Élet az égi laborban
Érdekes fotókon az amerikai Skylab program űrhajósainak mindennapjai.
A Skylab 1973. május 14-én indult Cape Canaveral-ról és sikeresen Föld körüli pályára állt 450 kilométer magasságban. Az indításnál ugyan leszakadt egy napelemtábla és egy helyen sérült a hővédő burkolat is, ám ezeket az első csapat sikeresen rendbe hozta.
Három egymást követő küldetésen három, azaz összesen kilenc űrhajós élt és dolgozott a Skylab fedélzetén. Feladatuk sokrétű volt. Technológiai folyamatok vizsgálata űrrepülési körülmények között, különféle felszerelések, eszközök kipróbálása, a Napon végbe menő folyamatok megfigyelése, orvosi, biológiai megfigyelések (a tartós súlytalanság állapota milyen hatást gyakorol az emberi és állati szervezetekre, a sejtekre és az anyagcsere-folyamatokra), továbbá információgyűjtés a geológia, a földrajz, az oceanográfia, a környezetvédelem, a meteorológia, a mezőgazdasági termelés és a halászat számára. Ja és még a Kohoutek üstököst is megfigyelték.
A Skylab küldetései és űrhajósai:
| Küldetés | Űrhajósok | Indulás | Visszatérés | Időtartam |
|---|---|---|---|---|
| Skylab–2 | Charles Conrad Joseph Kerwin Paul Weitz | 1973. május 25. | 1973. június 22. | 28 nap |
| Skylab–3 | Alan Bean Owen Kay Garriott Jack Lousma | 1973. július 28. | 1973. szeptember 25. | 59 nap |
| Skylab–4 | Gerald Carr Edward Gibson William Pogue | 1973. november 16. | 1974. február 8. | 84 nap |
Persze a sok munka mellett is kellett hogy jusson idő a mindennapi tevékenységekhez, mint az étkezés, a fürdés, vagy például a hajvágás. Természetesen mindezt a súlytalanság állapotában.
A NASA Skylab fotóiból válogattam össze néhányat ezekből.
Owen Garriot kajál
Owen Garriot-tal kezdem, ő egy hatalmas figura! Már a kinézete sem volt “űrhajós” akkoriban. 2001-ben volt szerencsém személyesen is találkozni vele. Kétszer is járt az űrben, összesen hetven napot töltve fent. Mindig a viccelődésen jár az esze. Az egyik legnagyobb űrhajóstréfát is ő követte el éppen a Skylab küldetésen.
1973. szeptember 10-én, a misszió vége felé a földi repülésirányítóknak hatalmas meglepetésben volt részük. A Skylab-ról egy csábos női hang közölte velük, hogy hozott egy kis meglepit a kiéhezett fiúknak, olyasmit, amit már régóta nélkülöznek (na vajon mit? ;)). Ezt tetézte olyan információkkal, amiket valóban csak az űrből lehetett látni, ezzel teljesen zavarba hozva az ügyeletes földi személyzetet.
Aztán Garriot felfedte, hogy nincs potyautasuk, csak nemrég feleségével folytatott beszélgetést a privát vonalon és megkérte, hogy mondja fel az ominózus monológot amúgy prostisan, hogy rögzíthesse és megtréfálhassa az irányítókat. Az asszonyka is megérheti a pénzét.
Joseph Kerwin ellenőrzi Charles Conrad fogait. Ők az első misszió tagjai voltak és 28 napot töltöttek a fedélzeten
Joseph Kerwin buborékot fúj
Charles Conrad vágja Paul Weitz haját, aki porszívóval előzi meg a hajszálak elkallódását
Ismét Owen Garriot, most a “vákuumbudin”
Alan Bean olvas hálóhelyén
Jack R. Lousma a vákuumzuhanyzóban. Az enyhe vákuumot termelő készülékből nem szabadulnak el a vízcseppek a súlytalanságban
Owen Garriot egyik űrsétáján az űrtávcsövet szereli. A Skylab asztronautái 10 űrsétájuk alatt összesen 42 órát töltöttek az űrhajón kívül
Az utolsó küldetés. Gerald Carr, parancsnok a Skylab 4 misszióján mutatja, hogy tudja egy ujjal megtartani a pilóta William Pogue-t. Elvadult űremberekké váltak a máskor jólfésült, frissen borotvált asztronauták
Az űrállomás felépítése
Viszlát Skylab! A fokozódó naptevékenységek miatt az utolsó küldetést (Skylab 5) törölték. A bázis fokozatosan vesztett a magasságából és 1979. július 11-én visszatért a légtérbe és elégve szétszóródott valahol Délnyugat-Ausztrália partjainál és ritkán lakott vidékén.
“2001-ben volt szerencsém személyesen is találkozni vele. ”
Ha nem titok, hogyan es milyen alkalombol talalkoztal vele? Csak egy beszelgetes volt, vagy dolgoztal valamit az urhajozas es/vagy az urkutatas korul?
Vicces lehetett, hogy a szoke noi hang beszol a foldi szemelyzetnek 😀
semmi szakmai. 2001 végén – éppen 9/11 után, sejtheted mekkora felhajtás volt a reptereken – magánúton jártam kint és vendéglátónk kamasz gyereke egy űrhajósklub tagja volt. Owen Garriott meghívott vendégként tartott élménybeszámolót és az éjszakát is vendéglátónk házában töltötte a számára foglalt szállodai szoba helyett 🙂
hihetetlenül közvetlen, vicces és híján van minden arroganciának, vagy nagyképűségnek.
bevallom, utána kellett néznem ki ő, mert nem vagyok ennyire járatos az űrhajózásban.
akkor már hetven volt és leginkább egy filigrán öregúrnak tűnt, mint egy jó kötésű nyugdíjas űrhajósnak. sajnos a közös fotóink elvesztek, amikor a reptéren ellopták a gépem (mellette a fotóstáskában az összes telelőtt negatívval együtt :(, annyi képem maradt meg, amit a vendéglátóink készítettek rólunk és később elküldték)
Garriott más marhaságokat is elkövetett. második útján a SpaceLab fedélzetére pizzát rendelt a Domino’s-tól. aztán egy óra múlva reklamált, hogy még nem értek oda vele…
kb. így nézett ki akkor, picit fiatalabb kiadásban:
https://www.nasa.gov/sites/default/files/files/0FD8269_3600x2403.jpg
Jo fej oregur 🙂 Itt sok ilyen figura van, ugy ertem, akik 70 evesen nem azon sopankodnak, hogy jajistenem-oregvagyok-hetvenvagyok, hanem megorzik az aktivitasukat es a humorukat is 🙂 Nagy elmeny lehetett vele talalkozni, fuggetlenul attol, hogy eloszor nem tudtad, ki is o pontosan (es nagy elmeny lehetett az egesz utazas)
Sajnalom, hogy elvesztetted a gepedet es a negativokat… a negativok potolhatatlanok. Talan van remeny, hogy a kepek egyszer felkerulnek a fortepanra (50 ev mulva), hogy “egy unoka talalta a nagypapa hagyatekaban a negativokat” – mert hogy tuti, hogy Ferihegyen loptak el… (orok szabaly, hogy ami fontos, azt a kezipoggyaszba…)
amszterdamban tűnt el, rajtam lógott a gép tokostul és valószínű levágták…