Mint azt jól tudjuk az első világháborúban több haditechnikai eszköz, illetve annak alkalmazása ment át forradalmi változáson, például a repülőgépek vagy a tengeralattjárók. A korszerű hadviselés egyik fegyvere, a harckocsi éppen ebben az időben alakult ki és jelent meg a harctereken. De említhetnénk a páncélvonatot, az álcázást, vagy a harci gázt is sok egyéb mellett.
De voltak olyan találmányok is, amik speciálisan az első világháború harctereire voltak kitalálva. Az állóháború és soha nem látott méretű lövészárkai olyan eszközöket hoztak létre, mint a lövészárokásó, vagy a kifejezetten lövészárokban történő sebesültszállításhoz használható járművek és néhány furcsaság is amiknek erősen megkérdőjelezhető a használati értéke. Nézzünk néhány példát, remélem sokan találtok benne igazi csemegéket is.
Osztrák-magyar páncélvonat Galíciában 1915 körül. A páncélvonatok először már az amerikai polgárháborúban is megjelentek, velük fegyvereket és csapatokat szállíthattak ellenséges területen is.
A védekezésre és akár támadásra is alkalmas páncélvonatok kifinomultabbak lettek a huszadik század elejére. Ezen az 1918-ban Ukrajnában készült képen egy páncélvonat belseje látható. Megfigyelhetőek a nehézgéppuskák, amiből minél többet próbáltak bezsúfolni.
A kor nagy újdonsága a harckocsi. Elsőként a britek ismerték fel a páncélosok jelentőségét. A fejlesztés nagy erőkkel indult meg, és 1916 januárjában bemutatták az első működőképes harckocsit, a Big Willie-t. Ez képezte az alapját az első világháború brit páncélosainak.
A gyártás megindulása teljes titokban zajlott, különböző fedőneveket eszeltek ki, a Big Willie, másik nevén Mother, valamint az abból kifejlesztett Mark I a hivatalos iratokban csak mint Water Carrier szerepelt. Mivel ennek rövidítése (WC) félreérthető lett volna, született meg a TANK fedőnév.
Álcázófestéssel ellátott brit Mark I-es páncélos.
1918. Brit Medium Mark A Whippet tankok haladnak el egy elesett katona mellett Achiet-le-Petit előtt Franciaországban.
Új-Zélandi katonák a lövészárokban, egy ottragadt brit tank mellett.
Az ypern-i csatatéren elhagyott brit tankok 1918-ban.
Amerikai katonák francia Renault FT-17-es tankokkal Franciaországban 1918-ban.
A britek folyamatos fejlesztéseitől függetlenül a franciák is elkezdték harcjárműveik gyártását. A rombusz alakú angol járművektől teljesen különböző Schneider és St. Chamond túl robusztusnak bizonyult, és ezért egy jóval kisebb, ám mozgékonyabb modellt is előállítottak.
A Renault által készített FT–17-est sokan a háború legjobb típusának tartják. Ennek jellegzetessége, a teljesen körbeforgatható lövegtorony később a tankok általános jellemzőjévé vált.
Német A7V tankot készítenek fel a vasúti szállításra. Kevesebb, mint 100 darabot gyártottak le az egyetlen német tanktípusból.
A németek későn ismerték fel az új fegyver jelentőségét. Az általuk gyártott A7V nem vált be, és hadiiparuk is inkább a repülőgépek előállítására koncentrált. Előszeretettel vetettek be viszont zsákmányolt ellenséges tankokat.
Németek által zsákmányolt elhagyott brit Mark IV-es német felségjelzéssel.
Az amerikai Holt (ma Caterpillar) és General Electric által fejlesztett benzin-elektromos hibridhajtású tank. A prototípusnál nem jutott tovább. Előnytelen kialakítása és hatalmas önsúlya miatt (25.4 tonna) harctéren sosem vetették be.
Katona motoron. Kedvenc fotótéma lett akkoriban. Csaknem húszezer Harley-Davidson és Indian motorkerékpárt használtak az európai hadszíntéren az amerikaiak.
1918. Német tüzérek a 38 cm SK L/45, vagy más néven „Hosszú Max” nevű ágyú lövedékeit készítik elő. Az eredetileg hadihajókhoz fejlesztett, vasúti szállításhoz átalakított „gyorstüzelő” óriáslöveg két méter magas, akár 750 kilogrammos lövedéket volt képes csaknem 35 kilométerre kilőni.
Német gyalogosok (Infanterie-Regiment Vogel von Falkenstein) újonnan fejlesztett sisakjaikban és gázmaszkokban egy kommunikáció számára fontos lövészárkot védenek.
Megfigyeléshez felállított speciális mű-fa. A magas megfigyelőpontokat nélkülöző nyugati fronton sokszor alkalmaztak ilyen és hasonló álcázott megoldásokat.
Ahogy a „kamu-fa” a harctéri megfigyelést szolgálta, úgy az orvlövészeknek/mesterlövészeknek „fejlesztették” ki a tehén- vagy lótetemet imitáló lövészállásokat.
Vezetékes telefonkapcsolat, két katona hordozza a kábelorsót.
Ez a megoldás a háború elején volt inkább honos, de a tartós állóháborúban megmerevedett csapatok között a lövészárkokban minden oldalnak volt kiépített vezetékes távközlési kapcsolata. A frontok lassú előre és hátra mozgásával előfordult, hogy az ellenség lövészárkában talált hátrahagyott vonalakat felhasználták saját célra, majd az újra visszafoglalt állásban a még működő hálózatba belehallgathatott az ellenség.
Ha ismeri valaki a Fekete Vipera című sorozatot, annak a Világháborús részeiben többször parodizálják a lövészárkok telefonvonalainak hiányosságait. Egyik esetben például a briteknél csengő telefonban német hang jelentkezik és von Gersli számára szeretne asztalt foglalni. Egy másik esetben a telefonon leadott támadási parancsot szabotálja Vipera kapitány, mondván rossz a vonal.
Ha kifogy az üzemanyag, tandem biciklivel meghajtott generátorral működtethető a kommunikáció. Német rádiósok a nyugati fronton 1917-ben.
1918. Telegráf központ Párizsban az Elysee Palace Hotelben. R. P. Wheat őrnagy szolgálatban.
1917. Ez is távközlés. Oszmán katonák heliográfot használnak.
A heliográf a napsugarakat egy pontra koncentrálva és morze ritmusban villogtatva küldött üzeneteket. A sivatagi hadmozdulatok során egészen az 1960-as évekig használták (a pakisztáni hadsereg 1975-ig!).
Nagyon jó pillanatban elkapott kép. Amerikai katonák a lövészárokban gázmaszkjukat veszik fel. A háttérben látható az éppen kilőtt jelzőrakéta, ami a távolabbi állásokat figyelmeztette a gáztámadásra.
Ír csapatok gázmaszkos gyakorlata a Somme-nál 1916.
1918. Gázmaszkos katonák a mezopotámiai (ma Irak) hadjáratban. Itt a britek álltak szemben az Oszmán/török Birodalom katonáival.
1918. Amerikai katonák modern gázmaszkos kiképzése Camp Dix, New Jersey. A gyakorlat során könnygázt alkalmaztak, hogy megbizonyosodhassanak a kiképzés eredményességéről.
Németek gázágyúkat töltenek. Erről nem sokat tudok, kérlek írjátok meg ha tudjátok, hogyan működött.
1918. Német lövészárok ásó gép. Talajtól függően óránként 200-400 métert volt képes haladni.
Amerikaiak a lövészárokban egy francia gyártású 37 mm-es géppuskával. Náluk M1916 volt a rendszeresített elnevezése. Egészen a negyvenes évekig használták e sikeres típus módosított változatait a Fülöp-szigetektől a Japán Birodalomig.
Német pilóta fűthető mellényben, csizmában és arcmaszkban. A nyitott gépekben nagy sebességgel fagypont alatti hőmérsékleten repülő pilóták örültek az újításnak.
Ottomán csapatok egy német M98/09 105 mm-es tarackkal.
Egy brit tank alatt leszakadt hídra ideiglenesen épített szerkezetbe a szerencsétlenül járt tankot is sikeresen beépítették!
Ukrajna, 1918. Német tisztek egy páncélautó mellett.
Ausztrálok bombákat rögzítenek a repülőhöz.
A Zeppelin gróf által épített L.15 -ös léghajó a tengerben.
A léghajók az első években még komolyabb károkat is tudtak okozni bombáikkal Párizs és London felett. Ám inkább a megfélemlítés volt a fő fegyverük. A némán a levegőben lopakodó halál rémképe elrettentette a briteket és a franciákat egyaránt.
A háború későbbi éveiben a légvédelem fejlődésével a lomha mozgású léghajók könnyen sebezhetővé váltak. A képen a német L.15-ös látható amit 1916-ban London felett ért találat. Két középső gáztankja kapott léket és bár eljutott a csatorna fölé a magasságvesztés elkerülhetetlen volt. A személyzet egy tagja vízbefúlt, a többieket brit hajók mentették ki.
A motorok oldalkocsijára szerelt géppuska tűzereje és mozgékonysága miatt is hamar kedvelt lett.
Német menetoszlop néz egy megsemmisített brit légvédelmi páncélozott járművet és halott személyzetét.
Jól dokumentált háború. Amerikai és francia fényképészek és mozgóképkészítők.
Az olaszok által Udine mellett hártahagyott Obice da 305/17 óriástarack. Kevesebb, mint ötven darabot gyártottak le a háború végéig. ITT és ITT látható még kép róla.
Német lángszóró bevetésen. Az első lángszórók sokszor okozták kezelőik halálát, akár egy szilánk, vagy egy puskagolyó által felrobbanva…
…de éles helyzetben akár egy tank személyzete ellen is halálos fegyverré vált.
Német katona fényképezőgéppel pózol egy kiégett brit tank és személyzetének maradványai előtt.
Vörös keresztes sebesültszállító jármű.
A lövészárkokba és a harctérre szánták. Az ötlet szerint megvédte volna a szállítót és a sebesültet a golyóktól és a szilánkoktól. Ám a lövészárkokban hamar elakadt hely hiányában (és az első kanyarban) a nyílt harctéren pedig a felszántott, sáros talajon a vékony, rövid tengelyre helyezett kerekeivel, borulékonyságával teljesen használhatatlan volt.
Nem is beszélve a két kis lukról, amin a betegszállítónak kikukucskálva kellett volna tájékozódnia.
Azért voltak használhatóbb találmányok is az egészségügyben. A francia hadsereg mobil röntgenlaborja.
A radar „elődje”. Az akusztikus lokátor.
Az itt látható – a mozgékonyság érdekében kerekekre szerelt – kifinomultabb példányt az amerikai használták. A tölcsérek által felerősített hangot fülhallgatóban lehetett hallani. Így az érkező repülők pozíciója és távolsága is megbecsülhető volt.
Remélem élveztétek ezt a háborús technikai időutazást. Biztatlak benneteket, ha van kedvetek a kommentekben Ti is linkelhettek be általatok érdekesnek talált I. világháborús – elsősorban – haditechnikával kapcsolatos képeket.
