A közelmúltban egy különleges felfedezés történt a mélytengeri élővilág terén: a hatalmas tintahal, amelyet a tudomány eddig csak legendákban emlegetett, végre a természetes élőhelyén, élőben került rögzítésre. Ez az esemény történelmi jelentőséggel bír, hiszen a faj 100 évvel ezelőtt történt felfedezése óta most először sikerült élő példányt látni. A 30 centiméter hosszú, fiatal tintahalat a Dél-Szendvics-szigetek közelében, 600 méteres mélységben filmezték le. A felvételt egy tudóscsoport készítette, amelyet az Essexi Egyetem vezetett, és a felvétel 2023 márciusában készült egy 35 napos kutatási küldetés során, amelynek célja új tengeri élőlények felfedezése volt.
A hatalmas tintahal, amely akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhet, a Föld legnagyobb gerinctelen állataként tartják számon. A kutatók a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű kutatóhajóján dolgoztak, és egy távirányítású járművet használtak a tintahal megfigyelésére. Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy valójában milyen élőlényt filmeznek, de a tintahal szépsége és különlegessége miatt mégis rögzítették a felvételt.
A felvételt később Dr. Kat Bolstad, a kutatás másik vezetője ellenőrizte, aki kiemelte, hogy korábban a tintahalakkal való találkozások többsége csupán a bálna- és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában történt. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal hatalmas tintahajról, és lenyűgöző, hogy ők nem is tudják, hogy léteznek emberek” – mondta Bolstad. A hatalmas tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de a kutatók megjegyezték, hogy a fiatal példányok átlátszó megjelenésüket idővel elveszítik.
A faj másik jellegzetessége a nyolc karjuk közepén található kampók. Korábban már rögzítettek haldokló felnőtt példányokat horgászok által, de élőben, a mélységben eddig még sosem sikerült őket megfigyelni. A Természettudományi Múzeum szakértői szerint nehéz megbecsülni a hatalmas tintahalak globális populációját. 2022-ben a múzeum megállapította, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is ezeket a hatalmas gerincteleneket a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyozzák”.
A tudósok 2023 januárjában egy újabb figyelemre méltó eseményről számoltak be, amikor először sikerült glaciális üveg tintahalat filmezni. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója hozzátette: „Két különböző tintahal első megfigyelése egymás után végzett expedíciókon figyelemre méltó, és jól mutatja, hogy mennyire keveset tudunk a déli óceán csodálatos lakóiról.” Az ilyen emlékezetes pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró rejtélyekkel.
Ezek a felfedezések nemcsak a tudományos közösség számára izgalmasak, hanem a szélesebb közönség számára is, hiszen a tengeri környezet megértése és védelme kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából. A kutatások folytatásával és a tudományos ismeretek bővítésével a tudósok remélik, hogy egyre több titkot tudnak felfedni a tengerek mélyén rejtőzködő csodákról. Az ilyen expedíciók nemcsak a biológiai sokféleség megőrzését szolgálják, hanem hozzájárulnak a tenger élővilágának megismeréséhez és a környezetvédelmi tudatosság növeléséhez is.
