli família valamelyikéhez bekéredzkedni.
Opcionális közeli kitérők:
– a freilassingi vasúti múzeum a LokWelt,
– a Chiemsee, benne a csodás Herreninsel és rajta az őrült II. Lajos bajor király által épített kastély (az ő érdeme a neuschwanstein-i kastély is). A tó partján Prien, ami amolyan a tónak, mint Siófok a Balatonnak…,
– Bad Reichenhall: St. Rupertus sós élmény- és termálfürdő,
– Gollingi vízesés,
– Werfeni vár, ahol a Kémek a sasfészekben mozit forgatták.
Remélem élveztétek ezt a kis kirándulást velem és azt is remélem, hgy páran kedvet is kaptatok hozzá, hogy egyik-másik helyre ellátogassatok.
