Élet az égi laborban
Érdekes fotókon az amerikai Skylab program űrhajósainak mindennapjai.
A Skylab 1973. május 14-én indult Cape Canaveral-ról és sikeresen Föld körüli pályára állt 450 kilométer magasságban. Az indításnál ugyan leszakadt egy napelemtábla és egy helyen sérült a hővédő burkolat is, ám ezeket az első csapat sikeresen rendbe hozta.
Három egymást követő küldetésen három, azaz összesen kilenc űrhajós élt és dolgozott a Skylab fedélzetén. Feladatuk sokrétű volt. Technológiai folyamatok vizsgálata űrrepülési körülmények között, különféle felszerelések, eszközök kipróbálása, a Napon végbe menő folyamatok megfigyelése, orvosi, biológiai megfigyelések (a tartós súlytalanság állapota milyen hatást gyakorol az emberi és állati szervezetekre, a sejtekre és az anyagcsere-folyamatokra), továbbá információgyűjtés a geológia, a földrajz, az oceanográfia, a környezetvédelem, a meteorológia, a mezőgazdasági termelés és a halászat számára. Ja és még a Kohoutek üstököst is megfigyelték.
A Skylab küldetései és űrhajósai:
| Küldetés | Űrhajósok | Indulás | Visszatérés | Időtartam |
|---|---|---|---|---|
| Skylab–2 | Charles Conrad Joseph Kerwin Paul Weitz |
1973. május 25. | 1973. június 22. | 28 nap |
| Skylab–3 | Alan Bean Owen Kay Garriott Jack Lousma |
1973. július 28. | 1973. szeptember 25. | 59 nap |
| Skylab–4 | Gerald Carr Edward Gibson William Pogue |
1973. november 16. | 1974. február 8. | 84 nap |
Persze a sok munka mellett is kellett hogy jusson idő a mindennapi tevékenységekhez, mint az étkezés, a fürdés, vagy például a hajvágás. Természetesen mindezt a súlytalanság állapotában.
A NASA Skylab fotóiból válogattam össze néhányat ezekből.
Owen Garriot kajál
Owen Garriot-tal kezdem, ő egy hatalmas figura! Már a kinézete sem volt „űrhajós” akkoriban. 2001-ben volt szerencsém személyesen is találkozni vele. Kétszer is járt az űrben, összesen hetven napot töltve fent. Mindig a viccelődésen jár az esze. Az egyik legnagyobb űrhajóstréfát is ő követte el éppen a Skylab küldetésen.
1973. szeptember 10-én, a misszió vége felé a földi repülésirányítóknak hatalmas meglepetésben volt részük. A Skylab-ról egy csábos női hang közölte velük, hogy hozott egy kis meglepit a kiéhezett fiúknak, olyasmit, amit már régóta nélkülöznek (na vajon mit? ;)). Ezt tetézte olyan információkkal, amiket valóban csak az űrből lehetett látni, ezzel teljesen zavarba hozva az ügyeletes földi személyzetet.
Aztán Garriot felfedte, hogy nincs potyautasuk, csak nemrég feleségével folytatott beszélgetést a privát vonalon és megkérte, hogy mondja fel az ominózus monológot amúgy prostisan, hogy rögzíthesse és megtréfálhassa az irányítókat. Az asszonyka is megérheti a pénzét.
Joseph Kerwin ellenőrzi Charles Conrad fogait. Ők az első misszió tagjai voltak és 28 napot töltöttek a fedélzeten
Joseph Kerwin buborékot fúj
Charles Conrad vágja Paul Weitz haját, aki porszívóval előzi meg a hajszálak elkallódását
Ismét Owen Garriot, most a „vákuumbudin”
Alan Bean olvas hálóhelyén
Jack R. Lousma a vákuumzuhanyzóban. Az enyhe vákuumot termelő készülékből nem szabadulnak el a vízcseppek a súlytalanságban
Owen Garriot egyik űrsétáján az űrtávcsövet szereli. A Skylab asztronautái 10 űrsétájuk alatt összesen 42 órát töltöttek az űrhajón kívül
Az utolsó küldetés. Gerald Carr, parancsnok a Skylab 4 misszióján mutatja, hogy tudja egy ujjal megtartani a pilóta William Pogue-t. Elvadult űremberekké váltak a máskor jólfésült, frissen borotvált asztronauták
Az űrállomás felépítése
Viszlát Skylab! A fokozódó naptevékenységek miatt az utolsó küldetést (Skylab 5) törölték. A bázis fokozatosan vesztett a magasságából és 1979. július 11-én visszatért a légtérbe és elégve szétszóródott valahol Délnyugat-Ausztrália partjainál és ritkán lakott vidékén.