Boilerplate, azaz Kazánlemez volt a neve annak a viktoriánus kori robotnak, amely messze megelőzte korát. Járt, látott, és különböző komplex feladatok ellátására is képes volt. Egy igazi mérnöki csoda a XIX. század végéről.
Az 1893-as chicagói világkiállításon mutatta be készítője Archibald Balthazar Campion (1862-1943) emberszabású robotját, ami már akkor meglehetősen fejlett konstrukciónak bizonyult.
Lily Campion (a feltaláló nővére) és Boilerplate az egyik kiállítóépület tetején a chicagói világkiállításon (utólag színezett fotó).
Boilerplate Archibald Campion műhelyében
Campion professzor chicagói műhelye egykor és most
A későbbiekben tovább tökéletesítette a robotot. A kezdetleges akkumulátorait saját találmányúakra cserélte, melyek hosszabb üzemidőt tettek lehetővé, így a szerkezet hihetetlen hosszú ideig képes volt töltés nélkül haladni. Campion munkakapcsolatban volt az üzemanyag-cella kifejlesztésének úttörőjével Edward Fullertonnal, valamint Nikola Teslával a zseniális feltalálóval, akik szintén segítségére voltak a robot akkumulátorának fejlesztésekor. Egyesek szerint a robot a Tesla által feltalált vezeték nélküli energiaátviteli rendszert használhatta, azonban erről a találmányról soha sem sikerült bebizonyítani, hogy létezett volna és Tesla rejtélyes halála után sem találták meg az iratokat, ahogyan a robot műszaki adatairól nem maradtak fent írásos emlékek.
1912. Campion (középen) és Nikola Tesla (jobbra) a professzor ötvenedik születésnapjára rendezett fogadáson a chicagói Drake Hotelben
Boilerplate feltalálójával együtt az Államok területén bemutatókra járt, ahol az emberek csodájára jártak. Ennek gyakorlati hasznát nem látva Campion elhatározta, hogy valamilyen különleges funkcióval ruházza fel robotját.
Erre remek alkalom adódott, hiszen Campion már régóta tervezett egy déli-sarki expedíciót. Saját készítésű elektromotorral is felszerelt vitorlása az Euterpe a mai napig megtekinthető a San Diego Maritime Museum-ban.
Az egykori Euterpe és a különleges elektromotor
Az expedícióra magával vitte a robotot is, aki nagy segítséget jelentett az út során, különösen a szánhúzásban jeleskedett. A hajó öt hónapig volt a jég fogságában a Ross-tengeren, mire 1895 tavaszán kikötöttek Antarktiszon. Csaknem száz kilométert haladtak a kontinens belseje felé. így körülbelül 200 kilométerre jártak a déli sarktól, amikor visszafordultak. Mindezt 16 évvel Amundsen és Scott előtt. A visszafordulásnak elsősorban Boilerplate fagyban gyorsabban merülő energiacellái volt az oka.
Boilerplate a Ross-tenger partjánál
Campion professzor az expedícióról hazatérve további alakításokat végzett a roboton, aki ezentúl katonaként szolgált. Boilerplate megtanulta a fegyverek kezelését és a célzást. Ezután több háborúban és fegyveres konfliktusban vett részt.
1898-as spanyol-amerikai háború:
A híres fotó a későbbi elnökkel Theodore Roosevelttel
1899-es fülöp-szigeteki háború:
Boilerplate az amerikai tengerész-vezérkar oldalán a Fülöp-szigeteken (utólag színezett fotó)
1900-as kínai boxerlázadás:
Szemtanúk elbeszélése nyomán készült rajz: a pekingi falnál a Tung Pien kapu közelében az amerikai 14-ik gyalogos hadtest kötelékében
1904-es japán-orosz háború:
Boilerplate Port Arthurnál
1916-os fegyveres megtorlás Pancho Villa ellen:
Az amerikai küldöttség tagjaként Pancho Villa-val a sikertelen béketárgyalások idején
1918. I. világháború és az utolsó bevetés:
Campion és robotja Londonban a Trafalgar téren háborús kötvényeket propagál
1918-ban a németek tavaszi offenzívája során a Párizstól mintegy 75 mérföldre felállított óriás ágyúkkal lőtték a fővárost és környékét. Ennek a fegyvernek a hatótávja 25-30 mérföld volt, eddig tudtak vele pontosan lőni, de a főváros lakosságának megfélemlítésére vállalták a pontatlanságot és találomra lőtték Párizst. Ennek a morális hatása megsemmisítő volt. A robot tagja lett az egységnek, amelyet az ágyúk kiiktatására hoztak létre. A csapat sikerrel járt és megsemmisítette a lövegeket.
Boilerplate október 7-én tűnt el a Meuse-Argonne akció során. Soha többé nem hallottak felőle.
1919-es plakát a Boilerplate életéről szóló némafilmhez. A film sajnos az idők során elveszett. Európai bemutatója 1919. április 1-jén volt a London Palládiumban, Anthony Cecil Hogmanay Melchett tábornok és Edmund Blackadder kapitány védnöksége mellett.
(Természetesen a fentiekből egy sor sem igaz. 🙂 A cikk a 2016-os április elsejei cikkünk utánközlése.)