Karácsonyi üdvözlőlapok az 1800-as évek végének Angliájából
A tömegben gyártott karácsonyi üdvözlőlap „feltalálása” Sir Henry Cole érdeme, aki 1843-ban beleunt abba, hogy az ünnep közeledtével egyenként kívánjon ismerőseinek minden szépet és jót tradicionális, kézzel írott levélben. Felkért tehát egy képzőművészt, John Calcott Horsleyt, hogy készítsen számára egy nagyüzemi eljárással sokszorosítható üdvözlőkártyát, amit aztán piacra is dobhatnak. Horsley eleget tett a felkérésnek.
„Mai ünnepi bejegyzésünk nagy örömömre egy új vendégszerző munkája, aki lelkes olvasóként és a régi képek szerelmeseként ajánlotta fel szuper és hiánypótló (lol) gyűjteményét, ami az ünnepkörhöz éppen passzol. Fogadjátok szeretettel MadMary posztját. Boldog Karácsonyt az Olvasóknak!” – Jtom
Sir Henryt azonban jó szíve mellett a lustaság is vezette. Magas rangú állami tisztviselőként korábban része volt a „Penny Post” bevezetésében, ami azt jelentette, hogy egy viszonylag csekély összeg, egy penny lerovása fejében a britek országukon belül bárhová küldhettek levelet. Ha már Sir Henry kitalálta az olcsó postát, azt is szerette volna, ha minél több kézbesítenivalója akad.
A képeslap ugyanakkor nem aratott osztatlan sikert… Horsley képén a gyerekek együtt borozgatnak szüleikkel, Angliában viszont ezidőtájt erős volt az antialkoholista mozgalom, így sokan úgy vélekedtek, hogy a lap bátorítja az alkoholfogyasztást, sőt kifejezetten kisgyerekek leitatására biztat.
Ennek ellenére az ötlet „megragadt”, az 1880-as évektől kezdődően pedig már megállíthatatlanná vált a karácsonyi képeslapok tömeges gyártása és árusítása. Mivel azonban a Brit Birodalom lakói számára a karácsony nem elsősorban keresztény ünnepet, hanem a vidámság és evés-ivás napjait jelentette, a tradicionális télapós-angyalkás-havas-karácsonyfás lapok mellett igencsak népszerűek voltak a meghökkentő, humorosnak szánt üdvözlőkártyák is.
Ugye, nincs annál viccesebb, mikor karácsonyi szendergésünkből egy megveszett, habzó szájú puding riaszt fel minket?
A viktoriánusok úgy vélték, hogy nincs.
Mintha a fura képeslapok alternatív világában mindenki megkergült volna – ember, állat és ennivaló egyaránt. Lehet, hogy az antialkoholistáknak volt igazuk…?
„Víg karácsonyt kívánunk!” Cuki bácsi és még cukibb néni zenészeket locsol, hátha nagyobbra nőnek… a kutya mintha kételkedne a sikerben.
Semmi nem érzékelteti jobban a minket fűtő karácsonyi szeretetet, mint egy tűzforró piszkavas
Ha nagyon felhevültünk, falassuk fel magunkat egy vigyorgó hóemberrel. Pezsgőspoharunkat mindenesetre vigyük magunkkal a hószörny hasába – sose lehet tudni, mikor lesz rá szükségünk
Például akkor, amikor szívszerelmünk, egy monoklis cékla, sárgarépa formájú virágcsokorral kíván nekünk boldog karácsonyt. A pezsgő ilyen esetben védőital
Akkor sem járunk jobban, ha gyerekek vagyunk. Egy dimenziókapun át bármikor megtámadhat minket egy tengerészszakállas alien, aki sorozatgyártott babát nyom a kezünkbe. És még egyet. És még egyet…
Babauzsonnánkra bármikor bekopoghat egy cápafogsorú fenyőtoboz, akit illik megvendégelnünk, elvégre a karácsony a szeretet ünnepe. Kezünk ügyében azonban önvédelmi eszközként mindig legyen egy égő óriásgyertya
A szabad levegőn sem vagyunk biztonságban! A zsákos ember piros ruhát öltött, de ettől nem lett kevésbé veszélyes! Későn ébredünk rá, hogy anyukánk igazat mondott, mikor a gyerekgyűjtő pszichopatával fenyegetett minket… Boldog zsákvégi karácsonyt! („És én még kiröhögtem az oviban azokat, akik féltek a Mikulástól, lehet hogy nekik volt igazuk?” – Jtom)
Akkor is legyünk körültekintőek, ha nem piros, hanem fehér alakok közelítenek meg minket. A berúgott, jégcsapot rókázó hóembert kerüljük! Pláne, hogy szemmel láthatólag a Hold is a pohár fenekére nézett. („Szerintem a képen a kocsmából az éjjel haza NEM érkezett sarki hamburgeres látható másnap reggel „- Jtom)
Ugyanez a hóember másnap reggel. A macskajajos Holdról nincsen képünk, a meghökkent vörösbegyek és verebek nem nyilatkoztak a látványról. („Ez nem a jövő évi úszó-vb legújabb kabalaállata?” – Jtom)
Vörösbegy úr és neje ugyanis tegnap este templomban járt, a múmiává dermedt gyerekekkel együtt. A kerekes hótolóval viszont hamar hazajutottak…
Bezzeg Bagoly úr és barátja, ők aztán tudnak mulatni! Kéretik megfigyelni a roppant előrelátással nyakba akasztott lakáskulcsot!
Ez a vörösbegy viszont szemmel láthatólag nem bírta a strapát. Béke pora… izé, „Legyen karácsonyod örömmel teli!”
Ha vörösbegyek vagyunk és a szakácsmesterséget választottuk élethivatásunkként, legyünk körültekintőek. Karácsonytájt bármikor megtámadhat minket egy elszabadult, vad puding, aki miatt a szívroham garantált lehet! Támadás esetén csiripeljünk hangosan!
A támadás elkövetőjét már körözik. Ismertetőjelei: eszelős vigyor, testékszerként arcba szúrva hordott kés és villa, valamint konyakosüvegből készült műlábak
Úgy tűnik, hogy a puding elnyerte méltó büntetését – egy még nála is eszelősebb tekintetű hobó karmai közé került. Freddy Krueger már fontolgatja, hogy fekete kalapját lecseréli egy csinos fagyöngy-koszorúra. Ami a késeket és egyéb szúró-vágó eszközöket illeti, a zöld csavargóval nagyjából egy szinten vannak
Hiába, a pudingok nem tanulnak a leckéből… A rokonság egy másik tagja megint csak nyughatatlankodik, és milyen társaságban! (‘Az a kopasztott liba, pfejj” – Jtom)
A pia az oka mindennek. Én szóltam. A szamár is szólt. „Nagy a feje, búsuljon a…”
…búsuljon a jégen s*ggre esett béka.
„Négy víg békuci korcsolyázni akart,
anyukájuk így szólt: ’Majd ha szakad a part!’’
Békucik szép sorban a farukra estek,
itt a karácsonyi tanulság, nesztek!”
(versben fordította: MadMary)
„Meghatódtam… (miért nincs ilyen szmájli hogy: elmorzsol egy könnycseppet a sármos középkorú, de még mindig roppant fiatalos és keménys*ggű pasi?)” – Jtom
Na de komolyan, mi van ezekkel a kétéltűekkel?!
A puhatestűek sem jobbak. Osztrigáék hazavárják a szülőföldjükről eltávozott barátaikat. Ne gondoljunk bele, hogy az ünnepi mulatozók által elfogyasztott haverok milyen formában térhetnek vissza az ölelő kagylóhéjak közé…
Állítólag a viktoriánusok nagyon-nagyon mulatságosnak találták ezt a képet. Valószínűleg az volt benne a legnevettetőbb, hogy az egérke nem angolul kívánt békét, örömöt, egészséget, boldogságot. „Te, nézd már! Egy egér lovagol a homáron, és… haha… franciául… haha… franciául kíván minden jót!”
Talán az emlősállatokban bízhatunk… hogy micsoda? Frici cica a fotelben vetkőzteti Micikét, és már az alsószoknyánál tartanak…?
Eközben Cirmi, Kormi és Micó barikádharcra készül. Tudjátok mit? A jövőben macska helyett inkább madárpókot tartok, azok nem szaladgálnak bikacsökkel. Esetleg hangyát, vízisiklót vagy papucsállatkát…
Medveszeretet! Medvekebelre veled, eledelem! („Szentestre megeszlek, hehe”. Felette remek eszperente szerzet – Jtom)
Ráadás a gyarmatokról: karácsonyi idill Ausztráliából. Kéretik külön megfigyelni a roppant decens kengurupapucsokat! Emu úr szivarján és sétapálcáján már meg sem lepődünk.
Boldog, rémálommentes karácsonyt mindenkinek!
By MadMary
