Tienanmen tér '89 (18+!) - Hogyan Történt Magazin

1989 forradalmi év volt az egész világban. Európa a kommunista rendszer felszámolását ünnepelte és azt, hogy Románia kivételével mindez békés körülmények között valósult meg.

Ez az év Kínában is változást ígért. Az 1979-ben elindított „Reform és nyitás” politikája hatalmas lendületet adott a kínai gazdaságnak és ennek hatására az emberek életvitele is javult. Természetesen ezeknek a lépéseknek is voltak vesztesei, megjelent az addig még ismeretlen munkanélküliség és az infláció fogalma és a 80-as évek végére mintegy 30%-kal emelkedtek az élelmiszer árak.

1986-ban már voltak tiltakozó akciók, de ezeket a tüntetéseket a hatalom még meghiúsította. 1989-ben azonban már nagyobb ellenállás bontakozott ki az államhatalom ellen. A tiltakozások létrejöttét sokan ma is Hu Jao pang főtitkár halálához kötik, akit még 2 évvel korábban váltottak le, miután nem lépett fel kellő határozottsággal az akkori tüntetések ellen. Április 15-i halála után a kezdetben pár száz fős tömeg néhány nap alatt több százezresre nőtt. Kezdetben a javarészt diákokból álló tüntetők a demokráciát, a szólásszabadságot és a korrupció felszámolását követelték.

Május közepén már éhségsztrájkok kezdődtek, melynek célja, hogy párbeszéd induljon a hatalom és a diákok között.

A diákok egyik leghíresebb vezetője Wang Dan, akit az események után letartóztattak és 4 év börtönre ítélték. Szabadulása után is folytatta „lázító” tevékenységét, rendszeresen írt, minek hatására ismét börtönbe került, majd kiutasították az országból és az Egyesült Államokban telepedett le.

Május 15-én Mihail Gorbacsov érkezett Kínába. Látogatása a peresztrojka árnyékában szintén lendületet és reményt adott a tiltakozóknak.

Ekkor még a hadsereg is békésnek mutatkozott, a kínai pártvezetés bizonytalansága ilyen helyzeteket eredményezett.

Város a városban alakult ki a Tienanmen téren. Egyes becslések szerint a tiltakozók száma ekkoriban elérte az 1 millió főt.

Katonai helikopter szórólapokat szór. E szerint a tüntetőknek a „lehető leghamarabb” el kell hagyniuk a Tienanmen teret.

A tér hatalmas Mao portréját az államhatalom megpróbálta letakarni, miután a tüntetők festékkel dobálták meg.

Civil ruhás rendőr egyeztet a diákokkal.

A „Demokrácia istennője” névre hallgató 10 méteres szobor még elkészülte előtt.

Ekkorra már szerte az országból érkeztek tüntetők, egyre több vállalat is csatlakozott a diákokhoz. A kínai média sem tudta már elkerülni, hogy tudósítson az eseményekről.

Május végére a keményvonalasok kerültek előtérbe a pártban, akik egyértelművé tették: véget kell vetni az ellenállásnak. Gorbacsov látogatása után, a nemzetközi média is elhagyta az országot, így minden akadály elhárult. Ekkorra már a tüntetők körében is nézeteltérések alakultak ki, gyorsan csökkent a tiltakozók létszáma.

Június 2-án éjjel, 3-án hajnalban a hadsereg megpróbálta megtisztítani a teret, de ez a kísérlet is diákok ellenállásába ütközött.

Egy nappal később azonban megkezdődött a tényleges tisztogatási akció.

A katonák tüzet nyitottak a meglepett diákokra és tüntetőkre, akik fegyvertelenek voltak. Páncélozott járművekkel haladtak előre és fokozatosan szorították ki a térről őket. Volt akit egyszerűen eltaposott egy tank (18+!).

Az elfogott katonákat a tömeg meglincselte. Ez csak olaj volt a tűzre.

A párt mintegy 200 halottról számolt be, ugyanakkor a kínai Vöröskereszt ennek több mint a tízszeresét említi. A pontos számot valószínűleg soha nem tudjuk meg.

Egy letartóztatott diák. Nem hivatalos adatok szerint 49 kivégzés történt a tavaszi események után.

Június 5-én készült ez a híres kép. „Tank Man” személyéről azóta is csak találgatnak, egyes hírek szerint Wang Vejlin névre hallgatott, de kilétéről nem tudni semmit.

Az előző kép más szögből és kicsit korábbról. A háttérben már ott áll „Tank Man”, akit sokáig észre sem vettek ezen a felvételen.

Ezen az eredeti, kicsempészett sajtófotón az látható, ahogy a Tank man-t négy civil ruhás rendőr elvezeti a tankok útjából.

A Kínai Kommunista Párt azóta sem ismeri a Tienanmen téri mészárlást. Minden évben az évforduló közeledtével őrizetbe vesznek ismert aktivistákat és továbbra is ellenforradalomként beszélnek a történtekről.