A buddhista szerzetesek mumifikálása az emberi lélek és a test kapcsolatának különös és lenyűgöző aspektusát tárja fel. Az örök élet keresése mindig is foglalkoztatta az emberiséget, és különösen a buddhizmusban a spiritualitás és a fizikai létezés határvonalán mozgó gyakorlatok figyelemre méltóak. Ezen gyakorlatok között a mumifikálás nem csupán a test megőrzéséről szólt, hanem a megvilágosodás és a transcendentális létezés iránti törekvésről is. Egyes buddhista tradíciókban a mumifikálás folyamata szorosan összekapcsolódik a tanításokkal, a meditációval és a belső önismerettel. A szerzetesek, akik vállalták ezt a különös utat, nem csupán a halál utáni életre készültek, hanem egyfajta szimbolikus üzenetet is próbáltak közvetíteni, amely a halandóság elfogadásáról és a test és lélek egyesítéséről…