-
Az utolsó magyar vonatrablás
Porpáczy Richard alias Rollende Landstrasse megint egy vasúttal kapcsolatos írással jelentkezett. Ha azt mondom alföldi betyárvilág a XIX. században, vonatrablás és Rózsa Sándor, akkor abból csak valami jó sülhet ki nem igaz? Lássuk! A betyár nem kriminalisztikai, hanem néprajzi fogalom. Nevezték régen szegénylegénynek is, több fajtáját megkülönböztetve az elkövetés módszere szerint. Rejtőzködő életet élő, a törvényt rendszeresen megsértő bűnöző, ám a közvélekedés szemében csak egy megtévedt, rossz útra tért ember, sok esetben humánus vonásokkal. A valóságban azonban nem létezett a hatalmat fricskázó, a szegény embert segítő betyár. Szegénytől azért nem rabolt, mert nem volt mit, amit pedig elvett a gazdagtól, arra neki volt szüksége. A betyárokon sokat szépítettek a rajzok…
-
Magyar vasúti balesetek 4. – Kiskundorozsma, 1907
Ma ismét Rollende Landstrasse, ismét vasút… Szeretjük. Ez a cikk a Magyar vasúti balesetek című sorozat része. A sorozat további részei: 1980. Siófok 1952. Buda-Császárfürdő 1913. Tounj – Generalski Stol Szeged környékét elkerülték a nagy vasúti balesetek. 1854-ben ért ide a StEG vonala, aztán a következő fél évszázadban (egy-két betyártámadástól eltekintve) biztonságban utazhattak errefelé a vonatokon. Ezért keltett nagy megdöbbenést a század elején egy nemzetközi gyorsvonat kisiklása. Az esemény szerencsére egyedülálló maradt, Szeged történetének ez volt az első és utolsó olyan eseménye, melyben személyszállító vonat ütközött más vasúti járművekkel.