Történelem

Egy tűzoltóparancsnok élete

1941.jpg

Deák Bárdos Menyhért 1897-1988

Mai posztunk hosszú lesz. Hosszú és tartalmas, mint Deák Bárdos Menyhért élete. A boldog békeévekben született, látta a régi világ összeomlását, átélt két világháborút, egy újabb rend összeomlását és egy mégújabb megszületését.

Tűzoltó volt. Egy romos szivattyú felújításával kezdődött a karrierje, járási tűzrendészeti felügyelőként ért a csúcsra, aztán az ötvenes években üzemi tűzoltóparancsnokként ment nyugdíjba. A fényképek alatt dőlt betűvel idézünk az önéletrajzából.

1897.jpg

1897

Diósgyőr, Gyár utca 2. Itt, a diósgyőri vasgyár lakótelepén, ebben a házban született Deák Bárdos Menyhért. Apja a vasmű egyik műszaki főtisztviselője volt. A ház előtt rendszeresen gyakorlatoztak a tűzoltók, ami természetesen felkeltették egy kisfiú érdeklődését. Egyszer igazi tűzhöz vonuló létrás kocsit és az azt követő tűzoltó-fogatot vett észre.

„Kikéredzkedtem az utcára, s akkor láttam, hogy a harmadik ház udvaráról még egy piros kocsi fordul ki, s vágtatnak vele a lovak a másik kettő után. Feltámadt bennem a kíváncsiság, mint minden gyerekben, hogy mi is lehet abban az udvarban? Nem mertem odáig elmenni, mert csak a kapuig volt engedélyem, így hát bementem és engedélyt kértem a szüleimtől, hogy elmehessek.

Örömmel mentem első rövid utamra, s izgatottan néztem be a nagy udvarba, ahol egy nagybajuszos tűzoltó bácsi csukogatta egy nagy épület kapuit. Úgy látszik, megtetszhetett neki a nagy kíváncsiságom, vagy mert tudhatta, kinek vagyok a gyermeke, rám mosolygott és intett, hogy jöjjek közelebb. Én félve, hogy kikapok otthon ha bemegyek az udvarba, húzódoztam, de a kíváncsiságom felülkerekedett, s megindultam feléje.

Barátságosan megsimogatott, majd az egyik nyitott ajtón bevitt egy hosszú helyiségbe, ahol még két nagy tűzoltókocsi állt, s kezdte magyarázni, hogy azok mire valók. (Két előkocsis mozdonyfecskendő volt.)

Tágra nyílt szemekkel néztem azokat, s a sok más felszerelést, közben izgultam, otthon hogyan fogok kikapni hosszú elmaradásomért, s félve búcsúztam a kedves tűzoltó bácsitól. Sajnálom, hogy a nevére nem emlékszem, de úgy érzem, ő volt az, aki az akkori gyermek lelkébe beoltotta a szakma szeretetét.”

Diósgyőrben Vasgyári utat találtam, Gyár utcát nem. A helyszín azonosításához segítséget elfogadok.

1898.jpg

1898

Egy évesen, még a nagy felfedezőút előtt. Mai szemmel furcsa, hogy a csemetéket nem különböztették meg a nemük szerint. Mindegyiket kislánynak öltöztették.

1904.jpg

1904

Kistestvér a ravatalon. Margitot másfél éves korában kísérték ki a gyártelep temetőjébe.

1905a.jpg

1905

A tanító mellett jobbra, a vasgyár elemi iskolájának II./A osztályában.

„Naponta láttam ablakunkból a gyár udvarán tolató mozdonyokat, ezek is kezdték érdeklődésemet izgatni. A tűzoltókhoz azonban nem lettem hűtlen. A vezényszavakat és az egyes fogásokat már kívülről tudtam. Sőt, otthon már gyakoroltam is.

Volt a házunknál egy kis, úgynevezett vételező kocsink, mellyel a gyár beszerzési központjából, konzumából hoztuk haza a havi bevásárlásokat. Ezt neveztem ki tűzoltókocsinak, melyre rászereltem a tyúkólunk feljárólétráját, s a kert locsolására használt kisméretű tömlőket és állványcsövet is.

Locsolócsap volt a kertünkben kettő is. Legénység is verbuválódott a szomszéd gyerekekből és unokatestvérekből. Iskola után nagy hévvel vonultunk a kert útjain végig valamelyik körte-, szilva- vagy almafáig, s a kis létrán fölhatolva a kerti csapról megszerelt sugárral locsoltuk a feltételezett tüzet, a fák koronáját.”

Egyik éjszaka látta első közeli tűzvészét, mikor kigyulladt a házuktól 150 méterre álló gépjavító műhely.

„Az ágyunkon kuporogva néztük a szép tűzijátékot, s és reszketve, de nagy szakértelemmel magyaráztam, mikor mi történik, s a sok sugár hol csap bele a lángokba, hogyan sötétednek el azok. (…) Ez a tűzeset még jobban fellelkesítette tűzoltó mivoltunkat, mind jobban belemelegedtünk a kerti vonulásokba. Különösen akkor, mikor az unokaöcsém kerített egy kürtöt, s nagy »Tűz van! Tűz van!« kürtszó mellett vonultunk feltételezett tüzeinkhez.

Egy piaci napon a nagy kürtöléssel annyira megzavartuk a kofákat és vásárlókat, egészen pánikot keltettünk közöttük, hogy a tűzoltóság is felfigyelt és hűtötte le túlbuzgóságunkat. Utána már csak csendben végertük képzelt tüzeink lokalizálását.”

1907.jpg

Unokatestvérekkel a terasz lépcsőjén.

1905.jpg

A család 1905-ben: Etelka, Menyhért, Deák Bárdos Istvánné (született Kauschil Gabriella) és Deák Bárdos István mérnök.

1906.jpg

Családi ebéd barátokkal 1906-ban. Menyhért a székre borulva duzzog, mert nem engedték neki, hogy ő csapolja a sört.

A család évente utazott nyaralni Abbáziába. Első alkalommal tűzvész fogadta őket Fiumében, mert a kikötőben égett a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó bank 49 méter magas raktára, az „elevátor”. Ezen az úton kerülgették őket a tüzek:

„Egy hétköznap délután lent sétálgattunk a kikötőben, egy bécsi tábornok kislányának nagyban próbáltam nagy gesztikulálással megmagyarázni, hogyan játszunk otthon tűzoltósdit, midőn erős kürtszóra és sípolásra lettünk figyelmesek. Nem tulajdonítottunk neki semmit, s tovább sétáltunk a mólón.

Egy óra múlva haza mentünk édesapámmal, nagy tömeget láttunk szállodánk előtt, s amint közelebb értünk hozzá, nagy tolólétrát láttam a szálló tetejének támasztva. Felsiettünk a szobánkba, a lépcsőházban, a folyosón lefektetett tömlők között botladoztunk, majd szobánkba érve nagy felfordulást találtunk. Szekrények, ágyak, asztal, székek, mosdó, mind a szoba közepére voltak húzva, de tűznek nyoma se volt. Később tudtuk meg, hogy a földszinten lévő konyha kéménye gyulladt ki, és ez borította füstbe az egész tetőzetet. Hogy miért kellett a szobánk rendjét felforgatni, ma sem tudom.”

A hazautazás napján még volt arra idő, hogy Fiumében megnézzék a Carpatia hajót.

„Egy hosszú hídon jutottunk fel a több emelet magas fedélzetre. Egy hét sem lett volna elég ahhoz, hogy tüzetesen megnézzük a nagy hajónak minden helyiségét, íyg csak azt néztük meg, ami különösebben érdekelt bennünket, főleg a gépészeti berendezéseket és a parancsnoki hidat. A két nagy hajógép mellett, melyek acélfallal voltak elválasztva egymástól, láttam azokat a gőzszivattyúkat is, melyek tűz esetén automatikusan lépnek működésbe, amint valahol a tűzcsapot megnyitják.”

1909.jpg

1909

Második éves gimnazista a kassai Királyi Convictus bentlakójaként (a tanár felett balra)

1912.jpg

1912, az első legénykori kép.

1913.jpg

Fiumében és Abbáziában beleszeretett a tengerbe, ezért jelentkezett a kereskedelmi hajózás iskolájába, a Nauticára. A felvételi vizsgára édesapjával és húgával utazott. A gyorsvonat Zágráb után frontálisan ütközött egy tehervonattal (ezen a blogon is látható a baleset), ezért a felvételit lekésték.

Az elszállt lehetőség ellenére nem mondott le a tengerről. Gyakornokként elhelyezkedett a vasgyár fűtőházában, ahol a mozdonyokkal ismerkedve tanulta a műszaki ismereteket, hogy később géptiszt lehessen egy hajón. Az élet azonban ezt a tervet is felülírta.

1916.jpg

Kitört a világháború. Deák Bárdos Menyhért önként vonult be a kassai 34. közös gyalogezredbe. Megsebesült az orosz fronton, majd felépülése után ugyanoda küldték vissza.

„Kétszeri frontszolgálatom idején sok égő falun, városon haladtam át, s tehetetlenül kellett végignéznem azok pusztulását. A tűzoltó hivatás feléledt bennem és nekem ezt az érzést kellett elfojtanom tehetetlenségemben. Katona voltam és kötött a reglama.”

1918.jpg

1918

 A közös hadsereg egyenruháinak és rangjelzéseinek szakértőitől is szívesen várok segítséget a képek pontosításához.

1919.jpg

„1919 karácsonyán önként jelentkeztem az újjászervezett nemzeti hadseregbe, s beosztást nyertem a Miskolci Körletparancsnokság hadbiztosságához. Szolgáltam 1920 karácsonyáig, mikor leszereltem és visszamentem vasgyári régi munkahelyemre.”

A háborút követő válságot követő létszámcsökkentések miatt 1926-ban menni kellett a gyárból. Közben édesapja is nyugdíjba ment, ezért elhagyták a diósgyőri szolgálati lakást és Dédes községben telepedtek le.

Egy délutáni séta alkalmával meglátot egy félig leszakadt ajtajú bódét, melyben egy rozsdás mozdonyfecskendő állt. A falu főjegyzőjével barátságban volt, ezért neki tett ajánlatot a fecskendő kijavítására és az önkéntes tűzoltóság megszerverzésére. Önként jelentkező leventékből, iparosokból toborozta a legénységet, az udvarukban lakó asztalossal és a dédesi kováccsal felújította a szivattyút, és az eredményt látva a főjegyző vett nekik modern, nagyteljesítményű mozdonyfecskendőt is.

„Az új fecskendővel érkezett két sisak, tíz sapka, két felszerelt mászóöv, nyolc szivattyús balta, két fáklya, négy húsz méteres nyomótömlő, melyeket kiegészített a régi fecskendőben talált és még tűrhető állapotban lévő pár tekercs nyomótömlő. A felszerelésekkel érkezett még egy háromrészes angol dugólétra is, s mindezek bőven elegendők voltak egy kezdő, lelkes kis községi tűzoltótestületnek.

Az egyenruhákat egyelőre pótolták a piros karszalagok, melyre rá voltak varrva a rangjelzést jelző sárga, keskeny zsinórok. A szivattyús balták részére tíz centiméter széles, erős kárpitos gurtniból varrtunk öveket, melyeket feketére festettünk és elláttuk a szükséges szíjazattal. Ebben a munkában fő része volt a testület cipészmesterének, aki különben az őrmesteri tisztséget is betöltötte.”

1929.jpg

1929

Tűzoltószertárnak a Deaák Bárdos család tágas kocsiszínjét használták. A tűzoltótestület gyarapításáért gyakran rendeztek táncmulatságokat, melyeket felvonulás és tűzoltási bemutató előzött meg. Másfél év után meg kellett válni a lelkes csapattól, mert állást kapott a Posta Vezérigazgatóság első automata telefonközpontjában. Műszaki munkája volt, a tűzoltáshoz annyi köze maradt, hogy elvállalta a nyolc emeletes épület tűzoltókészülékeinek ellenőrzését.

A Deák Bárdos család eközben a Felvidékről az Alföldre, Csanádpalotára költözött, ahol baromfifarmot hoztak létre. Deák Bárdos Menyhért szabadidejében bekapcsolódott az ottani tűzoltó-életbe. Mint volt parancsnokot megválasztották tiszteletbeli parancsnoknak, majd a járási főszolgabíró kinevezte járási tűzrendészeti felügyelőnek. Átszervezte a községi tűzoltóságot, laktanyahelyiséget szerzett egy használaton kívüli iskolában.

1931.jpg

Csanádpalota tűzoltótestületének vezetősége 1931-ben. Deák Bárdos Menyhért fehér ruhában, akkori nevén „porcelán-öltönyben” ül.

1932.jpg

Család összejövetel a ház parkjában.

1932a.jpg

1932-ben kinevezték a nagylaki járás tűzrendészeti felügyelőjévé. Új egyenruhában ül a csanádpalotai ház kertjébe épített vár előtt. A keresztfia – mily meglepő – tűzoltósisakot visel.

1932b.jpg

1932:

1933.jpg

1933

1934.jpg

1934

1934a.jpg

1934

1934b.jpg

1934

1934c.jpg

1934

1935.jpg

1935

1936.jpg

1936

1936a.jpg

1936

1937.jpg

1937

1940.jpg

1940

1940b.jpg

1940

1940a.jpg

1940

1941.jpg

1941

1944.jpg

1944

1948_1.jpg

1948. Irlbach, Németország, amerikai zóna

1948a_1.jpg

1948

1949_1.jpg

1949

1949a.jpg

1949

1954.jpg

1954

1955.jpg

1955

1955a.jpg

1955

1955b.jpg

1955

1957.jpg

1957

1960.jpg

1960

1960a.jpg

1960

1962.jpg

1962

1963.jpg

1963

1965.jpg

1965

1965a.jpg

1965

1965b.jpg

1965

1968.jpg

1968

1970.jpg

1970

1971.jpg

1971

1982.jpg

1982

1983.jpg

1983

1988.jpg

1988

 

[hirlevel]

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük