Seattle a huszadik század elején
Seattle a huszadik század fordulójához közeledve azon kapta magát, hogy az Államok északnyugati csomópontja lett. A lakosság hirtelen növekedése a város terjeszkedését hozta magával, azaz csak hozta volna, hiszen a település geológiai adottságai miatt nem igazán volt erre alkalmas.
Rengeteg kisebb hegylánc szabdalta volna nehezen átjárható részekre a terjeszkedő települést, éppen ezért a város vezető mérnöke R. H. Thomson elképesztő méretű tereprendezést álmodott meg.
Az 1889-es – a város belvárosát teljesen megsemmisítő – tűzvész utáni újjáépítést is eredeti módon álmodták meg. Nem bontották el a romokat, hanem a környező dombokat elbontva, egész egyszerűen egy körülbelül hat méter magas feltöltéssel megemelték a terep magasságát, alatta hagyva az eredeti utcaszintet.
Ha már belekezdtek a dombok elhordásába, akkor Thomson megragadta a soha vissza nem térő alkalmat arra, hogy a terjeszkedő város előtt utat nyisson a környező beépíthető területek felé.
A hegyek elhordása mellett tavakat töltöttek fel, folyókat és vízfolyásokat tereltek el. A harminc év alatt – amíg a gigantikus munka tartott -, csaknem 50 millió köbméter földet mozgattak meg, a kezdeti időkben kizárólag emberi erővel. Ideiglenes sínpárokat fektettek le, a vasutat hívva segítségül. Az alábbi képeken a hatalmas munka fotóit láthatjátok.
