1989. december 15-én kezdődött és tartott 10 napig a Ceausescu-rezsim megbuktatása, amelyet a diktátor sem élt túl. A kommunista diktatúrák közül egyedüliként a román rendszer megdöntése torkollott fegyveres összecsapásokba 1989-ben.
Az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu mindig is különbözött a keleti blokk vezetőitől; független, nacionalista politikája, a Varsói szerződésből történő kilépése, a csehszlovák megszállás elítélése már-már elfogadottá tette őt a nyugati világ szemében (van olyan vélemény, miszerint ez kitervelt volt, hogy a nyugat elhiggye, lehetséges szövetségest találhatnak a keleti blokkban – Jtom).
Románia részt vett a kommunista blokk által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpián, sőt még az ország államadósságát is megpróbálta visszatörleszteni.
Megvolt ugyanakkor minden olyan szokása, amely egy diktátornak lenni szokott: megalomán építkezések, fényűző, pazarló életmód.
A palota, amely a világ második legnagyobb középülete a Pentagon után, amelynek építése 1984-ben kezdődött el és amelyhez több mint egymillió tonna márványt használtak fel.
A 80-as évek közepére „az államadósság elleni harc” egyre nehezebb életkörülmények közé taszította a lakosságot: üres élelmiszerboltok, állandósuló üzemanyag- és fűtéshiány, akadozó a víz- és áramszolgáltatás nehezítette a lakosság életét. Az ellátási problémák okozta elégedetlenség már 1987-ben tetten érhető volt, amikor felkelés tört ki Brassóban, ám ezt a katonaság leverte és megtorolta.
1987-ben Brassóban már tüntetések kezdődtek, de ezt még csírájában elfojtotta a hatalom.
1989-re ez az állapot már robbanás közelivé vált: a „Kárpátok Géniusza” az egy évvel korábban meghirdetett falurombolás politikájával végképp maga ellen fordított mindenkit és érezhető volt, hogy már csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy változás kezdődjön el (A képen Bözödújfalú temploma, amelyet a falurombolás részeként árasztottak el).
A változást végül Tőkés László temesvári református lelkész kilakoltatása indította el. Tőkés 1986-ban lett lelkész a városban és 1989-ig rendszeresen felszólalt a falurombolás ellen, melynek következtében megfosztották szószékétől és el akarták távolítani a városból. Az ebből kialakuló ellenállást tekinthetjük a román forradalom első lépéseként.
Tőkés kilakoltatásának hírére hívei megjelentek a házánal, hogy így akadályozzák meg a lelkész eltávolítását.
A kilakoltatás hamarosan a rendszer elleni tiltakozássá alakult, szerte a városban tüntetések kezdődtek. A tiltakozók száma folyamatosan nőtt, a rendfenntartó erőknek csak vízágyúval és könnygázzal sikerült megfékezniük a tümeget. December 17-ére újra több ezer ember gyűlt össze és ekkor már a fegyverek is előkerültek: a karhatalom a Tanács épületébe is benyomuló tüntetők közé lőtt. December 18-ára Temesváron gyakorlatilag szükségállapot uralkodott.
Az ekkor kezdődött harcok a következő napokban tovább folytatódtak. A tüntetők a kijárási tilalmat semmibe véve tovább folytatták tiltakozásukat, a hatalom pedig még erőszakosabb módon lépett fel: a Securitate egységei is megjelentek és megtorló akciókba kezdtek.
A Securitate
A Securitate (Állambiztonsági Osztály) az 1948-ban alapított román titkosszolgálat volt. Története 2 szakaszra bontható: kezdetben a hatalom megszilárdításában „segédkezett”, ekkor mintegy 180 ezer embert internáltak, küldtek átnevelő táborokba. 1965 után pedig a félelem helyett a terror eszközével élt az Állambiztonság. A rendelkezésre álló adatok szerint a Securitate létszáma jóval kisebb volt, mint amit a lakosság gondolt: az 1950-es 5 ezres létszám 1989-re 15 ezerre nőtt. Ezen kívül 38 ezer fő tartozott az állambiztonsági erőkhöz, de az összlétszám így is messze elmaradt például a keletnémet Stasi 95 ezres létszámától. Ugyanakkor az informátorok száma 400 ezer fő volt Romániában, szemben a keletnémet 100 ezres létszámhoz képest. Ezekből az adatokból is jól látszik, hogy a belső ellenállás igen korlátozott tudott csak lenni ezekben az időkben Romániában. Becslések szerint a Securitate ténykedése mintegy 200 ezer ember halálához járult hozzá. Tőkés László titkos megfigyeléséről fennmaradt fotók, amiket a Securitate készített: |
Ceausescu ez idő alatt nem mondta le korábban egyeztetett iráni útját, így december 17. és 20. között nem tartózkodott Romániában.
Eközben a forradalom fokozatosan terjedt tovább, mind több és több városban kezdődtek tüntetések, tiltakozó akciók. A Securitate egyre kegyetlenebb akciókba kezdett, voltak városok, ahol a kórházakban fekvő sebesültekért mentek és gyilkolták le őket.
December 20-án Ceausescu visszatért Iránból és tévébeszédet tartott:
nava.hu
Egy nappal később nagygyűlést szervezett, ahol elítélte a temesvári eseményeket. Már beszéde alatt is történtek váratlan események, ahogy az alábbi videón is látszik (2:30-tól):
Mindezek ellenére végig tudta mondani a beszédét, de ezután a tömeg nem ment haza, sőt mind többen érkeztek az utcákra. Rövidesen összecsapások robbantak ki, melynek eredménye 49 halott és 500 sebesült volt.
Mind több városban kezdődtek fegyveres összecsapások.
December 21. Kolozsvár, Szabadság tér. A hadsereg tüzet nyit a tüntetőkre, 24 halott és 56 sebesült. Néhány fotó az első percekből:
Mindezekből jól látható, hogy szerte Romániában egyre több helyen kezdett kicsúszni a hatalom a Vezér kezéből. Összecsapások voltak Nagyváradon, Aradon, Kolozsvárot, Nagyszebenben, Marosvásárhelyen és Brassóban is. Ceausescu ugyanakkor még mindig hitt abban, hogy a nyári kínai történésekhez hasonlóan, itt is fenn tudja tartani a rendet. December 22-én hajnalra a rendőrség, a katonasággal karöltve sikeresen meg is tisztította a fővárost, kiürültek az utcák.
Temesváron is zajlottak az esmények: reggel 7 órakor hatalmas tömegek indultak a belváros felé, a peremkerületek gyáraiból, lakótelepeiről, sikeresen áttörték a rendőrkordonokat és megtöltötték a központi teret.
Vasile Milea védelmi miniszter ekkor, december 22-én követett el öngyilkosságot. Nem adott tűzparancsot és Ceausescu árulónak nevezte.
Teljes káosz mutatkozott ekkor a román pártvezetésben: Ceaușescu megpróbált még egyszer a néphez szólni, de látva a teljes ellenállást helikopterrel elmenekült a fővárosból.
Nem sokáig tartott a menekülésük ugyanis légtérzárat rendeltek el, így Târgoviște-ben le kellett szállniuk. Egy ottani kutatóállomás dolgozói értesítették a felkelőket a diktátor hollétéről. Nem sokkal később elfogták őket.
A fővárosban és az ország jó néhány nagyvárosában a katonaság átállt a tüntetők oldalára, ugyanakkor a Securitate egységei továbbra is folyamatos veszélyt jelentettek. Az áldozatok száma folyamatosan nőtt.
Előfordult ugyanakkor, hogy Securitate tagokat a tüntetők lincseltek meg
A december 22-én elfogott Vezért és feleségét 3 nap rejtegetés után december 25-én rögtönítélő bíróság elé állították és halálra ítélték. Az ítéletet azonnal végrehajtották.
https://www.youtube.com/watch?v=OY_cWGmfOrg
A harcok a kivégzés után még néhány napig folytatódtak, de december 28-ára teljesen megszűntek.
A Román Forradalom halálos áldozatainak száma 1.104 fő, a sebesülteké 3.352 fő. Az 1989-es eseményeket illetően azóta is több elmélet született, egyesek forradalomként, mások külföldi támogatást élvező puccsként, megint mások államcsínyként értékelik az eseményeket. Ami biztos, hogy valódi felelősségre vonások nem, vagy csak nagyon későn (2008-ban ítéltek el 15 évre két tábornokot) és nagyon kis számban történtek, a korábban hatalmon lévő párttagok közül nagyon sokan szerepet vállaltak azt ezt követő évek kormányaiban is.
A forradalom és az azt követő napok eseményei (magyar is) a NAVA archívumában megtekinthetők.
Izak2