A két héttel ezelőtti blogposzt úgymond folytatásaként ezúttal kicsit bővebben és több információval térünk ki a számítástechnika és a videójátékipar néhány mozzanatára a hirdetéseiken keresztül.
Hogy történelminek is nevezhető legyen, a hatvanas évek végétől csak a kilencvenes évekig, egyes esetekben a kétezres évek elejéig jutunk el – nem kizárólag az itt megismert kronológiai sorrendben, hanem bizonyos témák szerint.
Az első hőskorszak
A videójáték konzolok második generációjának tekintett időszakban (1976-83) az ismert Atari 2600 mellett más hardverek (és gyártók) is próbálták megvetni a lábukat a piacon (inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel).
A Magnavox Odyssey 1972-ből, az első kereskedelemben kapható otthoni videójáték-konzol volt – igazából a tévé képernyőjén vezérelt fénypontok és vonalak voltak az ismérvei, valamint a képernyőre helyezhető, a grafikát jelentő áttetsző színes fóliák, amelyekkel értelmet nyertek ezek a fénypontok 🙂
Az 1978-ban megjelent Magnavox Odyssey2 már jelentősen fejlettebb és elterjedtebb konzol volt (Európában pl. Philips Videopac G7000 néven), ennek egyik hirdetése látható itt.
Voltak olyan termékek, amelyek a korszak több gépén is használhatóak voltak. Ilyen volt a Gameline szolgáltatás, amelyet 1983-ban indított a Control Video Corporation (a későbbi America Online, majd AOL). A szolgáltatás segítségével telefonvonalon keresztül játékokat lehetett letölteni (1 dollárért, több tucatnyi címválasztékból), amelyekkel a konzol kikapcsolásáig, vagy új játék letöltéséig lehetett játszani.
A Mattel Intellivision konzol egyik kiegészítőjének „Atari-csipkelődő” hirdetése; az Intellivision voice synthesis module használatával egy maroknyi (4 készült, mielőtt kiderült, hogy bukta a kiegészítő) játék képes volt „megszólalni”, beszédszintézis segítségével. Tehát csukott szemmel is rájöhetünk, mivel játszunk 🙂
Az Atari2600 konzolnak rengeteg(!) hivatalos és nem hivatalos klónváltozata készült jobb-rosszabb képességekkel.
A klónozásban ismert(?) Brazíliának is volt egy-két ilyen terméke. Ezek közül az egyik a Dynacom cég Megaboy Compact (Educational Video System) konzolja volt – egy vezetéknélküli technológiával elérhető kézikonzol, amelynek képét a TV jelenítette meg. A csomag része volt egy, az A2600-hoz képest nagy terjedelmű (64 kByte itt elég sok) oktatószoftver is, iskolai tantárgyak „oktatására”.
Hírességek reklámban
Híres személyeket egy-egy termék reklámarcaként már több évtizeddel ezelőtt is többször alkalmazták. Ezekből mutatunk be most egy maroknyit.
A korábbi, időrendi sorrendet felállító posztban már volt szó róluk; avagy a Commodore VIC-20 számítógépről és William Shatner személyéről. A Commodore 1981-ben megjelent gépe volt az első, amelyből több, mint 1 millót adtak el- még úgy is, hogy az 1982-ben megjelent Commodore 64 még ezt is túlszárnyalta (miután beindult egy év múlva az igazi dömping), így az előd gyártását hamarosan le is állították.
Talán nem mindenkinek ismerős a képen látható nő; ő Elvira. Elvira a nyolcvanas években az amerikai Fright Night tévés horror-show (alacsony költségvetésű horror és sci-fi filmek) háziasszonya volt. A szemmel látható adottságai miatt is hamar ismertté vált Cassandra Peterson által megformált karakter emellett több videójáték, képregény alanya is volt.
Ezen a képen egy szoftvertervező-fejlesztő alkalmazás hirdetése látható amúgy 1991-ből 🙂
Bill Cosby, akinek manapság kisebb gondja is nagyobb
A Texas Instruments számítógépes üzletágának 1981-es terméke, a TI-99/4A látható ebben a hirdetésben Bill Cosby szereplésével.
Itt Isaac Asimov író látható, amint az amerikai Radio Shack cég 1980-ban megjelent TRS-80 Color computer (1) számítógépét promotálja. A TRS-80 egy több generációt is megélt számítógép volt, amely később más hardvereket is ihletett, többek között TRS-80 klónokat is.
Pl. a magyar HT-1080Z is egy ilyen TRS-80 alapú klónból, a hong-kongi EACA Video Genieből alakult tovább.
Az 1983-as Spectravideo hirdetésen Roger Moore látható, még James Bond korából. A japán Microsoft-féle egyesített számítógépes szabvány, az MSX alapját a Spectravideo SV-328 gép adta (lásd a hirdetésben az SV-318 géppel együtt). Bár a gépet az új MSX szabványra teljes mértékben felkészítettnek hirdették (hiszen onnan indult), valójában a kezdetekben több oda írt játékprogram sem futott rajta. A fejlettebb SV-728-as változat megjelenéséig ún. converter crackerek is ügyködtek a hibásan működő programok MSX-SV konvertálásain.
A nyugat-európai (brit) piacokon is megjelent gépet valószínűleg inkább egy arrafelé jól ismert arccal szándékoztak eladni – a gépek összehasonlításánál látszik, hogy számos brit gyártmányú számítógéppel kerültek egy táblázatba.
Keleti nyitás
Mivel az MSX-re tértünk ki utoljára, folytassuk pár japán hirdetéssel, amelyek olykor nyugati tekintetben kissé eltértek a szokástól. Most nem ilyenekre kerül sor (abból inkább videóposzt lenne), de információk itt is lesznek mellékelve.
Az MSX 1983-as szabványának megfelelően körülbelül 20 cég gyártott számítógépeket (ezek listája a későbbi szabványokra, 1990 környékére 1-3 gyártóra olvadt). A hirdetésben szereplő Sony HB-75 (Hit Bit) zavaróan kicsi méretű képe mögött egy figyelemfelhívó hölgy látható, a kép negyedét pár egyéb információ teszi ki.
A japán Super Famicom (máshol Super Nintendo) konzolhoz kapcsolodó helyi szolgáltatást reklámozó hirdetés, méghozzá 1997-ből. Az 1995 és 2000 között működött rendszer a konzolhoz kapcsolható műholdas modem volt, a Satellaview. A St.Giga nyújtotta (első műholdas rádiószolgáltatóként) adatokat a beltéri egységet keresztü fogta a modem. A sugárzott jelek gyakran megjelenés előtti programokat, versenyjátékokat, szöveges és olykor hangos magazinokat tartalmaztak.
A hirdetés képei a Zelda BS változatából vannak kiszedve (a BS elnevezés az itt sugárzott változatú játékra utal).
Az 1987-ben megjelent NEC PC Engine konzol egy évvel későbbi CD-lemezes kiegészítőjével; PC Engine CD-ROM2.
A kis képek egyikén látható a Fighting Street, amely a Street Fighter sorozat első részének (1987, játéktermi gép) egyedüli otthoni konzol-átirata.
Játéktermi akciók
És ismét egy kategóriaátkötés, vagyis a játéktermi arcade gépeknek is volt bőven reklámja. Itt és most három kerül megmutatásra, de a lényeg átjöhet belőlük…
Ikari Warriors Nintendo Famicom és MSX változat, japán flyer, 1986-ból – a nyugati hirdetések és egyéb változatok máshogy néztek ki, tehát itt egy helyi piacra szánt változat készült.
A Konami cég a nyolcvanas években az amerikai piacra szánt hirdetésekben újra és újra visszatért a „katonai szerkóba” öltöztetett csinibabák alkalmazásához – gyakran szinte ugyanolyan szerelésben 🙂 Mivel ezek a játékok pörgős játéktermi akciók voltak, a forgalmazóknak és a játéktermeknek szánt hirdetési anyagokon bőven elfértek…
A Konami újabb gépének a korszakismertetőnek is beillő hirdetése: a jellegzetes bajuszok, a feltűrt ingujj, no és persze a tarka fürdőruhában feszítő lányok – minden helyben van egy kis akcióhoz titkosügynökként!
Családi fotók
Valahogy a marketingesek (vagy a cégek) minden áron azt próbálták az emberekbe (vásárlókba) sulykolni, hogy ha megveszik az otthoni számítógépet, videójátékot, akkor az a család minden tagjának izgalommal teli örömöt okoz. Vagy legalább azoknak, akik odaférnek a kontrollerhez, és nem csak nézői az eseményeknek.
A fentebb már megemlített Odyssey2 – avagy otthon maradni nagy buli.
Az 1982-es konzol, a GCE/Milton Bradley által kiadott Vectrex egyedi a maga nemében. A közel 23 centiméter átmérőjű monitoron a korszakban használt sprite-megjelenítés helyett vektorgrafikás (mintha az objektumok körvonalait látnánk)játékok jelentek meg (kb. 30 féle). A képernyő fekete-fehér színvilágát a felhelyezhető játékfüggő színes fóliák dobták fel. A hardverhez jelent meg fényceruza és 3D szemüveg kiegészítő is (a világon az első) is.
Az egyik legismertebb NES (Nintendo Entertainment System) reklám, a családos témakörben. Az már egy másik dolog, hogy hemzseg az egész a hibáktól: a konzol be sincs kapcsolva, az éppen „futó” Super Mario Bros játékkal nem lehet egyszerre ketten játszani, azzal a játékkal, ami be sincs rakva a gépbe! Az már csak futó hiba, hogy az egyik játékos, sőt az anyuka sem a képernyőt nézi igazán 🙂
Sega vs. Nintendo
A kilencvenes éveket eluraló színkavalkád a Sega és a Nintendo közti „harcot” is jellemezte. A Sega híres „Sega does what Nintendon’t” (a Sega megteszi, amit a Nintendo nem, némi szójátékkal) kampánya volt még a korszak hirdetéseiben említésre méltó.
Az említett „Nintendon’t” reklám egyik példánya, az új szlogennel.
Érdekes, hogy itt szövegben nem említik a Nintendo nevét, de ahogy mondani szokás, egy kép többet ér…
A kissé fura szlogen a Sega Megadrive CD alapú kiegészítőjének hirdetése (ahogy az alapkonzol Amerikában a Genesis, illetve máshol a Megadrive nevet kapta, úgy jutott a kiegészítőnek is két név: Sega CD és Mega CD). Az 1992-93 években megjelent kiegészítő segítségével természetesen CD-alapú játékok futtatása is lehetővé vált, ugyanakkor egyéb grafikai fejlesztések is. A kiegészítőt leginkább az FMV (Full Motion Video) gyenge minőségű filmbetétek tették ismertté, illetve az egyik játék (Night Trap), amelynek sajtó- és szenátusi visszhangja után nem sokkal jött létre az ESRB (vagyis „szórakoztató szoftvereket minősítő tanács”).
Családon belüli erőszak
A Sega Megadrive utolsó kiegészítőjére készült verekedős játék, a Virtua Fighter érdekes hirdetése. Az 1994 végén megjelent 32X konzolkiegészítő feladata a több éves hardver képességeinek fejlesztése, egyfajta átmenetként az új, 32 bites konzolok előtt (Sega Saturn). A kiegészítő nem bizonyult teljesen üzleti sikernek, így már 1995 őszén az utolsó erre készült program is megjelent – majd hamarosan a kezdetben 160 dolláros ár 99-re csökkent, később pedig néhol a készletürítés jegyében 20 dollárra esett.
A Nintendo Gameboy kézikonzolra több játékot is kiadó Hudson Soft hirdetése, 1993 környékéről.
„Csak ne mosolyogj, amikor szobafogságra ítélnek…”
A híres Nintendo kézikonzol több változatot és fejlesztést is megért – ezek közül az 1989-es eredetijének 1998-as, fejlettebb, visszafelé is kompatibilis színes kézikonzolja volt a Gameboy Color.
A hirdetés ezen kütyük elérhető színvilágából mutat be néhányat a Nintendo Play it loud! hirdetési kampány keretében- ha összeszedünk minden alap, egyedi kiadást, különleges kiadást és Pokémon változatot, akkor kb. több mint 35 fajta GBC található különféle színekben és logókkal.
A Gameboy 1996-os Gameboy pocket változata elődjénél nevéből adódóan kisebb volt, ugyanakkor energiatakarékosabb is, jóval láthatóbb képernyővel. A hirdetés értelmezése pedig valószínűleg elég egyértelmű.
Bónusz, avagy korhatáros tartalom
A blognak megfelelően a témában „korhatáros” tartalomnak (viccesen) tekinthető hirdetések kerültek a poszt végére. Ahogy régen mondogatják, nőkkel szinte mindent el lehet adni, nincs ez másként itt sem.
A korábbi vonalat vitték tovább a Gameboy-vonallal együtt: a Gameboy Advance SP 2003-as konzolváltozat a „második legjobb dolog, amit sötétben lehet csinálni”. Az persze nem derül ki a képen, hogy az első dolog helyett vagy után 🙂
Hasonló vonalat képvisel az 1995-ös Sega Saturn hirdetése is – amin kívül SEMMI NEM SZÁMÍT.
Az egyébként remek Defender of the crown játék ajánló hirdetésének nagy részét egy sóvárgó hölgyemény foglalja el, de ne menjünk el a multiplatform játék „actual screen” szövegei mellett sem 😀
Két brit lány promotálja a Spellbound adaptor nevű Super Nintendo kiegészítőt. Ennek segítségével amerikai és japán gyártmányú NTSC szabványú játékokat lehetett használni az európai (illetve brit/ausztrál) PAL szabványú konzolon.
A két típusú szabvány nem csak a képfelbontásban, képpontfrissítési frekvenciában és egyéb jellemzőkben, hanem még a cartridge méretében is különbözött – szóval az adapter jól jött a felhasználóknak.
„Emlékszem amikor még rólam nem tudta levenni a kezét.”
A NEO-GEO (AES) konzol újdonsült tulajdonosa már nem figyel az asszonyra, mert immár az 1991-ben megjelent konzol rabja.
És hogy ne csak nőket mutogassunk, íme egy Apple hirdetés 1980-ból, amely egy esszéírási versenyről tudósít. A téma az volt, hogy ki milyen fura és érdekes módon használja az Apple számítógépét. Segítségül és ösztönzőnek ők is mutattak egy megvalósítási példát 🙂
