Sir Keir Starmer miniszterelnök a lakásában figyelte a történéseket, míg Rachel Reeves pénzügyminiszter a dolgozószobájában követte az eseményeket. Jonathan Reynolds, az üzleti szektorért felelős miniszter, munkatársaival és pizzával az Old Admiralty Arch-i irodájában nézte Donald Trump elnök nagy bejelentését, amely a vámok emeléséről szólt. Ez a hely egykor a brit haditengerészet irányításának színhelye volt, amely a tengeri kereskedelem védelmét szolgálta. A brit kormány tagjai manapság már csak álmodozhatnak ilyen hatalomról, miközben az Egyesült Királyság egyre növekvő aggodalommal figyeli az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktust. „Néha az emberek nem is tudják, hogy történelmi pillanatban élnek” – jegyzi meg egy kabinet tagja, miközben Trump és Xi Jinping, Kína elnöke egymásnak feszülnek, és a tőzsdék zuhanásnak indulnak.
Trump bejelentette, hogy 10%-os vámot vet ki minden országra, így az Egyesült Királyságra is, miközben Kínára sokkal magasabb árakat alkalmaz. Kína válaszul újabb vámokat vezetett be. A brit kormány most azon dolgozik, hogy minimalizálja a kárt, lehetőleg egy megállapodás révén az Egyesült Államokkal, és kihasználja a felmerülő lehetőségeket. A miniszterelnök a hétvégét a telefonálásnak szenteli vidéki rezidenciáján, a Chequers-ben. Eddig a legfontosabb hívások, amelyek valóban számítanának, az amerikai tárgyalóktól még nem érkeztek meg. Trump februári sajtótájékoztatóján felvetette, hogy lehet egy kereskedelmi megállapodás, amely mentesítheti az Egyesült Királyságot a vámok egy részétől. Azóta a No 10-ből Michael Ellam, a pénzügyminisztérium és a banki szektor tapasztalt szakembere, valamint Varun Chandra, a miniszterelnök üzleti tanácsadója vezette csapat körülbelül húsz emberrel folytatott jelentős tárgyalásokat.
A megbeszélések során felmerültek ötletek a brit elektromos járművek szabályainak enyhítéséről, a technológiai cégekre kivetett adók esetleges módosításáról (“van tér a tárgyalásra”, mondja egy miniszter), valamint az online biztonsági szabályok megváltoztatásáról (“ez nem történik meg”, mondja egy kormányzati forrás). Az amerikai kormány szerdai bejelentése előtt azonban a tárgyalások megakadtak. Most, hogy a bejelentés megtörtént, „a labda az ő térfelükön van” – mondja egy kormányzati forrás, aki várja, hogy a Trump által teremtett kaotikus helyzetben a Fehér Ház talál-e időt és energiát arra, hogy megállapodást kössön az Egyesült Királysággal. „Bármikor várjuk a híreket tőlük” – reménykedik az egyik érintett.
A kormányzati zűrzavarban a kockázat az, hogy bármilyen gazdasági megállapodás esetleg „ne hívj minket, majd mi hívunk” alapjaival működik. Darren Jones, a pénzügyminisztérium minisztere holnap válaszolni fog erre a kérdésre, amikor a stúdióban lesz. Ha megállapodás születik, ne számítsunk egy minden részletre kiterjedő megállapodásra. „Ez inkább alapelvek közötti megállapodás lenne – nem pedig egy szuper részletes kereskedelmi megállapodás” – mondja egy kormányzati forrás, és összehasonlítja ezt a „gyors és piszkos” megoldásokat a Indiával folytatott hosszú távú tárgyalásokkal, amelyek már a 15. fejezetnél tartanak. A tárgyalások körüli bizonytalanság és a megállapodás korlátozott lehetőségei miatt a No 10 nem ül tétlenül, és nem tekinti ezt a kérdést a legfontosabbnak.
A kormány az utóbbi hetekben többször is azt hangoztatta, hogy felkészültek mindenféle forgatókönyvre. Egy titkos kabinetbizottság vizsgálta, hogy hogyan reagálhat az Egyesült Királyság, ha Trump vámjai életbe lépnek. De most, hogy ezek már bevezetésre kerültek, a tényleges válasz az, hogy nem reagálnak, és négy héten keresztül kérdezik a vállalkozásokat, hogy szeretnék-e, ha a kormány később reagálna. Ez nem csupán a Whitehall hezitálása: a miniszterek körében jelenleg szinte nulla az étvágy arra, hogy részt vegyenek az Egyesült Államok, Kína és valószínűleg az EU közötti vámháborúban. Egy üzleti körökkel dolgozó Whitehall-i figura azt mondja, „nincs egyetlen hang sem az üzleti szektorban, legyen az nagy vagy kicsi, amely azt mondaná, hogy ez a stratégia helytelen”.
A miniszterek hozzáállása, hogy bevonják a vállalkozásokat, részben annak tudható be, hogy amikor Sir Keir másnap reggel, a Trump vámbejelentése után számos nagyvállalat vezetőjét hívta meg a No 10-be, az emberek dühösek voltak, amikor a kormány megemelte a nemzeti biztosítási járulékokat. „Az igazán nyugodt reakció” – mondja az egyik forrás – „azért van, mert az embereket arra készítettük fel, hogy a vámok bevezetésre kerülnek – az egyik vállalat azt mondta, hogy szinte üldözték őket, és próbáljuk meggyőzni a vállalkozásokat, hogy bízzanak a folyamatban.”
A kormány nem siet, és nincs kedve új vámokat bevezetni, és egyelőre a kormányra irányuló nyomás is mérsékelt. Egy miniszter szerint: „A legtöbb embernek jelentős számú munkája van kockán, még a kabinetben is felmerültek kérdések, de ezen a héten nem.” Azt is viccelik, hogy a Liberal Democratic párt, amely a megtorló vámok bevezetését követeli, „folyamatosan egy kereskedelmi háborút követel, de nem hiszem, hogy ők vezetik az országot”. Kemi Badenoch, a konzervatív párt vezetője, aki szintén nem akar új vámokat, szintén részt vesz a holnapi műsorban.
Miközben a kormány lassan reagál a helyzetre, igyekeznek felgyorsítani a meglévő terveik végrehajtását. Ez nem csupán Trump kérdése. Azt is értesültünk, hogy a pénzügyminiszter vizsgálja, hogy a kormány létfontosságú költségvetési felülvizsgálatában bejelentett pénzek közül hozhatók-e előre a júniusi időponttól. Ha a kormányzati minisztériumok véglegesítik a megállapodásaikat, akkor azt mihamarabb nyilvánosságra hozhatják? Tárgyalások folynak arról is, hogy lehet-e felgyorsítani az ipari stratégiát, amely a brit befektetések elősegítésére szolgál, és amelyet júniusra terveztek, de esetleg korábban is bevezethetik. Döntés még nem született, de a miniszterelnök ismét, a csapata szerint, próbálja a világ körüli bizonytalanságot lendületként használni a kormány gépezetének felgyorsítására. „Gyorsan kell cselekednünk” – mondja egy kormányzati forrás, és a pénzügyminisz
