Van egy kő, amelyet első ránézésre bárki simán otthagyna a polcon. Szürke, kissé unalmas, olyan, mint egy darab megmunkált beton. Aztán megdöntöd néhány fokkal, és a felülete egyszer csak kigyullad kékben, zöldben, néha aranyban. Ez a labradorit, és a hatás nem festés, nem bevonat, hanem a kő belső szerkezetének a következménye. A kő, amely csak bizonyos szögből mutatja meg magát A labradorit a földpátok közé tartozó ásvány, amelyet 1770 körül írtak le először a kanadai Labrador-félszigeten, innen a neve. A kőzetalkotó földpátok a földkéreg leggyakoribb ásványai, tehát önmagában nem ritka anyagról van szó. Ami ritka, az a fényjáték, amelyet külön névvel is illetnek: labradoreszcencia. A jelenség oka mikroszkopikus. A kő…