Akit a BMW tett lapátra?
A szegény családból származó Karl Friedrich Wilhelm BORGWARD ifjúkora óta az autógyártásra készült. Az első vh. után már gépészként a Bremer Reifenindustrie GmbH-nál helyezkedett el, amely a brémai Hansa-Lloyd autógyárnak szállított alkatrészeket. Szorgalmával hamar a húsz fős kisvállalkozás részvényese, majd tulajdonosa lett.
Karl Friedrich Wilhelm BORGWARD az ötvenes években
Ám BORGWARD nem érte be ennyivel, ő autót akart gyártani! Sokáig kereste a lehetőségeket, miként szállhatna be saját gyártmánnyal az autópiacba; ez a lehetőség végül 1921-ben jött el, amikor bemutatta egyhengeres kétütemű, 2 lóerős motorral szerelt háromkerekű kisáruszállító triciklijét. Sokan gúnyolták ezt a motorizált áruszállítót, kis teljesítményű motorja után pedig a Blitzkarren („Villámtaliga”) csúfnevet kapta. Mindezek ellenére a kocsit az iparosok vették, mint a cukrot, és BORGWARD komoly haszonra tett szert. 1928-ban megvette a Louis Gartner részvénytársaságot, amely autókarosszériákat készített. Ugyanebben az évben jelent meg a 11 tonnás BORGWARD Superior teherautó, a továbbfejlesztett Blitzkarren pedig Goliath Pionier néven került forgalomba; ez utóbbinak nemsokára készült személyszállító változata is.
1924. Blitzkarren
1932. Goliath Pioneer
Időközben nagyon súlyos anyagi helyzetbe került az a Hansa-Lloyd, amelynek BORGWARD-ék annak idején hűtőket gyártottak, s amelynek épületei az immár Goliath Werke Borgward & Co. névre hallgató vállalat tőszomszédságában álltak. 1929-ben a Hansa-Lloydot birtokló bankok eladásra kínálták fel részesedésüket a cégnél, amire BORGWARD azonnal lecsapott. 150 ezer Birodalmi Márkáért döntő többséget szereztek a vállalatnál, 1931-ben pedig teljesen átvették azt.
Így egy valóságos birodalom jött létre Hansa-Lloyd Goliath Werke BORGWARD & Trecklenborg néven, amely mintegy 8000 embert foglalkoztatott. Ennek a cégnek a modellkínálata gyakorlatilag a teljes piacot lefedte: a Goliath kicsi, olcsó, míg a Hansa az újonnan kifejlesztett felülvezérelt 1100-as és 1700-as típusokkal közepes méretű típusokat, illetve később nagy, 3.5 literes kocsikat gyártott. BORGWARD néven teherautók készültek, például a Goliath-tal közösen gyártott FW200-as háromkerekű, amely jóval elegánsabb kivitelű a Blitzkarrenhez képest.
Ekkor azonban BORGWARD néven már tervbe volt véve egy luxuskocsi is. Valóságos csodának számított a gazdasági válsággal és inflációval sújtott Németországban BORGWARD és Trecklenborg cégének virágzása. Pedig valóban ez volt a helyzet; a modellpaletta teljes átalakításával, új motorok kifejlesztésével és fa helyett acélkarosszéria alkalmazásával sikerült a haldokló Hansa-Lloyd céget Hansa néven újra nyereségessé tenni; olyannyira, hogy 1937-ben egy új, 223 ezer négyzetméteres alapterületű üzemcsarnokot kellett felhúzni.
Az új üzem messze kiemelkedett a kor többi autógyártóihoz képest: nem volt sem zsúfolt, sem piszkos, a gyárépület körül pedig végig füvesítették a területet, olyan volt, akár egy mai autógyár. Ekkoriban kezdték el alkalmazottai tisztelettel BORGWARD-ot „a Főnök” néven emlegetni. Egy nézeteltérés miatt Trecklenborg 1937-ben kilépett a cégtől, így BORGWARD most már minden téren saját elképzeléseit valósíthatta meg. 1938-ban végre egy igazi autó mutatkozott be a nevén: a nagykategóriás BORGWARD 2000/2300, amely limuzin és kabrió karosszériákkal került forgalomba.
1935. Hansa 1700 Sport
1937. Hansa 1100
1937. Hansa 1100
1937. Hansa 1100 Cabrio
1938. FW200
1937-től a háború szele már érezhető Németországban. Az elképesztő tempóban fegyverkező katonaság a mintaüzemet is kinézte magának. A náci vezetés egyre inkább a befolyása alá vonta a politikához mit sem értő BORGWARD-ot; Hitler háborús gazdasági vezetővé nevezte ki őt. A gyártmánysor is egyre inkább a háborús előkészületekre állt át: előtérbe kerültek a katonai teherautók, az elektromos kisteherautók, féllánctalpasok, (Sdkfz 251), harckocsik (Panzer Ausf. IV) és más hasonló járművek.
1940. Borgward tehergk.
1940. Hansa 2400
1940. Borgward 62 tgk.
1940. Sdkfz. 251.
1941. Panzer IV. F1-kivitel
A második világháború után komoly árat kellett fizetnie ezért a ballépésért: üzemének több mint kétharmadát porig bombázták a szövetségesek, 8000 munkásából mindössze 400 maradt. Őt magát a nácikhoz fűződő kapcsolata miatt letartóztatták, s csak 1948 engedték szabadon.
BORGWARD pedig 1949-ben, 59 éves fejjel szinte a semmiből mindent újrakezdett. Először újjáépíttette brémai gyárát, majd megkezdte a BORGWARD, Lloyd és Goliath modellek új generációjának kifejlesztését.
Az első eredmény az 1949-es BORGWARD Hansa 1500 volt. A kocsi felülvezérelt, 52 lovas négyhengerese a háború előtti Hansa 1100/1700 Konsul típusok motorjának továbbfejlesztése volt. Már magában az OHC elrendezés is technikai kuriózum volt akkoriban, ám ami igazából kivételessé tette az autót, az az önhordó pontonkarosszéria volt.
A markáns rombusz-emblémával ellátott BORGWARD Hansa 1500 volt ez első háború utáni német autó – a nagyok, mint az Opel, vagy a Ford, csupán régi modelljeik felújított változatait kínálták. A kocsi hamar népszerűvé vált, és kijöttek nagyobb, 1.8 literes 60 lóerős benzines, és szintén 1.8 literes 42 lovas dízel változatai is.
A BORGWARD Hansa 1500 képezte a cég sportprogramjának alapjait. 1950-ben mutatták be az 1.5 literes motor 100 lóerősre tuningolt változatát, amelynek teljesítményét 1954-ben az először a Goliath-nál alkalmazott benzinbefecskendező segítségével 115, majd 135 lóerőre növelték. 1953-ban a dízel változattal döntöttek meg számos E-osztályos rekordot. Ugyanabban az évben indítottak egy speciálisan felkészített Hansa 1500-ast a Le Mans-i 24 óráson.
Bár a BORGWARD korlátozott pénzügyi lehetőségei miatt mindig is hátránnyal indult az autósportban, mégis sikerült többször is diadalmaskodnia: első hely az Avuson, 198 km/h-s rekord és első hely a Grenzlandringen, kategóriagyőzelem az 1956-os Mille Miglián, első hely a Nürnburgring Eifel futamán, második hely az 1957-es Hegyiverseny bajnokságban – elég tiszteletet parancsoló teljesítmények. A félelmetes Carrera Pan Americana versenyen a BORGWARD autója jó ideig a Porsche előtt haladt, ám végül egy baleset miatt elúszott az első hely.
1952-ben a nagykategóriában, a Mercedes vetélytársának szánták a Hansa 2400-as típusjelű pontonkarosszériás, vagy még elegánsabb Pullmann kivitelű limuzint; ám a 2.4 literes 82 lóerős hathengeressel, és a Hansamatic névre keresztelt automataváltóval szerelt kocsi a kezdeti lelkesedés ellenére kevéssé váltotta csak be a hozzá fűzött reményeket.
1952. Hansa 1500 Kabrio
1952. Hansa 1500 Kombi
1952. Hansa 1800
1952. Hansa 1800
1952. Hansa 1800
1952. Hansa 2400
1952. Hansa 2400
1954. Sportcoupe
1954. Sportcoupe
Annál inkább bejött azonban az 1954 nyarán bemutatott Isabella. A kocsi eredetileg a Hansa 1500 továbbfejlesztése volt, ám jó ideig együtt szerepeltek a kínálatban. Az Isabella név – a legenda szerint – szintén BORGWARD temperamentumos természetére vezethető vissza.
Az autó fejlesztésének vége még mindig nem találtak nevet az új modellnek. BORGWARD-ot egyik munkatársa sürgetni kezdte, hogy valamit mondani kéne már a részletekről kérdező újságíróknak. BORGWARD így morogta le az illetőt: „Felőlem akár hívhatják Izabellának is!”. Így lett ez a BORGWARD legismertebb típusának neve.
Az Isabella számtalan karosszériaformában létezett; kapható volt kétajtós szedán, kombi, exportra szánt pick-up, kabrió és 1957-től kupé változatban is. Az utóbbi szépségével még mindig képes könnyeket csalni a német oldtimer-rajongók szemébe; s bár az ízlés abszolút szubjektív dolog, nehéz lenne vitatni, hogy a korszak egyik legszebb autója volt.
1960. Isabella
1960. Isabella
1960. Isabella Kombi
1960. Isabella Kombi
1960. Isabella Coupe
1960. Isabella Kabrio
1960. Isabella Pickup (USA)
Az Isabella bemutatásakor még minden rendben volt Karl BORGWARD cégénél; autói százezres nagyságrendben készültek, tevékenységi körét ki akarta terjeszteni többek között helikoptergyártásra (ezt a neves repülőmérnök, Focke tervezte), és 1954-ben Argentínában megalakult a cég első külföldi leányvállalata BORGWARD Argentinia S. A. Industrial (Dinborg) néven a Rastrojero nevű kisteherautó építésére. Emellett saját fémfeldolgozó üzemet létesítettek, hogy függetlenné válhassanak a beszállítóktól.
1967. Argentín Rastrojero
1967. Argentín Rastrojero
Borgward Kolibri helikopter prototípus
Az ötvenes évek végére azonban megváltozott a helyzet. Az egyre nagyobb konkurencia miatt jelentősen visszaesett az export, ami pedig a cég bevételeinek majdnem kétharmadát jelentette. Ráadásul az egyre gazdagabb német vásárlóközönség már nem volt fogékony a Goliath és Lloyd féle kisautók nyújtotta olcsóságra. Válaszul BORGWARD bemutatta az Opel Rekordhoz feltűnően hasonlító, négyhengeres 38 lóerős boxermotorral szerelt Lloyd Arabellát, amelyet nemsokára már saját nevén forgalmazott.
1961. Arabella (Opel koppintás?)
1961. Arabella
Ám az autó bevezetésekor súlyos minőségi problémákkal küzdött, s bár ezeket a gyermekbetegségeket viszonylag hamar orvosolták, a vevők nem igazán szavaztak bizalmat az Arabellának. Hasonlóképp nem sikerült vásárlókat megnyerni az 1960-ban bemutatott a 2.3 literes 100 lovas hathengeressel szerelt P100-as luxuskocsival, amelynek kifejlesztése pedig kemény márkamilliókba került (pl.: az autóban úttörő módon a Citroenéhez hasonló légrugózás volt).
1963. P100, aminek kifejlesztésébe beleroppant a cég
1963. P100
A Borgward gyáróriás 1960-ban
Bár Karl BORGWARD cégcsoportja a maga 20 ezer fő alkalmazottjával nagyvállalatnak számított, igazából mégiscsak egy magánvállalkozás volt, és nem kelhetett versenyre az igazi gigászok által támogatott Opellal, vagy Forddal. 1960 végére elfogyott BORGWARD pénze, és a – valószínűleg a konkurencia által erősen befolyásolt – bankok sem voltak hajlandó további hiteleket nyújtani, sőt, addigi kintlévőségeiket is kezdték visszakövetelni.
Az üzem dolgozói izgatottan olvassák az üzemi lapot. A gyár bizonytalan helyzete köztudott volt.
1961-ben végleg összeomlott a cég; a BORGWARD, Goliath és Lloyd üzemeket bezárták, 28.500 dolgozót eresztettek szélnek; megsemmisült az összes tervbe vett prototípus, köztük Focke helikoptere is. A gyártóeszközök egy része Mexikóba került, ahol a FANASA (Fabrica Nacional de Automóviles S. A.) egészen 1970-ig készítette a nagy P100-as limuzint, míg a teherautókat a Spanyol BORGWARD-Iso gyártotta még egy rövid ideig.
Karl BORGWARD-ot rettenetesen megviselte, hogy immár másodszor – és véglegesen – összeomlott az életműve. Egészségi állapota megromlott, és 1963. július 28-án 73 évesen szívinfarktusban elhunyt. Sokan a mai napig összeesküvés-elméletet hirdetnek, mely szerint a BORGWARD céget aljas eszközökkel a vetélytársak vitték csődbe. Közülük is a BMW, amely bizonyíthatóan köthető a BORGWARD elleni pénzügyi machinációkhoz. Az igazság valószinűleg már soha nem fog kiderülni, s Karl BORGWARD remek autói ma már csak az oldtimer katalógusok lapjain szerepelnek, a rajongók emlékezetében és a gyűjtők garázsában léteznek.
(Szöveg forrás: autohistory.blog)
