Az Akhaimenida birodalom hanyatlása
Dareiosz halála után a birodalom katonailag meggyengült. Az uralkodók egyre inkább diplomáciájukra és felhalmozott aranykészleteikre támaszkodtak. A birodalmon belül a szatrapák hatalma megnövekedett, egyes területeken ez a tisztség öröklődővé vált. A perzsa királyoknak már nem volt hatalmuk felettük. A tartományok lázadoztak, megpróbáltak elszakadni a birodalomtól, ez néhány tartománynak ideiglenesen sikerült is. A perzsa uralkodók a két legjelentősebb görög államot, Athént és Spártát igyekeztek egy más elleni harcra késztetni, a két állam végül teljesen kimerült és elvesztette vezető szerepét, a perzsák visszaszerezték a kis-ázsiai görög városok feletti hatalmat. Amikor már nem tudták a két teljesen kimerült államot egymásra uszítani, akkor Thébát támogatták a két állammal szemben. Théba legyőzte az egyesült spártai, athéni erőket és megszerezte egy rövid időre a vezető szerepet Görögországban. A perzsa birodalomban eközben III. Artaxerxész került trónra, aki leverte a szatrapák lázadását, visszafoglalta Egyiptomot és megpróbálta visszaállítani a birodalom régi erejét. Ezt nem tudta megvalósítani, mert i.e. 338-ban megmérgezték. Fia Arsés követte a trónon, aki mindössze két évi uralkodott. I.e. 336-tól III. Dareiosz Kodomannosz uralkodott, aki az uralkodó család egyik mellékágából származott.
Makedóniában i.e. 361-től II. Philipposz uralkodott, aki megreformálta a makedón hadsereget, elfoglalta Thesszáliát és Thrákiát és Görögország elfoglalására törekedett. Görögországban jól fizetett ügynökhálózatot hozott létre, aminek költségeit a Pangeosz-hegység aranybányáiból fedezte. I.e. 338-ban Khaironeia-nál a makedón hadsereg legyőzte a görög poliszok seregeit. II. Philipposz létrehozta a khorintoszi szövetséget, amiből a korábban fontos szerepet betöltő Spárta kimaradt. Philipposzt i.e. 338-ban meggyilkolták.
Nagy Sándor perzsiai hadjárata
Philipposz halála után fia Nagy Sándor került a makedón állam élére. Első lépései között volt, hogy apja gyilkosát és három trónkövetelőt kivégeztetett. Későbbi történetírók megpróbálták belekeverni Philipposz meggyilkolásába Sándort és anyját Olimpiászt. A gyilkosságban való részvételüket azzal magyarázták, hogy ellentétek volta Sándor és apja között, ugyanis Philipposz eltaszította maga mellől Olimpiászt és Kleopátrát, egy dél-makedóniai nemes unokahúgát vette feleségül, akitől egy lánya született. Kleopátrát és lányát Olimpiász gyilkoltatta meg Philipposz halála után. Sándor nagy valószínűséggel nem vett részt az apja elleni merényletben, hiszen ő volt a trón törvényes trónörököse.
Görögország fellázadt a makedón uralom ellen, de görög poliszok ellenállás nélkül megadták magukat Sándornak, aki hadseregével felvonult ellenük. Megerősítették a khorintoszi szövetséget. Ezután a lázadó trákokat és illíreket verte le. Ezzel egy időben Théba fellázadt, Sándor a várost leromboltatta, és a lakóit eladatta rabszolgának. Plutarkhosz szerint később megbánta tettét.
Ezekkel a lépésekkel sikerült egy stabil hátországot teremtenie, így nyugodtan a perzsák elleni hadjárat szervezésére koncentrálhatott. A Perzsia elleni hadjáratot még apja tervezte, a hadjárat előkészítésének első lépéseként tízezer embert számláló előőrsöt küldött át a Hellészpontoszon. A hadjárat gondos előkészítést igényelt. A sereg poggyászát és élelmének egy részét tengeren és szárazföldön szállították. Ebből a célból málhásállatokat is vittek magukkal: lovakat, öszvéreket és Egyiptom elfoglalása után tevéket is.
A sereget nem lehetett végig ilyen módon ellátni,mert a hosszúra nyúlt utánpótlási útvonalak sebezhetővé teszik. Fontos volt az útvonal kiválasztása, ahol lehetett vízzel jól ellátott, bő termésű vidéken haladtak. Az indulás időpontját az aratás időpontjához igazították, hogy a helyi lakosság által betakarított termésből tudjak ellátni a hadsereget. Nagy gondot fordított Sándor a propagandára is. Azt hangsúlyozta mindig, hogy összgörög érdekek szerint cselekszik. 
Sándor a Balkán félsziget védelmére Antipatroszt hagyta Görögországban 12000 gyalogossal, 1500 lovassal és egy kis létszámú flottával. I.e. 334-ben kel át a Hellészpontoszon. Ellátogatott Trójába, ahol megnézte Akhilleusz sírját és áldozott az isteneknek. Dareiosz először alábecsülte a veszélyt, ezért a szatrapákra bízta Sándor megfékezését. A perzsa szolgálatban álló rodoszi Memnón a szatrapáknak a „felperzselt föld” taktikáját javasolta: a lábon álló termést elpusztítani, a legyengült sereget csatára kényszeríteni és megsemmisíteni. A szatrapák ezt a tervet nem fogadták el, egy döntő csatában akarták legyőzni Nagy Sándort.
A seregüket a Granikosz (i.e.334) folyónál vonultatták fel. A két sereg a folyó partján sorakozott fel. A folyó a tavaszi esőzésektől megáradt, így nehéz volt gázlót találni rajta. Sándor a „bajtársak” lovasságával átkelt a megáradt folyón, a túlparton felsorakozott perzsa csapatokat megfutamította. Amíg a lovasság támadott a gyalogság átkelt egy gázlón, az összes perzsa csapattest megfutamodott, csak a görög zsoldosok maradtak a helyükön. 20000 görög zsoldos harcolt ebben a csatában a perzsák oldalán. A makedónok bekerítették és lemészárolták őket, a 2000 túlélőt árulás vádjával Makedóniába hurcolták kényszermunkára. A kis-ázsiai városok komoly ellenállás nélkül adták meg magukat. Memnón Halikarnasszoszba menekült és megerősítette a város védelmét. Halikarnasszosz ostroma a tervezettnél tovább elhúzódott és a makedón táborban elégedetlenség tört ki. Nagy Sándor engedélyezte az embereinek, hogy levelet írjanak haza, a levelekkel elküldött futárt Sándor várta nem messze a tábortól. Elolvasta a leveleket, így megtudta, hogy kik szítják az elégedetlenséget és fel tudott lépni ellenük. Ez a történet nagyon hihetőnek hangzik, de valójában Sándor seregében csak kevesen tudtak írni. Halikarnasszoszt végül bevették, de Memnón sikeresen elmenekült. A görög szigetvilág nagyobb szigeteinek elfoglalását tervezte. Ezeket a szigeteket haditengerészeti támaszpontként kívánta felhasználni Nagy Sándor ellen. Terveit nem tudta teljesen megvalósítani, mert betegségben meghalt. Sándor tovább vonult dél felé, majd ellátogat Gordionba, ahol kioldja vagy szétvágja a gordiuszi csomót (különböző források különbözőképpen írják le az eseményt). Ezzel a történettel alapozták meg, hogy Nagy Sándor méltó egy hatalmas birodalom irányítására és megszerzésére.
Dareiosz Szüriában tartózkodott a seregével, a Kilikiai kapuk védelmére csak alacsony létszámú őrséget hagyott. Az őrség a makedónok közeledésének hírére elmenekül. Sándort Tarszoszban lázroham döntötte le a lábáról, így amíg felépült, ott tartózkodott. Dareiosz gyávának tekintette Sándort, mert nem vonult tovább azonnal seregével. Egy északi hágón keresztül Sándor serege mögé került, ezzel elvágta a hazavezető útját. Dareiosz az Isszosz (i.e.333) városában elhelyezett sebesült makedónokat meggyilkoltatta. A két sereg egy viszonylag szűk mezőn találkozott egymással. Dareiosz ugyan jelentős számbeli fölényben volt, de ezt a harcmező szűk területe miatt nem tudta kihasználni. A csata során a makedón phalanx jobb és bal oldala elszakadt egymástól, de ezt a perzsák nem tudták kihasználni, mert Sándor idejében bekerítette őket a lovassággal. A csatából Dareiosz elmenekült, de családja a makedónok kezére került. Nagy Sándor tovább indult Főníciába, hogy elfoglalja a perzsa flotta haditengerészeti bázisait. Komoly ellenállásba csak Türosz városánál ütközött. A város férfi lakosságát lemészároltatta, a nőket és gyerekeket rabszolgának adták el. Tovább ment dél felé és elfoglalta Egyiptomot. Gáza városát elfoglalta, a lakosságot eladatta rabszolgának, a várost védő férfiakat pedig lemészároltatta. Megalapította, a később fontos szerepet betöltő Alexandriát.
Ezután továbbhaladt Mezopotámia felé. Gaugamélánál (i.e.331) találkozott Dareiosz seregével. Dareiosz a csatateret lesimíttatta, mivel harci kocsikat is bevetett. Görög zsoldosai már elfogytak, így kénytelen volt az ázsiai, törzsi gyalogságot bevetni. A harci kocsik nem váltak be, mert a kiválóan képzett makedón gyalogosok megnyitották soraikat a támadó kocsik előtt, így azok nem tettek kárt bennük. A makedón könnyűgyalogosok lerángatták a hajtókat a kocsikról és megölték őket. Dareiosz ismét elmenekült a csatából. A perzsa fővárosok és a bennük őrzött kincstárak Nagy Sándor kezére kerültek. Dareiosz Baktriába menekült, ahol egyik embere Besszosz megölte. Nagy Sándor három évig tartó hegyi háborúban elfoglalta az északi tartományokat és elfogta Besszoszt, akit kivégeztetett.
Sándor az akhaimenidák utódjaként lépett fel, problémái ezután már inkább politikaiak, mint katonaiak voltak. Átvette a perzsa közigazgatást, de saját tisztjeit ültette a vezető beosztásokba. Átvette a keleti szokásokat – hadjáratának kezdetén megvetette azokat – és egyre inkább, úgy viselkedett, mint egy keleti despota. A keleti szokások felvételére kötelezte tisztjeit is, ez ellenszenvet váltott ki az embereiből, viszont a keleti alattvalóinak bizalmát csak így tudta megnyerni. Részeg dühében meggyilkolta Klitoszt egyik bajtársát aki a granikoszi csatában megmentette az életét, árulás és összeesküvés vádjával kivégezette két tábornokát Philótaszt és fiát Parmeniónt. Philótász még Sándor apjának Philipposznak a leghűségesebb és legtehetségesebb tábornoka volt, később Sándor Ekbatana kormányzójává nevezte ki. Philótasz és Parmenión voltak Sándort a keleti szokások átvételéért bíráló csoport emblematikus alakjai.
Nagy Sándor ezután megindította indiai hadjáratát, aminek végcélja a Gangesz elérése volt. A Hüdaszpész folyónál (Indus, i.e.326) legyőzte Porósz indiai uralkodó seregét. Ebben a csatában találkoztak a makedónok először elefántokkal, kezdetben problémát jelentettek de a hajtóikat könnyű volt megölni és a megzavarodott elefántok mindenkire veszélyesek voltak a csatamezőn bárkit, bármit eltapostak. Sándor nem jutott el a Gangeszig, mert a katonái fellázadtak. Végül flottát építtetett és lehajózott az Indus torkolatához. Sándor innen szárazföldön tért vissza birodalmának fővárosába, Babilonba. A flotta parancsnokává Nearkhoszt nevezte ki, aki az Eufrátesz torkolatáig hajózott a flottával. Ezzel az úttal próbáltak tapasztalatot szerezni az állandó hajóforgalom beindításához. Sándor szerette volna körülhajózni Arábiát és az ismert világot. Ez felderítőút lett volna, hiszen Arábia és Karthágó elfoglalását tervezte. A birodalma központjába visszatérve korrupciós ügyekben intézkedett, megtisztította az utakat a banditáktól. Nagy Sándor mindvégig törekedett a makedónok és a perzsák összeolvasztására. Két felesége volt, Roxana egy perzsa nemes lány és Dareiosz lánya Sztateina. Nagy Sándor i.e. 323-ban halt meg Babilonban. Halála után a birodalma több részre szakadt.
Nagy Sándor hadserege
A makedón hadsereg reformját még Sándor apja Philipposz hajtotta végre. Az alapötletet valószínűleg Iphikratész reformja adták (Philipposz egy rövid ideig Iphikratész táborában volt túszként. A reform lényege az volt, hogy a nehézfegyverzetű alakulatok könnyebb, a könnyűfegyverzetű csapatok pedig nehezebb fegyverzetet kaptak.
A könnyűgyalogságot hosszú szúrólándzsával és könnyű pajzzsal szerelték fel. A nehézgyalogságot a phalanx alkotta. Phalangitészek a katonáskodó kisbirtokosok a pezetairoszok voltak. Az elit egység a nehézgyalogságon belül az ezüstpajzsosok voltak. A fegyverzetüket könnyű pajzs és a 4,5 m hosszú szarissza alkotta. A szarisszát két kézzel kellett tartani, ezért a pajzsot vállpánttal rögzítették magukhoz. A phalanx gyalogsági alapegység volt, ami 256 emberből állt és vezetője a szüntagmarkhosz volt. A phalanx képes volt a teljes megkettőződés manőverére, emiatt sok altisztre volt szükségük. A phalanxban az első öt sor előreszegezte a szarisszáját, és minden ember pajzsával nyomta az előtte állót, így a phalanx csak előre tudott mozogni. A csatában felvehető alakzatok száma igen nagy volt, ezért a phalangitészek kiváló kiképzésben részesültek, aminek következtében nőtt a csapatszellem.
A lovasságot trákok, thesszáliaiak, görögök és makedónok adták. A lovasságot hipparkhiákba szervezték. Egy hipparkhia 4 iléből, egy ilé pedig 200 emberből állt. A könnyűlovasságot hosszú lándzsákkal szerelték fel és nyitottabb alakzatot használt, mint a nehézlovasság. Nagy Sándor először alkalmazta a könnyűlovasságot taktikai és stratégiai felderítésre. A tábora körül nagy kör mentén ellenőrző állomásokat állítatott fel, ahova a lovas járőrök által elfogott ellenséges üzeneteket vitték. Ezeken a helyeken "szakértők" elemezték az üzeneteket és megpróbálták kitalálni az ellenség terveit. A nehézlovasságot lándzsával és karddal fegyverezték fel, és páncél védte őket. A lovasság elit egysége a bajtársak lovassága volt. Ez az egység gyakorlatilag egy nagy manőverező képességű, koncentrált csapásmérésre képes rohamcsapat volt.
Sándor alkalmazott hadseregében íjászokat, parittyásokat, mérnököket és technikusokat is. Indiai hadjárata előtt parancsot adott a perzsák makedón rendszerű kiképzésére, így a perzsák bekerülhetek az elit egységekbe is. Ez kiváltotta a görögök és makedónok ellenszenvét. Sándor általános taktikája szerint a csatában a phalanx alkotta a centrumot, a bajtársak a támadó szárnyat a könnyűlovasság pedig a másik szárnyon a phalanx védelmét biztosította. Ez a taktika lehetőséget nyújtott a rögtönzésre és a phalanx is egy rendkívül képlékeny egység volt. A makedón hadsereg jobban kiképzett és modernebb volt a perzsa hadseregnél. A hadsereg élén egy karizmatikus néha vakmerő, de nagyon jó vezető állt, aki minden összecsapásban le tudta győzni ellenfeleit, végül ez tette Sándort Nagy Sándorrá.
