Ahol az atombomba készült
1942-ben Tennessee-ben, Oak Ridge közelében az amerikai kormány felvásárolt közel 70.000 hold földterületet az akkor még semmitmondó nevű Manhattan projekthez.
A földterületre urándúsításhoz, nukleáris kísérletekhez, és egy új fegyver fejlesztéshez volt szükség lehetőleg egy félreeső helyen, ahol nem kelti fel az ellenséges kémek figyelmét. A gyéren lakott területen nagy kiterjedésű farmok és mezőgazdasági területek voltak, ezeket vásárolták fel régi tulajdonosaiktól.
A K-25-ös urándúsító létesítmény épül a háttérben, az egyik eredeti oak ridge-i farmház az előtérben, 1942-ben. Amikor elkészült a dúsító, a legnagyobb alapterületű épület volt a világon.
Közel ezer családot érintett az 1940. október 7-én életbe lépett rendelkezés, ami szerint a területet fix felvásárlási összegért szerzi meg az Egyesült Államok kormánya. A rendelet ellenzőit erőszakkal kilakoltatták és kényszerbontást hajtottak végre. A teljes felvásárlás kb. 2.6 millió dollárba került.
1941. Az első őrzött kapuk egyike.
Az oak ridge-i létesítmény egyik szigorúan őrzött bejárata, az Elsa-kapu, 1945-ben.
Az építkezés nehézségei
A munkások mellékhelyiségei. Fehérek, színesbőrűek…
Egy titkárnő hazugságvizsgálata. A dolgozók negyedévente átestek a biztonsági átvilágításon.
A biztonságra nagy hangsúlyt fektettek. Lépten-nyomon óriásplakátok figyelmeztették a hallgatásra az intézményben dolgozókat.
Az Y-12 uránfinomító építése
Az urándúsító építése
Az urándúsító üzem fő irányítóhelyisége
Y-12 üzem. Elektromágneses urán-izotóp-szétválasztó berendezések kezelői. A hölgyek nem tudták mit csinálnak. Az előtérben ülő nő ötven évvel később egy üzemlátogatáson tudta meg mit is dolgozott valójában.
Hegesztőnő a K-25 létesítményben 1945 februárjában. A termelés csúcsán 84 ezer alkalmazott dolgozott az üzemben.
Műszakváltás az Y-12 üzemben. Az urán-izotóp-szétválasztó berendezések kezelői indulnak haza. Az intézmény neve hivatalosan 1949-ig CEW volt. A bejárat mellet a táblán is ez áll.
1943. Ideiglenes épületek százai épültek az egykor üres völgyben a dolgozók részére. 1945-re a település lélekszáma elérte a 75 ezret.
Egy ideiglenes lakóépület belseje
Dolgozók gyerekei a völgyben
Oak Ridge biztonsági szolgálata 1945-ben
1945. Az üzem a fénykorában. Ahol az atombomba készült.
Robert Oppenheimer, az „atombomba atyja” Oak Ridge-ben
„Kinek a fia esik el a háború utolsó percében? Minden perc számít!” – kézzel festett teljesítményfokozó propagandaplakát Oak Ridge-ben. 1945 nyarán a projekt már a végső stádiumában volt.
Az Oak Ridge-ben készült atombomba a „Little Boy” a berakodás előtt és bevetése Hiroshimában.
Az oak ridge-i atombomba japán bevetéséről szóló újságcikk:
„AZ OAK RIDGE-I ATOMBOMBA ODAVÁGOTT A JAPCSIKNAK”
A második – Nagasakiban ledobott – atombomba után Japán kapitulált és véget ért a világháború. Így ünnepeltek az oak ridge-i alkalmazottak.
1947-re film is készült az intézményről. Bemutató Oak Ridge-ben.
1947-re itt készült el a világ második atomreaktora az X-10-es grafit reaktor. Ehhez Szilárd Leó is hozzájárult.
1947. Stabil izotópok üvegben. Ezek nem bomló állapotban vannak, ezért biztonságosan tárolhatóak és védőruha nélkül is lehet velük dolgozni. Molibdén izotóp a kézben.
Mára az oak ridge-i intézmény az államok Energiaügyi Minisztériuma kezelésében van. Fő területük az energiakutatás, a nagy teljesítményű számítógépek, a rendszerbiológia és természetesen a nemzetbiztonság.