Történelem

A II. világháború krónikája – 1939 szeptember – 2. rész

Az első rész itt olvasható.

Hitler Lengyelországban és az 1939. október 5-i német győzelmi parádé

Hitler a varsói győzelmi parádén. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Hitler a varsói reptéren. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Varsói győzelmi parádé. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Varsói győzelmi parádé előkészületei. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Varsói győzelmi parádé

Varsói győzelmi parádé

Erről a képről sajnos nincs információm mikor és hol készülhetett.

Varsó a német hódítás után

A német csapatok bevonulása Varsóba 1939. szeptember 28.

Német gépesített egységek Varsóban.

Ideiglenes varsói sírok a városi tereken, parkokban. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Az elpusztult Ordynatska utca Varsóban.

Varsói életkép a német bevonulás után október első napjaiban. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Varsói életkép a német bevonulás után október első napjaiban. A LIFE magazin Jaeger gyűjteményéből.

Szeptember 28-án, közvetlenül Varsó kapitulációja után a németek és szovjetek Moszkvában együttműködési és barátsági szerződést kötöttek, amelyben kijelölték a német-szovjet határt a megszállt lengyel területen. A Molotov–Ribbentrop-paktumhoz képest eltolták a határt Németország javára: a Birodalom megkapta a területet a Visztula és Bug folyók között, cserébe Litvánia a német érdekszférából a szovjetbe került.

A Szovjetunió átengedte Wilnót Litvániának és cserébe Litvánia beleegyezett, hogy 20 ezer szovjet katona állomásozzon a területén. Annak ellenére, hogy Litvánia hivatalosan nem üzent hadat Lengyelországnak, elfoglalta a Wilnói Földet és megkezdte kitelepíteni az ottani lengyeleket. A litvánok öröme nem tartott sokáig 1940 júniusában a szovjetek mondvacsinált szerződésszegésre hivatkozva megszállták Litvániát és a Szovjetunióhoz csatolták.

Lithuanian military parade in the old capital of Vilnius, October 15, 1939..JPG

Litván katonai parádé Vilniusban a lengyelországi (wilnói) bevonulásuk idején

A papírforma szerint a lengyelekkel kötött megállapodásaik alapján szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzentek Németországnak.

A lengyel hadjárat végén – október 6-án – Hitler nyilvánosan békét javasolt Franciaországnak és Nagy-Britanniának azzal a feltétellel, hogy elismerik a Lengyelország meghódítását és felosztását Németország és Szovjetunió között. Október 12.-én a britek ezt elutasították. Nagy-Britannia a háborút választotta Németország ellen és diplomáciai eszközökkel a Hitler ellenes koalíció kiépítésébe fogott. A lengyel-német háború ezzel világháborúvá alakult át.

Természetesen a megszállt területeken azonnal elkezdődött a német berendezkedés. Október 26-án a Wehrmacht átadta a parancsnokságot a német civil hatóságoknak, akik Lengyelországban is azonnal hozzáláttak a kényszermunkások megszervezéséhez és a zsidók elkülönítéséhez.

A németek az elfoglalt területeket két részre osztották. A nyugati országrészt, mint történelmi német területet az anyaországhoz csatolták. A többi területen létrehozták a Lengyel Főkormányzóságot Krakkóval, mint fővárossal. A terület vezetője Hans Frank lett. A létrejött 94 ezer négyzetkilométeres területre a maga 12 milliós lakosságával, amolyan ingyen munkaerő lelőhelyre tekintettek.

A távlati terveikben a lengyel lakosság kiirtása és az elfoglalt területek teljes germanizálása szerepelt. Az első zsidók számára elkülönített tábort (gettót) már 1939 október elején létrehozzák Piotrkówban, amit csaknem 500 többi követ.

Bundesarchiv_Bild_121-0270,_Polen,_Krakau,_Polizeiparade,_Hans_Frank_cr.jpg

Hans Frank, a Lengyel Főkormányzó egy 1940-es krakkói rendőrségi felvonuláson. A háború után Nürnbergben  a tárgyalása alatt beismerte a zsidók elleni atrocitások elkövetését. Halálra ítélték és kivégezték.

A szovjetek által megszállt területeken hamarosan kialakították a szovjet közigazgatást – körzeti tanácsokkal és kommunista pártbizottságokkal. Október 1-jén a Szovjetunió kormánya népgyűlések összehívásáról döntött. Az ukránt Lwówban, a fehéroroszt Białystokban. Ezeknek kellett megszavazniuk a „kérelmet”, hogy a Szovjetunió részévé válhassanak a Vörös Hadsereg által elfoglalt területek. Október 7-én megkezdődött a választási kampány, amelyet terror és tömeges letartóztatások kísértek.

Csak az előre kijelölt jelöltekre, a kommunista párt tagjaira volt szabad szavazni. Az ilyen módon képviselők kérelemmel fordultak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához, hogy az unió tagjaivá válhassanak e területek Ukrán és Fehérorosz Szovjet Szocialista Köztársaságok részeként. Kihirdették a kártalanítás nélküli kisajátítást, amely a földbirtokokra, állami hivatalnokokhoz és az egyházakhoz tartozó földtulajdonra, épületekre és az ingóságra vonatkozott. Államosították a bankokat és az ipari üzemeket.

A lengyel kormány a vereség után először Romániába menekült a lengyel-román szövetségesi egyezmény értelmében és Franciaországba készült távozni. A románok azonban felrúgva az egyezményt német és szovjet nyomásra internálták a lengyel köztársaság elnökét, miniszterelnökét és a hadsereg fővezérét.

Később a Franciaországban létrejött lengyel vezetés Londonba költözött miután a németek megszállták az országot és emigráns kormányként próbálta segíteni Lengyelország felszabadítását.

Máshol

Nagy-Britannia: 1939. szeptember 20. Brit katonák készülnek a nyugati frontra.

Nagy-Britannia: 1939. szeptember 17. A brit repülőgép-hordozó HMS Courageous-t megtámadta a német U-29 tengeralattjáró és 20 perc alatt elsüllyedt. 518 halott.

Franciaország: Újságírók egy csoportjának mutatják meg a Maginot-vonal erődítményeit a német-francia határon.

Franciák a Saar-vidéken

Az egyedüli tényleges fegyveres támadás Németország ellen a szeptember 3-i hadüzenet értelmében a Saar-vidéken történt, ahová szeptember 7-én, a hadüzenettől számított negyedik napon került sor: 11 francia hadosztály indított támadást egy kb. 32 km széles fronton Saarbrücken térségében, gyenge német ellenállás mellett. A francia hadsereg kb. 8 km mélyen benyomult Németország területére és elfoglalt 20 falut, amelyet a németek már korábban kiürítettek.

Az előrenyomulást azonban a francia hadvezetés leállította, amikor a Warndt erdőséghez értek, ahol a németek aknazárat létesítettek. Szeptember 12-én az Abbeville városban összeült legfelsőbb brit-francia főparancsnokság eldöntötte, hogy azonnali hatállyal leállítják a támadó hadműveletet és védekezésre rendezkednek be. Szeptember 21-ig az összes francia haderő elhagyta Németország területét és visszavonult a Maginot-vonal mögé.

Franciák a Saar-vidéki Lauterbachban.

Kleinblittersdorf, a francia határhoz közeli falu.

Francia Renault R35 harckocsik egy Saar-vidéki erdőben.

Franciák a Maginot vonal bunkereiben.

Távol-kelet

Ebben az időszakban Japán ázsiai terjeszkedésének elsődleges iránya a Koreai-félsziget és észak-kelet Kína voltak. Ennek eredményeként próbálkoztak meg 1939 késő tavaszán az erős szovjet befolyás alatt lévő Mongol Népköztársaság elleni támadással.  Az egész nyáron váltakozó sikerrel zajló ütközeteket a szovjetek megelégelték és augusztusra olyan méretű és felszereltségű sereget csoportosítottak át a térségbe, amelynek a rosszul felszerelt – -sokszor koreai és kínai lakosokból kényszerrel verbuvált – japán hadsereg már nem tudott ellenállni.

Szovjet csapatok pihenőn Halhin-Gol közelében.

Szovjet .BA-20 és BA-10 páncélautók személyzete kémleli a horizontot.

Zsákmányolt japán lövegek számbavétele.

Zsukov katonáival Halhin-Golnál. Ezután nemsokkal áthelyezték a keleti-frontra a németek ellen harcolni.

Japán hadifoglyok. Sok volt köztük a megszállt Koreából és Kínából besorozott ‘ágyútöltelék‘.

Japánok zsákmányolt szovjet fegyverekkel.

Japánok zsákmányolt szovjet járművekkel.

A sorozatos kudarcok után a japánok fegyverszünetet kértek, és szeptember 16-án a harcok véget értek. A halhin-goli csata következményeképp a japán csapatok végleg letettek arról, hogy megtámadják Mongóliát vagy a Szovjetuniót, így a Szovjetunió teljes erejével az európai helyzetre koncentrálhatott.

Ezután egészen 1945 augusztusáig nem volt fegyveres érintkezés japán és szovjet csapatok között és Japán ettől a vereségtől kezdve Dél-Ázsia irányába fordult érdekszféráját kiterjeszteni.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük