Buster Keaton (1895–1966) az amerikai némafilmkorszak híres színésze, filmproducere, forgatókönyvírója és filmrendezője volt.
Keaton a legmerészebb gegeket is rezzenéstelen arccal tudta előadni s ezzel közönségét a hangnélküli fimben megnevettetni. Csak a legritkább esetben szorult trükkök segítségére, akkor is beépítette ezeket poénjaiba. Gegjei azonban üresek lennének Buster egyénisége nélkül.
Színészként 127 filmben játszott és 48 filmet rendezett. Klasszikus művei a Navigátor (1924), A generális (1927) és az Ifjabb Gőzhajós Bill (1928). Harold Lloyd-dal ellentétben Keaton sosem használt dublőrt. Két veszélyes jelenete is majdnem halálát okozta. Amikor egy kétszintes ház teljes homlokzata rádőlt és ő egy ablaknak köszönhette életét. E jelenetben az ablakpárkány végigkarcolta a hátát; majd csigolyatörést szenvedett a Generális című filmjében a fejére zúduló tonnányi víztömegtől.
A hangosfilm bevezetése gyorsan véget vetett karrierjének. Az MGM fizetett alkalmazottja lett és elveszítette alkotói szabadságát. 1932-ben Natalie Talmadge-dzsal kötött házassága is felbomlott. Élete utolsó 25 évében a megélhetésért küzdött.
Nehéz volt megélnie, hogy elfelejtették, de 1965-ben a csaknem hetven éves Keaton meghívást kapott a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol zajos taps és ünneplés fogadta. Néhány hónappal később hunyt el rákban, de boldogan.
Most emlékezzünk gegjeire ezzel a best-of kisfilmmel:
