A francia főváros vizeldéi
Charles Marville (1813-1879) francia fotós az 1850-es években kezdte pályafutását. Az idő tájt kezdődött a Haussmann báró nevével fémjelzett párizsi városrekonstrukció, amely haussmannizáció néven ment át a köztudatba és célja a régi, középkori hangulatú városrészek modernizálása volt. Ezek elsősorban a sikátorok, a veszélyessé váló több száz éves épületek, környékek lebontását, átalakítását jelentette. Ennek részeként kerültek elhelyezésre a városban a nyilvános illemhelyek, amelyek kizárólag a férfiak számára készültek. Főleg a régi és az új város közötti kontrasztot fotózta Marville 1865-től 1875-ig és ennek részeként sok illemhelyről, azaz nyugodtan mondhatjuk hogy vizeldéről is készültek képek.
Ezek a sokszor minimalista, máskor egészen magas építészeti értéket képviselő, sokszor a korukhoz hűen túldíszített WC-k csakis a férfiak kisdolgain voltak hivatottak könnyíteni. Szerencsére a bűzt még akkor sem lehetett a fotón megörökíteni, mert bizony ezen objektumok környéke igencsak szaglott.
A belvárosban leggyakrabban ilyen vizeldéket láthattunk:
Középen paraván de alul-felül kilógott a delikvens, hogy minden járókelő kellőképpen gyorsan azonosíthassa :).
Puritánabb verzióban. A paraván néha még alacsonyabb:
Ugyanaz téli üzemben. A rossz idő jövetelével tetőt szereltek a paravánra:
A „komfortosabb” házikók is igen sokszínűek voltak:
A leghíresebb, a Kis Pisi Palota. Nem vicc. A köznyelv Petite Palace Pipi-ként emlegette:
További egyszerűbb kivitelű vizeldék:
A végére hagytam a legpuritánabbakat. Itt semmi sem takarta a dolgát végzőket:
Bár az illemhelyzet ma sem mindig rózsás, azért jusson eszünkbe egyszer-egyszer hogy manapság már szerencsére nem egy paraván mögé kell beállnunk a nyílt utcán. 🙂
