Múzeumlátogatás: USS Hornet repülőgép-hordozó

Köszönhetően annak, hogy többször is jártam a kaliforniai San Franciscóban, eljutottam olyan helyekre is a környéken, ahová a turisták többsége nem. Az egyik ilyen, egy még a második világháború alatt épített repülőgép-hordozó. Repülőgépek, hajók és űrhajózás egyetlen postban!

021.jpg

A sorozat előző részéhez hasonlóan a múzeumról, az általa nyújtott élményről szeretnék beszámolni, nem pedig magáról az attrakciót képező hajóról értekezni érdemben. Ezért csak a legfontosabb tudnivalókat sorolnám fel róla.

Az Essex-osztályú, USS Hornet 1943 augusztusában állt szolgálatba. Eredetileg USS Kearsarge lett volna a neve, de ezt a CV-8 Hornet elvesztése után megváltoztatták. A hajó a második világháború alatt és a vietnami konfliktus alatt is szolgált, végül 1970-ben vonták ki a szolgálatból. Szerepet kapott az űrprogramban is. 1969-ben az Apollo 11 legénységét, az első, a Hold felszínére sikeresen leszállt és onnan visszatért expedíció tagjait a hajó fedélzetén helyezték karanténba, illetve később az Apollo 12-ét is. A hajóról bővebben – beleértve a lexikális adatokat is – itt olvashattok.

A hajó mint múzeum jelenleg a San Franciscó-i Öbölben, Old Alameda Pointnál horgonyoz. Ez a korábban az Alameda Haditengerészeti Légibázis (Naval Air Station Alameda) területe volt, amit 1997-ben zártak be.

(Kezdőkép: 1967 szeptember 5. A USS Hornet – ekkor már CVS12 – széllel szembe fordul Grumman S-2E Trackerek indításához. Forrás.)

Nem turistacsapda

A Hornet múzeum előnye és hátránya is egyben, hogy nincs közel San Francisco nevezetességeihez. Míg a sorozatunk előző részében szereplő San Francisco Maritime National Historic Park ott van számos egyéb turistalátványosság közelében, a Hornethez célirányosan utazni kell. Éppen ezért nem özönlik el a turisták, ugyanakkor ha családdal jutsz el a városba nem biztos, hogy eljutsz ide, mert esélyes, hogy Te leszel a kisebbség, akit érdekel.

A Hornet többféleképpen is megközelíthető tömegközlekedéssel San Franciscóból, amihez a múzeum oldala ad tippeket. Ez azért jó hír, mert amúgy turistaként a város nevezetességeinek felkereséséhez nem kell autót bérelni – próbáld meg ugyanezt kocsi nélkül mondjuk Los Angelesben. Mi a lassabb, drágább, de látványos komphajót választottuk.

A gyorsjáratú katamaránok menetrend szerint járnak. Hétköznap munkaidőben konganak az ürességtől és kitűnő fotózási lehetőséget nyújtanak San Franciscóról az öböl felől. A kompkikötőtől buszjárattal lehet eljutni a Hornethez – ez a másik megoldás, a BART – a helyi érdekű vasút és a metró keveréke – állomása esetében sincs másként.

001.jpg

Ilyen katamaránok járnak San Francisco és Alameda között. Lassabb, drágább, de sokkal látványosabb módja a megközelítésnek, mint a BART. A háttérben San Francisco leghírhedtebb nevezetesség az Alcatraz, azaz a Szikla.

012.jpg

A kompról remek fotókat lehet készíteni a városról. Mint látható, Kaliforniában sem süt mindig a nap.

A fotókkal kapcsolatban némiképp mentegetődznöm kell. Csak egy apró turistakamera volt nálunk és egyáltalán nem abban a szellemben készültek a képek, hogy valaha is publikálva lesznek közönség számára. Hozzá februárban voltunk ott, meglehetősen borongós időben – ennyit arról, hogy Kaliforniában törvénybe van iktatva, hogy a nap mindig süt, pontosabban hogy sohasem esik. A postban számos linket találtok, ahol sokkal jobb fotókat is leltek.

Nem repülőmúzeum

Ugyan a Hornet hangárfedélzetén láthatóak repülőgépek – a részletes lista itt található, ez már egyébként lényegesen több, mint amennyit mi láttunk 2003 novemberében, amikor ott jártunk –, ez nem a USS Intrepid, vagy a USS Midway. Ezek elsősorban repülőmúzeumok, a Hornet mint múzeum pedig elsősorban a hajóról szól. Ha valaki repülőmúzeumot keres, akkor félek csalódott lesz azzal kapcsolatban, amit a hajó kínál. Ellenben ha hozzánk hasonlóan, a balatoni kompoknál érdemben nagyobb vízi járművet jellemzően csak képen látott és kíváncsi rá, hogy milyen egy ilyen óriás élőben, akkor ne hagyja ki.

Persze az ember tud olvasni, valamilyen szinten talán is tudja képzelni ha látja az adatokat, hogy mennyi lehet 260 méter – ami nagyjából a hajó hossza – és 45 méter – ami meg a szélessége – de hogy ez vízen úszó tárgyként mit jelent, azt sem a képek, sem a videók nem adják vissza, az ilyesmit látni kell. Szövegben nagyon röviden össze tudom foglalni, hogy milyen: Nagy, közben pedig meglepően pici.

014.jpg

Kívülről óriási

010.jpg

A hangárfedélzet a hajó legnagyobb beltere. Az előtérben egy F-14A, Tomcat.

011.jpg

Amikor ott jártunk a legjobb indulattal is csak félhomályosnak volt nevezhető a megvilágítás. Bármiféle jobb fotóhoz legalább fotóállvány kellett volna.

015.jpg

A felszállófedélzet a két katapulttal.

016.jpg

Ahonnan a fel-, és leszállásokat, illetve a fedélzeten mozgó gépeket irányították, az Elsődleges Repülésirányítás (Primary Flight Control). Pontosabban egy része a helyiségnek.

A legnagyobb attrakció

Nyilván annak is tudatában van mindenki, hogy a Hornet egy hadihajó és nem egy vízen úszó szálloda. Számomra azért mégis meglepő volt, hogy egy ekkora tárgy belül mennyire szűk terekre van osztva. Mindenhol kiálló csövek, szerelvények, ilyen-olyan berendezések uralják a teret. Az okok nyilvánvalóak, de akkor is ez valami olyasmi, amit míg az ember meg nem tapasztal, nem feltétlenül fog fel.

020.jpg

Műtő a gyengélkedőn. Két műtőasztal…

002.jpg

 …egymás szomszédságában, egy légtérben.

003.jpg

 Legénységi szállás. Amikor cserkészek táboroznak a fedélzeten, ezt használják.

019.jpg

 Gépház részlet. Az első szó, ami beugrott róla: Analóg.

018.jpg

 A Kapitányi Hídon (Captain’s Bridge) sem feledhetjük, hogy hadihajón vagyunk. Ez a külső része…

017.jpg

 A vastag páncélozás mögött pedig a kormány és a navigációs eszközök. A helyiség neve Pilot House, aminek a szakszerű fordításával adós maradok.

Mivel hétköznap, munkaidőben jártunk ott, ráadásul februárban, talán ha tucatnyi látogatóval találkoztunk, ami abból a szempontból is remek volt, hogy az ott szolgálatot teljesítő urak nagyon ráértek velünk foglalkozni, a szó legjobb értelmében.

A bácsik – legalábbis akikkel mi beszéltünk – kivétel nélkül szolgáltak a hajón és sztorik kimeríthetetlen tárháza van a birtokukban. Azt gondolom, hogy a katonasztorik azok, amikkel egészen komoly tömegeket lehet feloszlatni, és/vagy halálra untatni, de ha ezek olyan közegben hangzanak el, mint egy hadihajó, a mesélő bemutatja, hogy mi hol és hogyan történt, máris óriási a különbség. Számomra a bácsik – ez úton is kívánok nekik jó egészséget –, az ő kedvességük, és történeteik óriási pluszt adtak az élményhez.

Két történetet megosztanék veletek – a halálra untatáson innen. Nagyon büszkén mondták, hogy a Hornet úszik, míg a többi, hasonló méretű, múzeumként funkcionáló hordozó „már mind a fenéken ül”, míg a Hornetet időnként kivontatják az öbölbe és kicsit megúsztatják. Nem akartam lerombolni a ritka madár imidzsem (Értsd: Amikor a fedélzetre léptünk, a minket fogadó úr megkérdezte, hogy honnan jöttünk.

Na, innentől kézről kézre adtak minket, kb. a „Hé, John! Képzeld, itt van két fiatalember Magyarországról! Komolyan? Ennyit utaztak és felkerestek minket? Köszönjük szépen!” stílusban. Nyilván rettentően zavarban voltam, és ugyanakkor jól is esett.) és nem mertem visszakérdezni, hogy ez mit is jelent pontosan.

Azt sejtem, hogy nem kaptak léket, de akkor mitől feneklettek meg? Felgyülemlett a kikötésük helyénél az üledék a fenéken? Hozzáértők, legyetek kedvesek és használjátok a kommentelés lehetőségét a magyarázathoz! Köszi!

Az amerikaiak egy dologhoz egészen biztosan nagyon értenek: a showhoz és hogy annak a segítségével eladjanak valamit. Később értettem meg, hogy miként jöhetett szóba a Hornettel kapcsolatban a természetfeletti jelenségek kérdése, amit azok hoztak szóba, akiket velünk együtt vezettek körbe a hajón.

Még a Wikipédia is kitér erre a fajta folklórra a hajóval kapcsolatban. Szerintem ez csak egy egyszerű – ugyanakkor zseniális – fogás arra, hogy érdeklődést generáljanak a hajóval kapcsolatban, de szóba jött.

Túravezetőink a következőt mesélték ezzel kapcsolatban: Amikor éjjel egyedül vannak a hajón – nyilván egy ekkora monstrumot nem lehet úgy bezárni, mint egy újságosbódét és otthagyni – akkor a hőmérséklet változásával az a fém, ami a kaliforniai napsütésben fürdött egész nap és kitágult, elkezd összehúzódni és ez igazán hátborzongató hangokat is képes kiadni. Éjjel, amikor a környezeti zajok hiánya miatt mindez sokkal jobban hallható, igazán vérfagyasztó tud lenni, amikor „sír a fém”.

004.jpg

A USS Hornet két Apollo küldetésben is részt vett, az Apollo 11 és 12 személyzetét is ők emelték ki a habokból Amerikai Szamoa közelében. Az űrhajósok egy ilyen, Airstream lakókocsiból átalakított karantén modulban (Mobile Quarantine Facility – MQF) tartózkodtak, míg át nem szállították őket Houstonba.

005.jpg

A háromfős legénység, két további személlyel osztozott az amúgy nem túl nagy MQF-n: Egy orvossal és egy asszisztenssel, aki főzött és takarított rájuk.

006.jpg

Én eddig is azt gondoltam az űrhajósokról, hogy kemény legények, de azért Nixonnal nehezíteni a dolgukat… Az Apollo 11 legénységét az Egyesült Államok elnöke várta a Hornet fedélzetén. (Kép: Wikipédia)

007.jpg

“Kérjük ne nyúljon a kapcsolókhoz!” Kapcsolótábla az MQF-ben, ami saját vészhelyzeti áramellátással is rendelkezett.

008.jpg

Fekhelyek és mikrosütő – ne feledjük, 1966-ot írunk – az MQF fedélzetén. Magyarországon mikor kezdtek el terjedni a háztartási mikrohullámú sütők? Az 1980-as években?

009.jpg

A Hornet fedélzetén kiállított MQF eredeti, de nem az, amit az Apollo 11 és 12 küldetésekben használtak – már az is két különböző volt -, hanem amit az Apollo 14 legénysége használt a USS New Orleans (LPH-11) fedélzetén. Az asztalon, plexivel is óvott autogram Edgar Dean Mitchell asztronautáé, aki az Apollo 14 küldetésben a holdi leszállóegység pilótája volt.

Egyik kísérőnk még azt is hozzátette, hogy egyszer átélt valamit, amitől ott, akkor nagyon megrémült. Este haladtak végig a hajón, hogy bezárjanak a látogatási idő végén. Ahogy sétáltak az egyik folyosón, a belső kommunikáció egyik telefonjának a tárcsája megmozdult. Kettesben volt egy másik úrral – egy ilyen hajó veszélyes üzem még akkor is, ha már múzeum, egyedül nem szokás kóricálni benne –, akivel összenéztek: „Te is láttad?” Aztán pár nap múlva rájöttek, hogy mi történhetett.

A hajó fedélzetén fogadnak és táboroztatnak cserkészcsoportokat. Bár a lelkükre kötik, hogy semmihez sem szabad nyúlni, a gyerekek nyilván a felnőttek háta mögött mindenhez hozzápiszkálnak. Ezek a srácok jellemzően még sohasem láttak tárcsás telefont. Valószínűleg valamelyikük tekert egyet a tárcsán, amit esélyesen már évtizedek óta nem használt senki, az megszorult eltekert állapotában és amikor legközelebb elhaladtak mellette, a léptek okozta rezgés elég volt, hogy kimozduljon és a rugó visszahúzza a helyére.

Két érzék kielégítve

Egy repülőgép-hordozó valami olyasmi, ami csak azoknak nyúlt igazi élményt, akik érdeklődnek a téma iránt. A képek és a videók még a látás nevű érzékünket sem képesek teljes egészében kielégíteni és visszaadni azt, amit élőben nyújt a hajó. Ez lehet, hogy fura lesz, de… A szaglás nevűt meg végképp nem!

A sós tengeri levegő, a fém, a festék, gépolaj fura keverékét árasztja a hajó, amit csak személyesen lehet megtapasztalni. A hallás nevű érzék azonban – nyilván – kielégítetlen marad, a hajó csendes. Az üzemelő hajó fülsiketítő lehet, a repülőgépeket indító gőzkatapultok, a leszálló gépek „irányított becsapódása” a fedélzeten, a hajtóművek üvöltése, a hajó saját motorjai… Ilyesmivel csak egy működő hordozó szolgálhat. (Mielőtt valaki megkérdezi: Igen, az ízlelés is kimaradt, legalábbis én nem próbáltam meg nyalogatni a fedélzetet.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.