Utasszállító a vízen
A kényszerleszállás minden légiutasnak és légi személyzetnek rettegett szó. Súlyosságától függően lehet könnyű, de végződhet sok száz áldozatot követelő tragédiával. Ennek speciális változata a vízen landolás.
Legutóbb 2009-ben a Hudson-folyón landoló, amerikai US Airways gép esete lehet emlékezetes (lejjebb lesz róla szó), de történt ilyen a Szovjetunióban is, amit persze – jó szokásuk szerint – nem vertek nagy dobra. Azért eltussolni is nehéz lett volna, hiszen több százan látták és a repülő kiemelését is tömegek követték a partról.
1963 augusztusában a mindössze 27 éves, belföldi viszonylatokban repülő pilóta Viktor Mosztovoj, hét főnyi személyzettel és ötvenkét utassal a fedélzeten szállt fel az Észt SzSzK fővárosából, Tallinból az Aeroflot Tu-124-es gépével Moszkva-Vnukovo irányába.
A baj már közvetlenül a felszállás után megtörtént. Az emelkedés közben a futók behúzásakor furcsa zajra lettek figyelmesek és félelmük beigazolódott, amikor a visszajelzőtáblán a három futóból csak kettő futóaknába érkezését jelezték vissza a kontroll-lámpák. Miután többszöri próbálkozással sem sikerült újra kiengedni a makacskodó orrfutót (pedig Szmirnov hajózó szerelő még egy ruhafogassal is megpróbálta egy lukon keresztülnyúlva a futót kinyomni), jelezték a tallini reptérnek, hogy visszafordulnak.
A reptér közben a romló időjárás miatt a közeli Leningrádba irányította a gépet, ahol megtették az intézkedéseket a fogadásukra. Utasították a pilótát a pulkovói reptér egy burkolatlan leszállópályáján történő landolásra, de előtte hosszas körözésre rendelték szűk fordulókon a város fölött, alacsony magasságban, hogy kellőképp elfogyasszák az üzemanyagot, így csökkentve a leszálláskori tűzveszélyt.
A személyzet engedelmeskedve az utasításoknak délidőtájt a város felett keringett és az üzemanyagszint-jelzőt figyelte, ami szerint még több, mint 1000 kilogramm kerozin volt a tartályokban. Ekkor váratlan dolog történt.
Előbb az egyik, majd a másik motor is leállt, alig néhány másodperc különbséggel. Az események innét felgyorsultak, hiszen mindössze 450 méter magasan voltak a metropolisz felett, tisztán láthatták az utasok az Ermitázs, vagy a Téli Palota épületét is.
A Tu-124-esnek erősen hátranyilazott szárnya miatt csekély volt a vitorlázó képessége, így nagyon hamar kezdett veszteni a magasságából, alig 15 másodperc és a földbe csapódik.
A fiatal, de rutinos pilóta azonnal kivette a gépet a fordulóból, ami nekik kedvezően épp a várost kettészelő Néva folyóval párhuzamosan esett és a másodpilóta kérdésére csak annyit kiáltott, hogy „leszállunk”.
A magasságát gyorsan vesztő gép alig 3-4 méterrel száguldott át a felújítás alatt álló Nyevszkíj vasúti híd felett, amiről a rémült munkások a vízbe ugráltak. Még egy utolsó akadályt – egy vontatóhajó feletti átsiklást – követően farokkal elsőként érte a vizet repülő, ami kellőképp lefékezte és megakadályozta a törzs kettétörését.
Az utasoknak felocsúdni sem volt idejük, az egész kevesebb, mint egy percig tartott. A szerencsésen kikerült vontatóhajó azonnal a gép segítségére sietett. Amikor a pilótafülkét elérték, betörték az ablakát és a kormányrúdhoz kötelet rögzítve sekély vízre vontatták a repülőt. Az utasok egy részén a kiszálláskor tört ki a pánik, de mindegyiküket buszra tudták ültetni és visszaszállították Tallinba.
A gép kiemelése eseményszámba ment a városban, erről maradtak fent fotók az utókornak mindössze.
A későbbi vizsgálatok a repülőgéptípus pontatlan üzemanyag-visszajelzését állapították meg a motorleállás okaként. Tupoljev ezt váltig vitatta és a hajózószemélyzet kitüntetését is megakadályozta, sőt felelősségre vonásukat sürgette. Hruscsov személyes közbenjárásával sikerült a vitát elcsendesíteni. A pilóták a Vörös Csillag érdemrend helyett egy szerényebbet kaptak, valamint egy-egy öröklakással lettek gazdagabbak. A vontatóhajó kapitánya is csekély jutalomban részesült (egy órát kapott).
Mosztovoj 1978-ig repült, utána 10 évet töltött a reptéren, mint irányító, majd a rendszerváltáskor családjával együtt Izraelben telepedett le, ahol 1997-ben bekövetkezett haláláig élt.
Az Aeroflot CCCP-45021 hajózószemélyzete egy később készült fotón: (balról-jobbra) V. Szmirnov hajózó szerelő, V. Carjov navigátor, I. Beremin kommunikációs tiszt, V. Mosztovoj parancsnok és V. Csecsencev másodpilóta.
Azóta persze akadtak még a repülés történetében vízre szállások, sikeresek és áldozatokat követelők egyaránt. Az alábbi galériában néhány szerencsés megmenekülés látható (a képekhez leírás is tartozik).
„Kérem nézzétek el nekem, de az elkövetkezendő néhány hétben kicsit több lesz az orosz/szovjet poszt. Azért persze ne olyan unalmas dolgokra gondoljatok, mint a Ványadt bácsi :), mert rengeteg érdekes történet és fotó fog megelevenedni! Tegnap és ma szovjet poszt volt/van soron, de elsősorban a cári Oroszországgal foglalkoznak majd a bejegyzések és lesz, hogy a történet átível a szovjet korszakon is és napjainkba érkezik meg.” – Jtom
