A II. világháború krónikája - 1939 szeptember (18+!) - 1.

Lengyelország lerohanása és felosztása – 1939. szeptember

A híres fotó színesben. Ha Lengyelország lerohanásáról van szó, hajlamosak ezzel a képpel illusztrálni a német csapatok lengyel határátlépését. Valójában a fotó nem szeptember 1-jén készült, hanem két héttel később 14-én és nem a német-lengyel határon, hanem Danzig szabad város határán Kolibkinél, kimondottan propaganda célra.

Természetesen a háború nem az első lengyelországi puskalövéssel kezdődött. Amikor az első német tankok átgördültek a lengyel határon, addigra már számtalan esemény megtörténte vezetett a tevőleges háborúhoz. Gondoljuk csak az Anschlussra, a Cseh-Morva protektorátus megalakítására, az Első bécsi döntésre, vagy a Német Birodalomban és Olaszországban végbement szélsőséges megnyilvánulásokra. Ezekről is olvashattok nemsokára, mintegy visszatekintésként az előzményekre.

Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy a második világháború, az első világháború lezárásával már elkezdődött. Az akkor Németországra kényszerített feltételek elkerülhetetlenül generálták az eseményeket egy további háborúhoz. Hitler keleti területszerzési álmai – a végtelen orosz sztyeppék, mint német élettér – mellett meg kívánta valósítani a Franciaország elleni revansot és Anglia elpusztítását, de legalább is lefegyverzését. Később ez a kétfrontos háború vezetett szükségszerűen Német Birodalom bukásához.

Mégis ha a háború előtti utolsó heteket, napokat vizsgáljuk és keressük az okokat, láthatjuk, hogy a politikai sikerei teljében lévő Hitler kétségbeesve próbált ürügyet találni keleti szomszédjának lerohanására, amit végül néhány elszigetelt provokációra fogva indított el.

Előbb azonban – belátva, hogy immár puskalövés nélkül nem foglalhat el további területeket – 1939 nyarának végén Hitler döntő lépésre szánta el magát. Javaslatnak álcázott ultimátumban követelte a lengyel kormánytól Danzig azonnali átadását és a Kelet-Porosz német területtel való szárazföldi összeköttetés biztosítását – egy német autópálya és vasútvonal engedélyezését – lengyel területeken.

Az ultimátumot – nyugati segítségben bízva – a varsói kormány elutasította, így augusztus végére Hitler kitűzte a támadás megkezdésének időpontját és az azt megelőző megrendezett provokációk előkészítését.

Gleiwitz és a többiek

A megrendezett provokációk a „Himmler művelet” néven futottak a német titkosszolgálatok (az SD, az Abwehr és a Gestapo) „gondozásában” és azt a célt szolgálták, hogy a németek által saját területükön elkövetett provokatív cselekményeket a lengyelek nyakába varrják, ezúttal szolgálva ürügyül a „válaszlépésekre”.

Ezek a következők voltak:

a legismertebb: a német gleiwitz-i rádióadó megtámadása
egy német vámépület elleni támadás Hochlindenben
a stratégiailag fontos Jablonków vasúti alagút elleni támadás (ez a cseh-lengyel határon volt)
egy erdészház elleni támadás Pitschen-ben
a neuberschtisch-i kommunikációs állomás elleni támadás
az Alt Eiche-i vasútállomás elleni merénylet

A gleiwitzi rádióadó elleni merénylet szolgált amolyan kirakateseményként, hiszen a külföldi (köztük brit és amerikai) újságíróknak is megmutatták a helyszínt.

A gleiwitzi rádióadó épületei

1939. augusztus 31. éjszakáján lengyel szabadcsapatokéhoz hasonló ruhába öltözött német ügynökök támadták meg és foglalták el az akkor Németországhoz tartozó felső-sziléziai Gleiwitz városkában működő adótornyot. Alfred Naujocks SS Sturmbannführer öt vagy hat embere élén behatolt az adótorony épületébe, a személyzetre pisztolyt fogtak és a pincébe zárták őket, majd megszakították az adást, és egy párperces, lengyel nyelvű felhívást olvastak be:

Alfred Naujocks SS Sturmbannführer

„Figyelem! Figyelem! Itt Gliwice beszél. Az adó lengyel kézben van. … Elérkezett a szabadság órája…” a négyperces üzenetet a „Sokáig éljen Lengyelország!” felkiáltással fejezték be.

Az akciót megelőző nap a Gestapo letartóztatta a német állampolgárságú sziléziai, Lengyelországgal szimpatizáló aktivista Franciszek Honiokot, akit szintén lengyel ruhába öltöztettek, méreginjekcióval kivégeztek. A holttestet lőtt sebekkel a helyszínen hagyták, majd a német ügynökök elhagyták az adótornyot és visszatértek Németországba.

De nem mindegyik provokációs akció végződött ilyen sikerrel. Az egyik gyakorlatilag viccbe fulladt, lévén, hogy Hitler az előzőleg kitűzött augusztus 26-i – a háború megkezdését jelző – időpontját az utolsó pillanatban módosította szeptember elsejére. Azonban a már 25-én elindult provokatőrök és kommandósok nem mindegyikét sikerült visszahívni.

Így járt a stratégiailag igen fontos Varsó-Bécs vasútvonalon lévő Jablonków-alagút elleni kommandóakció Abwehr különítményének vezetője Hans-Albrecht Herzner hadnagy is. Ők a parancs szerint megkezdték az akciót és bár a lengyelek által aláaknázott alagutat nem tudták elfoglalni, de Mosty állomást igen.

Hans-Albrecht Herzner hadnagy és emberei

Kínos visszavonulásuk után Eugen Ott őrnagy a Zsolna környéki német parancsnokság vezetője hivatalosan kért elnézést a szomszédos terület lengyel parancsnokától Józef Kustroń tábornoktól, mondván egyik renegát egységük önhatalmúlag cselekedett. Az alagutat végül szeptember 1-én reggel 6 órakor – 75 perccel a német hadigépezet megindulása után – robbantották fel Witold Pirszel mérnök-ezredes emberei.

A módosított időpontban azonban 1939. szeptember 1-én hajnali 4.45-kor megindultak a német csapatok Lengyelország ellen. Németország Lengyelország ellen 1,8 millió katonát, 2800 tankot, kb. 3000 repülőgépet valamint 10 000 ágyút vetett be.

Német gépesített egységek Varsóban egy gyönyörűen újraszínezett fotón

A háború első fázisának képei az alábbi mozaikgalériákban (majd’ minden képhez tartozik képaláírás is):

Lengyel ellenállás képei:

Varsó közelében:

A Harmadik Birodalom Lengyelországot a területén élő német nemzetiségűek ellen elkövetett etnikai tisztogatással is vádolta. Erről azóta sem bizonyosodott be, hogy valóban megtörténtek volna a háború megindulását megelőzően, ám tényszerűen dokumentálható a szeptember 1-je utáni eseményekben. Tény hogy miután a német csapatok átlépték Lengyelország határát, több ízben követett el a lengyel lakosság spontán pogromokat a német kisebbség ellen. Mintegy 3.400-an haltak meg ezekben a támadásokban.

A külföldön élő német nemzetiségűek Lengyelországban is létrehozták a két világháború között a Selbstschutz nevű félkatonai szervezetet, amely a német ajkúak védelmét volt hivatott szolgálni, természetesen az Vaterland támogatását élvezve. A fent említett spontán pogromokat természetesen a Selbstschutz megtorlásai követték. Bizonyítékok híján nehéz utólag megállapítani az áldozatok számát és a „Ki kezdte?” kérdés is megválaszolhatatlan. Az alábbi galériában a lengyelországi németek ellen elkövetett kegyetlenségek képei láthatóak.

Varsó ostroma

Háború Kelet-Lengyelországban:

További fotók Lengyelország lerohanásáról

Lengyel megadások képei

Szeptember 17-én Lengyelország keleti határait a Vörös Hadsereg 650 ezer katonával és 5000 tankkal átlépte két helyen: a fehérorosz és ukrán fronton. A szovjetek ezzel teljesítették a Molotov–Ribbentrop-paktum-hoz csatolt titkos záradék határozatait. Az agresszió hivatalos oka a Kelet-Lengyelországban élő ukránok és fehéroroszok védelme, valamint a lengyel nép háborútól való megóvása volt.

A lengyel Határvédelmi Hadtest nem tudta feltartóztatni a támadást. Edward Rydz-Śmigły marsall még szeptember 17-én, a román határon kiadta a parancsot, hogy a hadsereg a legrövidebb úton kivonuljon Romániába és Magyarországra. Nem adott ki viszont egyértelmű parancsot a harcra a szovjet hadsereg ellen, a kormány és az elnök pedig hivatalosan nem hirdettek ki háborút Lengyelország és a Szovjetunió között.

Ez zavart idézett elő a katonák és parancsnokok között, aminek következtében kb. 250 ezer többségben nem ellenálló katona és tiszt fogságba esett. Közülük több mint tízezret lemészároltak Katynban.