Bár 1969 márciusának elején a világ még éppen a szuperszonikus Concorde üzembe helyezésén ámuldozott, ám hamarosan mindenki inkább a szovjet-kínai határra szegezte a tekintetét, és aggódva figyelte a Peking és Moszkva között kialakuló válsághelyzetet.
Az incidens nem volt előzményektől mentes: a megbonthatatlan szovjet-kínai barátság falán a hatvanas évektől repedések mutatkoztak; Kína egyre inkább igyekezett önálló, távol-keleti nagyhatalmi szerepben megjelenni, ám Moszkva ezt nem nézte jó szemmel. Mao Ce-tung a jugoszláv „különutas” politikát tekintette példaként, világpolitikai és ideológiai szempontból pedig egyre inkább megromlott a kapcsolata Hruscsovval.
1963-ban aztán a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia aláírta az első atomsorompó egyezményt, míg Kína – Franciaországgal együtt – erre nem volt hajlandó; tovább fokozódott a feszültség a két ország között.
1968-ban Kína és a Kazah SzSzK határán történt már fegyveres konfliktus, amely után a Pravda egyenesen egy esetleges Kínával szembeni atomcsapásról írt.
Egyre szaporodtak a villongások a szovjet-kínai határon, mindennapossá váltak a kisebb-nagyok fegyveres konfliktusok, amelynek az egyik legismertebb eseménye volt az 1969 tavaszán kirobbant Damanszkij-incidens.
A szovjet-kínai határon található Usszuri-folyó kicsi – méretében mindössze a Margitsziget harmada!- szigete Damanszkij (kínai neve Csenbao)
Fontos tudni, hogy ezen a területen korábban is történtek provokációk, hol egyik, hol másik oldalról (1964-től 1969-ig több, mint 4.000 esetben), ám mégis az 1969-es események váltak világszerte ismertté.
1968. nyarán kínai halászok provokálják a szovjet parti őrséget
Szovjet katonák farudakkal tartják távol a partraszállásra készülő kínai civileket
1969. március 2-án reggel – a hivatalos, szovjet verzió szerint – a szolgálatban lévő határőrök, Ivan Sztrelnyikov vezetésével vették észre, hogy kínai csapatok foglalták el a sziget nyugati részét, akik felszólításra sem hagyták el a helyszínt. Tűzharc alakult ki, amelyben a kínai katonák nem kíméltek a támadást nem kezdeményező szovjet határőröket.
Ivan Sztrelnyikov főhadnagy őrsparancsnok
Sztrelnyikov (fent) és társai holtteste. Szovjet oldalon 31 halott és 14 sebesült volt az első nap mérlege.
A sziget az ezt követő órákban többször cserélt gazdát, míg végül egy szovjet gépesített lövészegység visszaszorította a kínai egységeket.
A konfliktus képei:
Az összecsapásokban szovjet oldalról 59-en, míg kínai oldalról 71-en haltak meg, de egyes adatok szerint a kínai veszteségek elérték a 800 főt is.
Lássuk mit írt a magyar sajtó az esetről:
Dolgozók Lapja 1969. március 16. forrás
A kínaiak által elfogott szovjet T-62-es harckocsi a kínai Hadtörténeti Múzeumban
A harci cselekmények után beindultak a propaganda gépezetek, mindkét ország a másik felet vádolta a kialakult helyzetért. Miután az összecsapások folytatódtak, a szovjet oldal már „megsemmisítő válaszcsapással” is fenyegetett, ugyanakkor Peking egy 1860-as szerződésre hivatkozott, amely szerint Kínáé a sziget.
A pekingi szerződés ugyan nem rendezte a folyami szigetek kérdését, de a meder középvonala alapján a Damanszkij egyértelműen Kínához tartozott. Más kérdés, hogy a cári Oroszország ezt nem vette figyelembe és az akkori erőviszonyok alapján egyszerűen kitolta a határvonalat a kérdéses területen. A kialakult helyzetet a Szovjetunió egy 1951-ben Kínával aláírt egyezményben erősítette meg.
Ebben a feszült időszakban aztán – némileg váratlanul -, 1969 szeptemberében mégis enyhülés jelei kezdtek mutatkozni és a két fél tárgyalóasztalhoz ült.
Alekszej Koszigin a szovjet tárgyaló fél. A fagyos viszonyra jellemző, hogy a megbeszéléseknek a pekingi repülőtér adott helyet.
A végső szót Gorbacsov mondta ki 1991-ben: Moszkva tudomásul vette, hogy a sziget fölött Kína gyakorolja a hatalmat és ezt szerződésben is rögzítették, igaz a határvitát véglegesen csak 2004-ben rendezték. A sziget neve Drága-sziget lett, 2008-tól pedig már természetvédelmi területnek számít.
Emlékhely a szigeten
