Az iskolai tankönyvek általában nem sorolják fel a kiegyezés utáni első felelős magyar kormány, az Andrássy-kabinet tagjait, vagy ha mégis, akkor csak néhány ismertebb minisztert neveznek meg, mint pl. Eötvös József kultuszminiszter.
A kormány egyik legkevésbé ismert tagja a király személye körüli miniszter. Nemcsak azért, mert – hasonlóan minden utódjához – nem Pesten, hanem Bécsben székel, hanem azért is, mert hasonnevű nagyapjával gyakran összekeverik. Ő gróf Festetics György. Az alábbiakban az ő pályafutását ismertetem.
Festetics (II.) György 1815. április 23-án született Bécsben gróf Festetics László császári és királyi kamarás és Josefine von Hohenzollern-Hechingen hercegnő második fiaként. Iskoláit Keszthelyen és Szombathelyen végezte, mindig kitűnően.
1830-35. között Pozsonyban jogot tanult. 1835-ben katonai pályára állt, néhány évet a hadseregben töltött. Apja halála (1846) után a bátyjával történt megegyezést követően leszerelt: bátyja katona lett, György pedig megkapta a családi birtokok nagy részét, amit rövidesen virágzó gazdasággá fejlesztett.
Anyagilag is támogatta a magyar gazdák egyesületének (Országos Magyar Gazdasági Egyesület – OMGE) újjászervezését. Ennek előbb Vas megyei, majd 1864-től 6 évig országos elnöke volt. E tisztségek betöltőjeként egyik szorgalmazója volt a Sopron-Nagykanizsa közti vasútvonal megépítésének, melynek nyomvonala birtokait is érintette.
Figyelme egyre inkább a politika felé fordult. 1860-61-ben Vas vármegye főispáni helytartója, 1865-től Zala vármegye főispánja lett. A kiegyezési tárgyalások meggyorsítása érdekében javasolta, hogy a főrendiház külön feliratot terjesszen az uralkodóhoz, majd e felirat megszövegezésében is részt vett. Bécsi palotájában is folytak megbeszélések a kiegyezésről. (Fontosnak tartotta, hogy Pesten is legyen palotája, amit Ybl Miklós tervezett, ma ebben van az Andrássy Gyula Egyetem.)
Politikai szerepvállalása miatt Deák Ferenc őt ajánlotta a király személye körüli miniszternek. 1867. február 17-től Andrássy Gyula kormányában e posztot töltötte be.
A király minden fontos találkozóra magával vitte. 1869-ben Festetics György helyettesítette a szabadságon lévő miniszterelnököt. Ebben az évben megkapta a kor egyik legnagyobb kitüntetését, a Szent István rend nagykeresztjét. 1870-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, 1870-76. között Erzsébet királyné magánvagyonának volt a kezelője.
1870-ben megromlott egészsége miatt lemond az OMGE elnöki posztjáról, majd egy év múlva a miniszterségről is. Molnári (Vas megye, ma Püspökmolnári) birtokára vonult vissza. 1872-ben koronaőrré választották. A legnagyobb megtiszteltetés 1875-ben érte: a király őt szerette volna miniszterelnöknek, betegsége miatt azonban ezt nem tudta vállalni, ahogy 1882-ben a főudvarmesteri tisztséget sem.
A keszthelyi Georgikont megalapító nagyapjához hasonlóan sokat adakozott. Támogatta a szombathelyi, a nagykanizsai és a csurgói gimnáziumot, a Nemzeti Színházat, a Képzőművészeti Társulatot. 1875-ben Molnáriban Nagyboldogasszony titulusú apátságot alapított, melynek apátja a szomszédos falu, Szenttamás plébánosa lett, melynek ő volt a kegyura. (Molnári kastélyát bővítette, erről bővebben itt lehet olvasni.)
Politikai és gazdasági életben elért sikereihez nagyban hozzájárult boldog házassága, melyet 1849-ben kötött monyorókeréki gróf Erdődy Eugéniával, mely házasságból 4 gyerek született: Tasziló (a későbbi herceg), Jenő, Georgina és Pál. Festetics György temetéséről bővebben itt lehet olvasni.
