Erről a címről biztosan mindenkinek a 19. századi viktoriánus korszakbéli állapotok villannak be. Sötét, mocskos utcák, ahol a Hasfelmetsző áldozatainak sikolyai visszhangzanak. Jól értesültebbeknek a nyolcvanas évek egekbe szökő munkanélkülisége jut eszébe, a nehéziparra épített százezres városok hanyatlása, amit például az Alul semmi című filmben is láthattunk. De volt még egy időszak, amiről keveset hallhattunk, ezt láthatjátok ma.
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején 3 millióan éltek olyan körülmények között, amiket a mai posztban láthattok. Ők – bármilyen furcsán hangzik – nem voltak munkanélküliek, legtöbbjüknek volt állása, vagy legalábbis a családban volt kereső. Azonban a munkabér olyannyira kevésnek bizonyult, hogy a családok ezeket a körülményeket tudták csak megteremteni belőle. Ezekben a lakásokban az ablaküveg is luxusnak számított, de sok helyen nem volt konyha sem.
1970. Birmingham
1969. Liverpool
1969. London East End
1970. Glasgow
1970. Glasgow
1970. Leeds
1970. Leeds
1971. Manchester
1969. Liverpool. Három generáció egy kis lakásban.
1969. Manchester
1969. Sheffield. A nő öt gyerekével lakik a szobában, áram, víz és gáz nélkül.
1969. Birmingham. Kábé harmadikra láttam meg, hogy a kislány kezében nem játékbaba van!
1969. Liverpool
1969. Liverpool. Konyha híján a kandallóban készül a vacsora.
1970. Glasgow
1971. Liverpool
1970. Glasgow. Még üvegre sem futja az ablakba.
1969. Birmingham
1970. Glasgow. Szanálásra ítélt környék utolsó lakói.
1969. Birmingham
London:
Fotók: Nick Hedges és John Bignella