Egy tűzoltóparancsnok élete - Hogyan Történt Magazin

Deák Bárdos Menyhért 1897-1988

Mai posztunk hosszú lesz. Hosszú és tartalmas, mint Deák Bárdos Menyhért élete. A boldog békeévekben született, látta a régi világ összeomlását, átélt két világháborút, egy újabb rend összeomlását és egy mégújabb megszületését.

Tűzoltó volt. Egy romos szivattyú felújításával kezdődött a karrierje, járási tűzrendészeti felügyelőként ért a csúcsra, aztán az ötvenes években üzemi tűzoltóparancsnokként ment nyugdíjba. A fényképek alatt dőlt betűvel idézünk az önéletrajzából.

1897

Diósgyőr, Gyár utca 2. Itt, a diósgyőri vasgyár lakótelepén, ebben a házban született Deák Bárdos Menyhért. Apja a vasmű egyik műszaki főtisztviselője volt. A ház előtt rendszeresen gyakorlatoztak a tűzoltók, ami természetesen felkeltették egy kisfiú érdeklődését. Egyszer igazi tűzhöz vonuló létrás kocsit és az azt követő tűzoltó-fogatot vett észre.

„Kikéredzkedtem az utcára, s akkor láttam, hogy a harmadik ház udvaráról még egy piros kocsi fordul ki, s vágtatnak vele a lovak a másik kettő után. Feltámadt bennem a kíváncsiság, mint minden gyerekben, hogy mi is lehet abban az udvarban? Nem mertem odáig elmenni, mert csak a kapuig volt engedélyem, így hát bementem és engedélyt kértem a szüleimtől, hogy elmehessek.

Örömmel mentem első rövid utamra, s izgatottan néztem be a nagy udvarba, ahol egy nagybajuszos tűzoltó bácsi csukogatta egy nagy épület kapuit. Úgy látszik, megtetszhetett neki a nagy kíváncsiságom, vagy mert tudhatta, kinek vagyok a gyermeke, rám mosolygott és intett, hogy jöjjek közelebb. Én félve, hogy kikapok otthon ha bemegyek az udvarba, húzódoztam, de a kíváncsiságom felülkerekedett, s megindultam feléje.

Barátságosan megsimogatott, majd az egyik nyitott ajtón bevitt egy hosszú helyiségbe, ahol még két nagy tűzoltókocsi állt, s kezdte magyarázni, hogy azok mire valók. (Két előkocsis mozdonyfecskendő volt.)

Tágra nyílt szemekkel néztem azokat, s a sok más felszerelést, közben izgultam, otthon hogyan fogok kikapni hosszú elmaradásomért, s félve búcsúztam a kedves tűzoltó bácsitól. Sajnálom, hogy a nevére nem emlékszem, de úgy érzem, ő volt az, aki az akkori gyermek lelkébe beoltotta a szakma szeretetét.”

Diósgyőrben Vasgyári utat találtam, Gyár utcát nem. A helyszín azonosításához segítséget elfogadok.

1898

Egy évesen, még a nagy felfedezőút előtt. Mai szemmel furcsa, hogy a csemetéket nem különböztették meg a nemük szerint. Mindegyiket kislánynak öltöztették.

1904

Kistestvér a ravatalon. Margitot másfél éves korában kísérték ki a gyártelep temetőjébe.

1905

A tanító mellett jobbra, a vasgyár elemi iskolájának II./A osztályában.

„Naponta láttam ablakunkból a gyár udvarán tolató mozdonyokat, ezek is kezdték érdeklődésemet izgatni. A tűzoltókhoz azonban nem lettem hűtlen. A vezényszavakat és az egyes fogásokat már kívülről tudtam. Sőt, otthon már gyakoroltam is.

Volt a házunknál egy kis, úgynevezett vételező kocsink, mellyel a gyár beszerzési központjából, konzumából hoztuk haza a havi bevásárlásokat. Ezt neveztem ki tűzoltókocsinak, melyre rászereltem a tyúkólunk feljárólétráját, s a kert locsolására használt kisméretű tömlőket és állványcsövet is.

Locsolócsap volt a kertünkben kettő is. Legénység is verbuválódott a szomszéd gyerekekből és unokatestvérekből. Iskola után nagy hévvel vonultunk a kert útjain végig valamelyik körte-, szilva- vagy almafáig, s a kis létrán fölhatolva a kerti csapról megszerelt sugárral locsoltuk a feltételezett tüzet, a fák koronáját.”

Egyik éjszaka látta első közeli tűzvészét, mikor kigyulladt a házuktól 150 méterre álló gépjavító műhely.

„Az ágyunkon kuporogva néztük a szép tűzijátékot, s és reszketve, de nagy szakértelemmel magyaráztam, mikor mi történik, s a sok sugár hol csap bele a lángokba, hogyan sötétednek el azok. (…) Ez a tűzeset még jobban fellelkesítette tűzoltó mivoltunkat, mind jobban belemelegedtünk a kerti vonulásokba. Különösen akkor, mikor az unokaöcsém kerített egy kürtöt, s nagy »Tűz van! Tűz van!« kürtszó mellett vonultunk feltételezett tüzeinkhez.

Egy piaci napon a nagy kürtöléssel annyira megzavartuk a kofákat és vásárlókat, egészen pánikot keltettünk közöttük, hogy a tűzoltóság is felfigyelt és hűtötte le túlbuzgóságunkat. Utána már csak csendben végertük képzelt tüzeink lokalizálását.”

Unokatestvérekkel a terasz lépcsőjén.

A család 1905-ben: Etelka, Menyhért, Deák Bárdos Istvánné (született Kauschil Gabriella) és Deák Bárdos István mérnök.

Családi ebéd barátokkal 1906-ban. Menyhért a székre borulva duzzog, mert nem engedték neki, hogy ő csapolja a sört.

A család évente utazott nyaralni Abbáziába. Első alkalommal tűzvész fogadta őket Fiumében, mert a kikötőben égett a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó bank 49 méter magas raktára, az „elevátor”. Ezen az úton kerülgették őket a tüzek:

„Egy hétköznap délután lent sétálgattunk a kikötőben, egy bécsi tábornok kislányának nagyban próbáltam nagy gesztikulálással megmagyarázni, hogyan játszunk otthon tűzoltósdit, midőn erős kürtszóra és sípolásra lettünk figyelmesek. Nem tulajdonítottunk neki semmit, s tovább sétáltunk a mólón.

Egy óra múlva haza mentünk édesapámmal, nagy tömeget láttunk szállodánk előtt, s amint közelebb értünk hozzá, nagy tolólétrát láttam a szálló tetejének támasztva. Felsiettünk a szobánkba, a lépcsőházban, a folyosón lefektetett tömlők között botladoztunk, majd szobánkba érve nagy felfordulást találtunk. Szekrények, ágyak, asztal, székek, mosdó, mind a szoba közepére voltak húzva, de tűznek nyoma se volt. Később tudtuk meg, hogy a földszinten lévő konyha kéménye gyulladt ki, és ez borította füstbe az egész tetőzetet. Hogy miért kellett a szobánk rendjét felforgatni, ma sem tudom.”

A hazautazás napján még volt arra idő, hogy Fiumében megnézzék a Carpatia hajót.

„Egy hosszú hídon jutottunk fel a több emelet magas fedélzetre. Egy hét sem lett volna elég ahhoz, hogy tüzetesen megnézzük a nagy hajónak minden helyiségét, íyg csak azt néztük meg, ami különösebben érdekelt bennünket, főleg a gépészeti berendezéseket és a parancsnoki hidat. A két nagy hajógép mellett, melyek acélfallal voltak elválasztva egymástól, láttam azokat a gőzszivattyúkat is, melyek tűz esetén automatikusan lépnek működésbe, amint valahol a tűzcsapot megnyitják.”

1909

Második éves gimnazista a kassai Királyi Convictus bentlakójaként (a tanár felett balra)

1912, az első legénykori kép.

Fiumében és Abbáziában beleszeretett a tengerbe, ezért jelentkezett a kereskedelmi hajózás iskolájába, a Nauticára. A felvételi vizsgára édesapjával és húgával utazott. A gyorsvonat Zágráb után frontálisan ütközött egy tehervonattal (ezen a blogon is látható a baleset), ezért a felvételit lekésték.

Az elszállt lehetőség ellenére nem mondott le a tengerről. Gyakornokként elhelyezkedett a vasgyár fűtőházában, ahol a mozdonyokkal ismerkedve tanulta a műszaki ismereteket, hogy később géptiszt lehessen egy hajón. Az élet azonban ezt a tervet is felülírta.

Kitört a világháború. Deák Bárdos Menyhért önként vonult be a kassai 34. közös gyalogezredbe. Megsebesült az orosz fronton, majd felépülése után ugyanoda küldték vissza.

„Kétszeri frontszolgálatom idején sok égő falun, városon haladtam át, s tehetetlenül kellett végignéznem azok pusztulását. A tűzoltó hivatás feléledt bennem és nekem ezt az érzést kellett elfojtanom tehetetlenségemben. Katona voltam és kötött a reglama.”

1918

A közös hadsereg egyenruháinak és rangjelzéseinek szakértőitől is szívesen várok segítséget a képek pontosításához.

„1919 karácsonyán önként jelentkeztem az újjászervezett nemzeti hadseregbe, s beosztást nyertem a Miskolci Körletparancsnokság hadbiztosságához. Szolgáltam 1920 karácsonyáig, mikor leszereltem és visszamentem vasgyári régi munkahelyemre.”

A háborút követő válságot követő létszámcsökkentések miatt 1926-ban menni kellett a gyárból. Közben édesapja is nyugdíjba ment, ezért elhagyták a diósgyőri szolgálati lakást és Dédes községben telepedtek le.

Egy délutáni séta alkalmával meglátot egy félig leszakadt ajtajú bódét, melyben egy rozsdás mozdonyfecskendő állt. A falu főjegyzőjével barátságban volt, ezért neki tett ajánlatot a fecskendő kijavítására és az önkéntes tűzoltóság megszerverzésére. Önként jelentkező leventékből, iparosokból toborozta a legénységet, az udvarukban lakó asztalossal és a dédesi kováccsal felújította a szivattyút, és az eredményt látva a főjegyző vett nekik modern, nagyteljesítményű mozdonyfecskendőt is.

„Az új fecskendővel érkezett két sisak, tíz sapka, két felszerelt mászóöv, nyolc szivattyús balta, két fáklya, négy húsz méteres nyomótömlő, melyeket kiegészített a régi fecskendőben talált és még tűrhető állapotban lévő pár tekercs nyomótömlő. A felszerelésekkel érkezett még egy háromrészes angol dugólétra is, s mindezek bőven elegendők voltak egy kezdő, lelkes kis községi tűzoltótestületnek.

Az egyenruhákat egyelőre pótolták a piros karszalagok, melyre rá voltak varrva a rangjelzést jelző sárga, keskeny zsinórok. A szivattyús balták részére tíz centiméter széles, erős kárpitos gurtniból varrtunk öveket, melyeket feketére festettünk és elláttuk a szükséges szíjazattal. Ebben a munkában fő része volt a testület cipészmesterének, aki különben az őrmesteri tisztséget is betöltötte.”

1929

Tűzoltószertárnak a Deaák Bárdos család tágas kocsiszínjét használták. A tűzoltótestület gyarapításáért gyakran rendeztek táncmulatságokat, melyeket felvonulás és tűzoltási bemutató előzött meg. Másfél év után meg kellett válni a lelkes csapattól, mert állást kapott a Posta Vezérigazgatóság első automata telefonközpontjában. Műszaki munkája volt, a tűzoltáshoz annyi köze maradt, hogy elvállalta a nyolc emeletes épület tűzoltókészülékeinek ellenőrzését.

A Deák Bárdos család eközben a Felvidékről az Alföldre, Csanádpalotára költözött, ahol baromfifarmot hoztak létre. Deák Bárdos Menyhért szabadidejében bekapcsolódott az ottani tűzoltó-életbe. Mint volt parancsnokot megválasztották tiszteletbeli parancsnoknak, majd a járási főszolgabíró kinevezte járási tűzrendészeti felügyelőnek. Átszervezte a községi tűzoltóságot, laktanyahelyiséget szerzett egy használaton kívüli iskolában.

Csanádpalota tűzoltótestületének vezetősége 1931-ben. Deák Bárdos Menyhért fehér ruhában, akkori nevén „porcelán-öltönyben” ül.

Család összejövetel a ház parkjában.

1932-ben kinevezték a nagylaki járás tűzrendészeti felügyelőjévé. Új egyenruhában ül a csanádpalotai ház kertjébe épített vár előtt. A keresztfia – mily meglepő – tűzoltósisakot visel.