A Szovjetunió végtelen hó borította sztyeppéin, a szibériai és távol-keleti országrészein még ma sincsenek mindenhol kiépített szilárd burkolatú utak. Elképzelhető, hogy mennyivel volt rosszabb a helyzet például a negyvenes, ötvenes években. A lánctalpas járművek mellett ideális megoldásnak tűntek a propelleres gépek is.
A lánctalp és annak meghajtása sokkal bonyolultabb műszaki megoldásokat kívánt, ezért a repülőgép-propeller sítalpakra szerelése egyszerűbbnek tűnt. Bár az első világháborúban használtak néhány kezdetleges propelleres szánt, a Szovjetunió első igazi propelleres hómobiljait a húszas években építették. Ezeknek még természetesen nem volt túl sok gyakorlati hasznuk. Inkább sportoláshoz használták, de előfordult néhány, amelyeket téli járőrözésre is használták.
Néhány korai hómobil. Az első és az utolsó a fiatal Sikorsky munkája.
1927. Leningrád. Motorosszán-verseny résztvevői.
1933-as moszkvai verseny résztvevői
Az áttörés a motorosszánoknál a második világháború idején következett be. Az első finn téli háború alatt mindkét harcoló fél használt propelleres hómobilokat.
1941. Finn motoros mentőszán
A kizárólag lánctalpasokat használó németeket 1941 telén meglepte néhány, hómobilokkal gyorsan érkezett szovjet ellentámadás. A három leggyakrabban használt szán az RF-8, az NKL-16/41 és az NKL-26-os.
RF-8, mint egy harci helikopter. Elöl a tüzér, hátul a pilóta.
RF-8-asok
NKL-16/41. Négy főt szállított, általában fegyvertelen volt.
NKL-16/41
NKL-16/41
NKL-16/41 felpakolva. 500 kilogrammnyi rakományt is elbírt.
NKL-26. A 16-os továbbfejlesztett változata. Az íves orrot sík kazánlemezre cserélték a könnyebb gyárthatóság érdekében és toronygéppuskával is ellátták.
NKL-26. A sítalpak szélesítésén néhány katonát is tudott szállítani.
NKL-26
NKL-26-os hómentes időben kerekekkel.
Az orosz szánok sikerén felbuzdulva a németek a cseh TATRA-val 1942-re legyártatták a V 855-öst a TATRA 97-es karosszériájával, amit kipróbáltak a keleti fronton, ám végül nem állították hadrendbe.
A háború után a Szovjetunióban a korábban a hadiipar által gyártott eszközöket polgári szolgálatba állították. A távoli – télen hónapokig is elzárt – települések eléréséhez, tudományos kutatásokhoz, vagy meteorológiai megfigyelésekhez látszottak ideálisnak a járművek.
Az egyedi karosszériák legyártása helyett inkább meglévő járművek felépítményeit kezdték felhasználni. A legtöbb példányban a GAZ-20-as, azaz a Pobeda karosszériával szerelt hójáró készült Ka-15 és Jak-18 motorokkal.
A másik – lényegesen nagyobb – jármű a Ka-30-as, ami amolyan mikrobuszféle volt. Érdekessége, hogy képes volt kisebb tavon is átkelni.
A két fenti jármű mozgásban:
1955-re a szovjetek is eljutottak az Antarktiszra. Az expedíciókhoz propelleres hómobilokat is akartak magukkal vinni, ám később kizárólag lánctalpas járműveket szállítottak az elsőként felállított Mirnij bázisra.
